Jegyzetek a halálhoz

Napsugarak

A varjak körökben rajzanak.
Te hideg vízcsepp vagy a forró olajban.
Egy földből kibújt mag, én takarlak.
Mint ahogy minket betakartak a falak.

Mindig a sötétben kezdődnek a bajok.
Ahol mindannyian otthon vagyunk.
Az egymásba vezetett feszültség.
Majd másnap a kicsapódás.

Rózsaszirmokat hord ki a postás.
A kutyák ugatnak és a nyuggerek sétálnak.
A szemed prizmájáról a napfény szétárad.
Rózsaszín hasadás vagy a tér szövetében.

Az idő lelassulása, a végtelenség.
Az elixír, amitől még épp feleszmélsz.
Egy kis balta vagy a szívben.
Egy csapzott madár a szirten.