Az ellenséggel ágyba bújni

Ötödik rész

Ledobott az ágyba és felém kerekedett.
-Nem bírok magammal. Akarlak nagyon.
Suttogta a számba Axel.
-Ágyban még úgysem csináltuk eddig.
Mosolyogtam, majd elkezdtem az ingét kigombolni. Ő sem lazsált lehúzta rólam a pólómat és játszadozni kezdett a mellemmel.  Miután megunta csókokkal kezdte el beborítani az egész testem, aztán eltűnt a lábam között. Ahogy megéreztem nyelvét a nőiességemnél  hangosan nyögtem egyet. Éreztem, hogy mosolyog. De azért, hogy ne bukjunk le befogta a számat a kezével, és úgy folytatta a kényeztetésem.
-Olyan isteni vagy!
Támaszkodott meg a fejem mellett es adott egy csókot. Nagyon akartam őt. Alig bírtam magammal. Csípőmet felé nyomtam, hogy vegye a lapot és csináljuk amit elkezdtünk. Ahogy megérezte, hogy mit csinálok a csípőmmel, egyből elmosolyodott. 
-Türelmetlen vagy.
Nyomott egy csókot a számra és felhúzta magára a gumit.
-Nem kell itt a rizsa.
Mosolyogtam én is, és magamra húztam. Mondhatja mindenki, hogy bunkó vagyok, de ha valaki egy maffia családban nő fel, akkor az az ember már képtelen arra, hogy kedves legyen a másikkal. Két éve még ez máshogy volt, de azóta meghaltam belülről. Axel vadul mozgott bennem. Egymás ellen kapkodtuk a levegőt. Valamit suttogott a fülembe, de nem igazán értettem. Nem gondoltam, hogy egy nap kétszer is fogok szexelni az ellenségemmel. Beszélni se szabadna vele, azt meg pláne nem, hogy feljöjjön a szobámba. Ha ezt apám megtudja, lehet az én fejembe is ereszt egy golyót. Axel egyre gyorsabban mozgott és mélyeket lökött, innen tudtam, hogy neki is közel a vég. Éreztem, hogy megfeszül alattam. Együtt értünk a csúcsra, ami még az első kettő alkalomnál is jobb volt. Ledőlt mellém az ágyra és magára húzott. Fejemet a mellkasán pihentettem és hallgattam szívdobogását. A légzése is kezdett lassulni. Bevallom tetszett kicsit, hogy így össze vagyunk bújva, de ebből a gondolatomból a kutyák dobogása ébresztett fel, ami a folyosóról jött.
-Axel! El kell tűnnöd. Valaki meg fog látni.
Lökdöstem ki az ágyból.
-Most miért lettél ilyen?
Állt fel miközben a nadrágját húzta fel.
-Nem hallod a dübögést? A három kutya ha nem alszik nálam, akkor gyanút fognak és benéznek.
Öltöztem fel én is és kinyitottam neki az ablakot.
-Kit izgat a három kutya?!
Mondta flegmán. Egyből az a varázs amit éreztem 3 perccel ezelőtt, egy szempillantás alatt elmúlt.
-Nem ismered őket, és valószínű nem is fogod soha.
Vágtam a fejéhez lekezelően. Ahogy be nyitott Felicia, hogy beengedje a kutyákat, Axel pont akkor ugrott ki az ablakot.
-Hazel!
Jött be a szobámba Felicia.
-A kutyák miért nincsenek nálad?
Nézett rám, csípőre tett kézzel. Hirtelen nem tudtam, hogy mit találjak ki. Ezért csak gyorsan rávágtam az első dolgot ami eszembe jutott.
-Kis magányra volt szükségem.
Erre a mondatomra mind a hárman az ágyra ugrottak. Felicia ezen csak nagyot sóhajtott.
-Reménytelen esetek ezek a kutyák.
Forgatta meg a szemét és szó nélkül kiment a szobámból. Nem gondoltam, hogy ilyen könnyen megúszom, de nagyon örültem neki. Szeretem Feliciát nagyon, de nem kell mindenről tudnia. Amúgy is ez nem fog mégegyszer megtörténni. Nem lehet. Ahogy be akartam zárni az ablakot észrevettem, hogy Axel még mindig az ablak alatti erkélyen fekszik.
-Elmehetsz. Viszont. Vigyázz az őrökkel.
Mondtam neki az ablakba kapaszkodva
-Tetszik ez a titokzatosság. Legközelebb folytatás.
Kacsintott mosolyogva.
-Drága. Soha nem lesz legközelebb.
Mosolyogtam rá és bezártam az ablakot.
-Még hogy legközelebb... ch. Nem is értem mit gondol.
Motyogtam magamban. Aztán a kutyákkal körülvéve elnyomott az álom.