Az ellenséggel ágyba bújni

Harmincegyedik rész

Egész héten ideges voltam. A baba még csak 3 hetes. Nem akarok erre gondolni, de bármi történhet vele. De akármennyire is szeretném titkolni, muszáj elmondanom a férjemnek. Szinte alig aludtam. Mindig ezen gondolkodtam. Még nem akartam semmit venni a kicsinek, így Aiden pici kori ruháiból választottam ki egyet, amit nem hordott. Összekészítettem egy kis csomagot Axelnek, majd a kocsimhoz vittem, hogy észre ne vegye. Minden nap jóval hamarabb keltem, mint a fiúk. Míg Axel a szobánkban horkolt, addig én Aiden szobájában voltam és néztem, ahogyan édesen alszik. Ma van az évfordulónk. El sem hiszem, hogy 1 éve vagyunk házasok. Tavaly ilyenkor már szerelmesek voltunk, de azt hitte mindneki, hogy kényszerből házasodunk össze. Déja vu érzésem van, mert tavaly is már ezen a napon terhes voltam. Gondolataimból Aiden nyöszörgése szakított ki. Felült az ágyában és édesen mosolygott rám.
-Szia Drága kincsem.
Mentem oda hozzá mosolyogva és felvettem az ölembe. Édes puszikkal borítottam be az arcát, majd átmentünk a mi szobánkba. Axel már az ágy szélén ült és a telefonált, de amint meglátott minket, gyorsan le is rázta az illetőt.
-Nem is lehetne ennél szebb reggelem. A két legfontosabb ember, akiket a világnál is jobban szeretek, hatalmas mosollyal az arcukon ébresztenek.
Lehajolok hozzá és egy gyors csókot adok neki, közben Aiden átmászik az ő karjaiba.
-Pedig most nem is mi ébresztettünk téged. Kivel telefonáltál?
Kezdtem el érdeklődni.
-Csak munka. Nem akarlak ezzel terhelni.
-Megyek megetetem a kutyákat, aztán ehetnénk mi is.
Nem foglalkoztam azzal, amit mondott nekem. Egy év után is, ha a munkáról kezdem el kérdezni, eltereli a témát.
-Benne vagyok, csak előtte hozok neked valamit.
Istenem most kellene behoznom a csomagot, de olyan ideges vagyok, hogy képtelen vagyok mozogni. Aident letette a földre, majd eltűnt a szobából. Úgy voltam vele, hogy mire visszajön, addig felöltözök és kitalálom, hogy fogom neki odaadni az ajándékot. Felvettem egy fehér pólót, arra rá egy szürke kardigánt és egy melegítőt.
-Hazel! Gyertek le!
Kiabált fel az emeletre Axel.
-Gyere kincsem. Apa ma nagyon titokzatos.
Vettem fel az ölembe Aident. Ahogy leértünk a lépcsőn, Axel már ott várt ránk.
-Add ide a gyereket, és menj be a nappaliba.
Vette ki a kezemből a fiunkat.
-Olyan fura vagy. Miben settenkedsz?
Néztem rá kérdőn.
-Csak menj és nézd meg mi van ott.
Bementem a nappaliba és azt hittem rosszul látok. A szám elé kaptam a kezemet. A kanapén egy tündéri fehér dobermann kölyök feküdt és nézett rám hatalmas szemekkel.

-Axel! Ez most komoly?
Fordultam oda hozzá könnyes szemekkel.
-Boldog első házassági évfordulót szerelmem!
Jött hozzám mosolyogva. Amint közel ért hozzám a nyakába borultam. Előtört belőlem minden. Az egész hetes stressz, az öröm. Csak sírtam és sírtam.
-Hé! Ne sírj. Mi a baj?
Fogta meg az arcomat és úgy fürkészett, hátha ki tud olvasni valamit a szemeimből.
-Semmi. Nagyon örülök és nagyon köszönöm, hogy vettél nekem egy kiskutyát. Egy álmom vált valóra, mert mindig is szerettem volna egy fehér dobit.
Vettem föl az ölembe azt a csepp kislányt, mert kiderült, hogy kislány.
-Mielőtt kerestem a kölyköket, akkor nem is tudtam, hogy létezik fehér. De rábukkantam erre csoda kislányra és mondtam, hogy nekünk ez a szépség kell. Remélem örülsz neki.
Karolta át a derekamat.
-Még szép, hogy örülök. Annyira köszönöm.
Csókoltam meg.
-Kimegyek én is az ajándékodért.
Mondtam, és letettem a kutyust a kanapéra. Az egész testem remegett, míg oda nem értem a kocsihoz. Felvettem a dobozt és gyomorgörccsel együtt mentem vissza a házba.
-Baby. Tudod, hogy nem kellett volna venned semmit. Nekem ti vagytok a legnagyobb ajándék.
Kezdte el mondani, miközben odaadtam neki a dobozt.
-Fal fehér vagy. Mi a baj?
Kezdett el már ő is aggódni.
-Semmi, csak ideges vagyok, hogy fog e tetszeni az ajándékom.
-Bármi is lesz az, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog.
Letette a dobozt a kanapéra és kinyitotta. Rámnézett kikerekedett szemekkel.
-Újra apa leszek?
Kérdezi a fényképet megfogva. Az idegességtől, majdnem hánytam. Arcáról semmit nem lehetett leolvasni.
-I..igen. 1 hete tudtam meg, mikor az orvosnál voltam.
Le kellett üljek az egyik fotelbe, mert képes lettem volna elájulni.
-Istenem Hazel! Lesz még egy gyerekünk!
Térdelt le elém mosolyogva. Ettől a mosolytól elszállt a rossz kedvem.
-Örülsz neki?
Kérdeztem suttogva.
-Persze, hogy örülök, ez a legszebb ajándék amit kaphatok tőled.
Ölelt magához szorosan.
-Még olyan 3 hetes lehet a baba, szóval nagyon fiatal ez a terhesség, de most szólok Axel, hogy nem szeretnék ilyen gyorsan egy egész hadsereget.
Lököm meg játékosan a vállát.
-Sajnálom baby. Imádom mikor terhes vagy.
Húz fel a kanapéról és hosszú szenvedélyes csókot ad.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy összehozott engem ezzel a csodás férfival. Szemeim folyamatosan a fénykép és a földön játszó fiam között cikázott. Hihetetlen, hogy négyen leszünk. Ami pedig még hihetetlenebb, hogy lett még egy kicsi kutyám.
-Nevet kéne adni a kutyusnak.
Ölelt át hátulról Axel.
-Legyen Héra. Valahogy ez passzol hozzá. Aztán megint kezdhetünk gondolkodni a neveken.
Mosolyogtam mostmár teljes szívemből.
-Szerinted kislány lesz? Valahogy nem tudom elképzelni magamat lányos apukaként.
Ült le Aiden mellé, hogy játszon vele.
-Nem tudom. Én örülnék nagyon egy kislánynak. Van már egy tündéri fiunk, így mostmár jöhetne egy édes kislány is. Szeretnék csajos cuccokat is venni.
Nevettem és én is csatlakoztam hozzájuk.