Az ellenséggel ágyba bújni

Huszonegyedik rész

Telefon csörgésre keltem, de a szememet még pihentettem.
-Mi ilyen fontos ennyire korán,  Vincent?
Szólt bele a telefonba a férjem. Nem hallottam, hogy miről beszélnek, de éreztem, hogy valami baj lehet, mert Axel kipattant az ágyból és elindult a fürdőbe. Erre már a szemem is kipattant és utána mentem, hogy kiderítsem mi történt. Benyitottam a fürdőbe, ahol Axel meztelen feneke virított a kabinban. Levettem a hálóingem és beálltam mögé. Hátulról végigsimítottam a mellkasán és puszit nyomtam a vállára. Éreztem, hogy nagyon feszült. Nem reagált rám és az érintésemre.
-Mi a baj? Mi történt, hogy ennyire feszült vagy?
Álltam mellé, hogy lássam az arcát.
-Megtaláltak minket az istenit!
Ordított, miközben a csempébe verte az öklét. Megijedtem. Ritkán csinált ilyen heves reakciókat mellettem.
-Kik találtak meg minket?
Kérdeztem tőle, miközben elkaptam a kezét, hogy ne tudjon mégegyszer ilyet csinálni.
-Többi Maffia Hazel! Hogy lehetsz ennyire értetlen? Szerinted miért jöttünk az isten háta mögé?! Komolyan néha azt hiszem, hogy óvodás vagy. Nem bírod felfogni, hogy mi történik.
Nagyon nagyon fájtak a szavai. Mégis mit képzel magáról, hogy így beszél velem? Gondolkodás nélkül cselekedtem. Kezemet meglendítettem és tenyerem az arcán csattant.
-Baszódj meg Axel! Hogy vagy képes ilyeneket mondani nekem?!
Éppen ki akartam menni a kabinból, mikor megfogta a csuklómat és a falnak nyomott.
-Ez volt az első es utolsó, hogy te megpofoztál engem! Hogy merészeled?!
Kiabált és közben olyan erővel szorította a kezemet, hogy deja vu érzésem lett. Próbáltam kitépni a kezemet a szorításából, de nem bírtam.
-Eressz el Axel! Te meg, hogy merészelsz ilyen szavakkal illetni engem!
Ordítottam vele én is. Nagy nehezen sikerült ellöknöm magamtól, így ki tudtam rohanni a fürdőből. Azonnal felkaptam egy ruhát és az irataimat és kirohantam a kocsimhoz. A visszapillantóban láttam, hogy utánam szalad, de már nem érdekelt. Mentem amerre tudtam. Már elég távol voltam a házunktól. Nem követett senki, de hirtelen  egy hatalmas csattanás történt. Én előre buktam és onnantól teljes sötétség kerített hatalmába.

Axel szemszöge
Dühös voltam rá nagyon, de tényleg túlléptem a határt azzal, hogy ilyen szavakat vágtam a fejéhez és rohadt erősen megszorítottam a kezét. Megígértem neki, hogy jobb élete lesz itt velem, mint az apjával volt, erre ugyanúgy bántottam, mint az a seggfej. Mikor kirohant az ajtón és beszállt a kocsiba, elkapott a rosszullét. Nem veszíthetem el őket. Nem bírnám elviselni, hogy még egy nő, akit szeretek eltűnjön és baja essen. Értesítettem mindenkit, hogy Hazel elment itthonról, így a legtöbb testőr a keresésére indult, köztük én is.
-Istenem, csak ne legyen semmi bajuk! 
Könyörögtem a górénak. Már kb húsz perce kocsikáztam én is, mikor csörgött a telefonom.
-Mond, hogy megtaláltátok Viktor!
Vettem fel a telefont az egyik testőrömnek.
-Axel, sajnálom ő nincs meg, de a kocsi igen. Az út szélén van, hátulról összetörve.
A szívem eszeveszett módjára kezdett el verni. Rettegtem, hogy elveszítem őt is.
-Ó, hogy a kurva életbe!
Kiabáltam és egy hatalmasat csaptam a kormányba.
-Keressétek tovább! Addig ne is hívjatok, míg a feleségem nincs meg!
Adtam ki a parancsot. Kezeim remegtek, szememben könny úszkált. Féltem. Viszont akármennyire is akartam keresni, el kellett mennem az apámhoz és az öcsémhez. Ahogy befordultam a házhoz, Vincent már az ajtóban állt összefont karral.
-Csak, hogy itt vagy már. Tudtam én, hogy baj lesz, ha beleszeretsz ebbe a kis ribancba.
Mondta a fejét rázva, ahogy odaértem mellé.
-Fogd be Vincent! Valószínű elrabolták, vagy ami még rosszabb, hogy valami baja lett!
Álltam meg előtte és azon voltam, hogyha meg egy kurva szót mer szólni róla, agyon verem.
   -Szard már le Axel, nem ér annyit ez a nő
Mondta a szemembe
-Igen is ér annyit, mert s feleségem és a gyerekemmel terhes, ha nem vetted volna észre! És lehet, hogy az utánam következő Capot hordja a szíve alatt! Úgyhogy kurva gyorsan fejezd be a faszságaidat, vagy golyót eresztek a fejedbe és leszarom, hogy az öcsém vagy!
Ordítottam az arcába, majd neki nyomtam a falnak. Nem tűröm, hogy így beszéljen Hazelről. Már éppen lendítettem volna a kezemet, de apám hangja leállított.
-Fiúk! Fejezzétek be ezt a hülyeséget és gyertek be, mert nem kevés gondunk van, amit meg kellene oldani. Köztük a feleséged megtalálása ami, most az első.
Állt félre az ajtóból, hogy bemenjünk. Apám szöges ellentéte Hazel apjának. Ő sose bántott minket. Nem mondom, hogy nem kaptunk egy egy sallert, de szándékosan sose vert meg minket. Ahhoz képest, hogy ő a Capo, nem egy rossz és gonosz ember. Akik valamit tettek, azokkal elbánik, de csak úgy, sose bánt senkit.
-Fiam. Minden rendben lesz, ne aggódj.
Tette vállamra a kezét és megszorította azt.
-Remélem apa. Nagyon fontos nekem ez a lány.
Hajtottam le szomorúan a fejem.
-Tudom fiam. Megtaláljuk őt is és az unokámat is ne aggódj.
Ölelt magához az apám. Én is ilyen kapcsolatot akarok kialakítani a gyerekeimmel. Azt akarom, hogy soha ne féljenek tőlem és nehogy azt higgyék, hogy azt apjuk egy örült gyilkos. Csak azokat bántjuk, akik nekünk keresztbe tettek és megérdemlik.
-Köszönöm apa. Ez sokat jelent nekem. Szeretem azt a lányt, akár az életemet is odaadnám érte.
Húzódtam el tőle.
-Így is kell fiam. Én is ennyire szerettem az anyádat.
Paskolta meg az arcomat, majd együtt elindultunk az irodájába.