Az ellenséggel ágyba bújni

Tizenhatodik rész

Hazaérve a helyzet csak rosszabbodott. Apám várt engem az ajtóban, aki kicsit sem tűnt boldognak.
-Hol a faszba voltál megint?!
Ordított teli torokból.
-Semmi közöd hozzá.
Feleltem flegmán, majd megpróbáltam elmenni mellette, de megint elkapta a csuklómat, amit szintén tiszta erőből megszorított, majd egy hatalmas pofont kevert le nekem. Annyira gyűlöltem őt. Könnyes szemmel álltam előtte, kezemet a tenyere helyére tettem és üvöltöttem vele.
-Annyira gyűlöllek, hogy azt szavakkal nem tudom elmondani! Azt sem bánnám, ha megdögölnél! Egy képmutató faszfej vagy!
Mint a sakál úgy üvöltöttem vele. Semmi nem érdekelt. Otthagytam és a szobámig rohantam. Kulcsra zártam az ajtómat és megállás nélkül zokogtam. Cole többször is bekopogott, hogy mi van velem, de mindig elküldtem. Annyira fájt az egész veszekedésünk Axellel, ráadásul a faszfej apámnak is ma kellett gyökérnek lennie. Több órán keresztül feküdtem és sírtam a sötét szobámban, majd megint kopogtak az ajtómon.
- Cole húzz el! Ha társaságra vágyom, majd szólok.
Kiabáltam ki neki, de nem zavartatta magát megint kopogott.
- Cole! Menj el!
Szóltam neki megint, de újra kopogott. Ezen annyira ideges lettem, hogy felpattantam és kivágtam az ajtót.
- Te nem értesz a szóból?!
Szóltam a bátyámnak, de meglepetten vettem észre, hogy az ajtóm előtt nem Cole állt, hanem az alkoholtól bűzlő Axel.
- Hazel...
Kapaszkodott meg az ajtófélfában, de nem nagyon tudott beszélni sem.
- Mit keresel itt?
Fogtam meg a kezét és megpróbáltam betessékelni a szobába. Leültettem az ágyra, de annyira részeg volt, hogy hátradőlt. Gondoltam hozok neki egy kis vizet, attól hátha kicsit jobban lesz. Bementem a fürdőbe és engedtem neki egy pohár vizet.
- Gyere ülj fel. Innod kell egy kicsit.
Fogtam meg a karját és elkezdtem felhúzni. Nagy nehezen sikerült, majd megtámasztotta homlokát a hasamon.
- Még csak most kaptalak meg, de már el is hagysz egy másik pasiért.
Mondta alig hallhatóan.
- Mégis miről beszélsz?
Fogtam meg a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Hát róla.
Bökte meg ujjával a hasamat. Ezen csak felnevettem.
- Egy, honnan veszed azt, hogy fiú lesz a gyerek? Kettő, miért hagynálak el miatta? Ugyan úgy foglak szeretni, ahogy eddig is, csak már lesz egy baba az életünkben, aki ugyanolyan szeretetre vágyik, mint te meg én.
Simogattam meg az arcát, majd felvettem a poharat.
- Most pedig igyál, mert dehidratált vagy.
Adtam a kezébe a vizet és néztem, ahogy az egészet felhajtja.
-Miért kellett mocsok részegre innod magad?
Ültem le mellé az ágyra és megfogtam a kezét.
-Nem akartam, hogy ez legyen. Amikor megláttam a teszteket, akkor kicsit kiborultam, ezért elmentem edzeni, ezzel együtt gondolkodtam is.
Hajtotta le a fejét.
-Te nem kicsit borultál ki. Elrohantál otthonról szó nélkül, és egyedül hagytál engem órákig.
-Tudom Hazel és nagyon sajnálom. De annyira hirtelen ért ez az egész hír. Annyira szeretlek, hogy nem akarom azt, hogy elhagyj egy gyerek miatt.
Mondta és láttam, hogy egy könnycsepp gördült le az arcán. Elfordította a fejét, hogy ne lássam, de erről lecsúszott.
-Miért hagynálak el Axel?! Ne beszélj már hülyeséget. Én szeretném, hogy ezt a babát együtt neveljük fel.
Fordítottam magam felé az arcát. Könnyes volt a szeme. Fájdalmat láttam benne.
-Én nem akarok mással osztozni rajtad. Veled akarok lenni. Azt hiszed, hogy készen állok az apaságra?
Nézett rám könnyes szemekkel.
-Én sem állok készen az anyaságra, de majd belejövünk.
Lett nekem is könnyes a szemem.
-Nem tudom, hogy mennyire tudnék bele jönni. Nem állok erre készen.
Engedte el a kezemet és elfordította rólam a tekintetét. Felálltam. Már folytak a könnyeim.
-Hogy lehetsz ennyire önző, Axel?! Menj el kérlek! Tényleg jobb lesz, ha az esküvőn találkozunk, már ha akarod még azt.
Ő is felállt, igaz nem volt stabil az állása, de felállt és szomorúan nézett rám.
-Ne csináld ezt Hazel. Persze, hogy el akarlak venni. Veled akarok lenni.
-Akkor is önző vagy Axel. És kérlek szépen menj el. Találkozunk egy hét múlva.
Mondtam, majd bementem a fürdőbe, ahol az ajtót magamra zártam és beálltam a zuhany alá. Sokáig folyattam magamra a vizet és gondolkodtam. Vajon egyszer, majd fog tudni felnőtt fejjel gondolkodni és szeretni fogja a babát? Egyáltalán ezek után már lehet jövőnk? Ilyen gondolatok cikáztak a fejemben, de mire végeztem a fürdéssel Axelnek nyoma sem volt. Akkor viszlát az esküvőnkön, drága vőlegényem.
-Istenem, csak legyen boldog ez a házasság és alakuljon jól minden.
Néztem fel az égre. Nem gyakran szoktam imádkozni, de most úgy éreztem, hogy kell nekem ez.  Ilyen szomorúan még soha nem aludtam el. Hiányzott Axel melegsége, hogy átölel éjszakánként. Hiányzott a hangos szuszogása, ami még nem volt horkolás. De ami a legjobban hiányzott ma este, az Axel.