Az ellenséggel ágyba bújni

Hetedik rész

Ahogy beültem a kocsiba, könnyeim egyből utat törtek maguknak, majd keserves zokogásba törtem ki. Fogalmam sincs, hogy ezen miért kezdtem el sírni, de akkor sem vagyok egy tárgy, amit ha valakinek kedve tartja, csak úgy megvásárolhat. Fájt egy kicsit, hogy Axel így kezelt, azok után, ami velünk történt. Pontosan ezért össze kellett szednem magam, mert nem láthat meg így. Beindítottam a kocsit és padlógázzal elindultam haza. Egész úton a beszélgetésen kattogott az agyam. Komolyan gondolta, mert ez látszott rajta, de képtelen voltam felfogni, hogy úgy kezelt engem mint egy tárgyat. Ahogy hazaértem, a feljárón Axel kocsija állt, és apámmal beszélgetett. Láttam apa arcán a dühöt, míg Axel nyugodtan állt előtte és magyarázott neki. Nem értettem, hogy hogyan tudott hamarabb ideérni, holott én indultam el hamarabb. Leparkoltam a kocsival és rájuk se néztem, úgy próbáltam meg bemenni a házba. De apám ezt nem engedte meg nekem, mert csuklómat elkapva magukhoz rántott. Felsikoltottam a hirtelen mozdulatra.
-Hogy merészeled visszautasítani a házassági ajánlatot?!
Ordított apám, és kezemet egyre erősebben szorította. Amin már azonnal meglátszott a kezének nyoma.
-William! Ez azért már kicsit túlzás!
Fogta meg apám vállát Axel, látva mennyire fáj az, hogy szorítja a kezemet. Apám szeme szikrákat szórt, de keze kezdett lazulni a csuklóm körül. Ezután én egyből kitéptem a csuklóm keze közül, és gyilkos tekintettel néztem az előttem álló két férfira.
-Látod! Ezt mondtam neked! Mitől lenne nálad másabb a helyzet?!
Fordultam kiabálva Axel felé. Nem válaszolt nekem, csak állt ott és nézett szomorúan. Nem foglalkoztam velük tovább, elindultam a lépcsők felé, és egyenesen a szobámba rohantam. Zokogva dőltem le az ágyamba, ahol a három gyönyörű kutyám feküdt. Érezhették, hogy mennyire magam alatt vagyok, mert mindannyian odabújtak hozzám. Kb 10 perc elteltével halk kopogást hallottam.
-Menj el!
Kiabáltam ki, de fogalmam sem volt, hogy ki lehetett az. Az illető újból kopott, de most nem várta meg, hogy szóljak neki, egyből benyitott a szobámba.
-Mondtam, hogy menj el!
Ültem fel, de egyből lefagytam, amikor megláttam Axelt a szobámban. Szomorú arcot vágott, lehajtott fejjel odajött hozzám, majd leült az ágyra mellém.
-Ne haragudj rám, hogy idejöttem. Én csak ki akarlak innen menekíteni, mert....
Nem fejezte be a mondatot. Újból ideges lettem, nem értem, hogy miért akarna kimenekíteni innen, ha nem táplál felém érzelmeket.
-Nem értelek Axel. Miért akarsz innen kimenekíteni? Neked ebből mi hasznod lenne? Képtelen vagyok ezt felfogni.
Álltam fel hirtelen az ágyról, és elkezdtem fel alá járkálni a szobámban.
-Hazel.
Suttogta nevemet lehajtott fejjel.
-Áruld el Axel! Képtelen vagy válaszolni a kérdésemre!
Kiabáltam vele, és hozzávágtam az egyik párnámat.
-Azért, mert másra se tudok nézni, csak rád! A bál óta érzelmeket kezdtem el táplálni irántad!
Lefagytam. Nem hittem a fülemnek. Axel tényleg érzéseket kezdett el táplálni felém?
-Tessék?
Néztem rá értetlenül.
-Hazel ne idegesíts! Tudom, hogy értetted.
Forgatta a szemét. Valami oknál fogva, amit magam se nagyon értettem, de elkezdtem vadul mosolyogni, amit Axel is észrevett. Halvány mosoly jelent meg az ő arcán is. Hirtelen felpattan, és egy szempillantás alatt ott termett előttem. Megfogta az arcomat és mélyen a szemembe nézett.
-Amit most mondtam, azt tényleg így is gondolom. És azt is, hogy ki akarlak innen szabadítani.
Mondta, majd egy gyengéd, de szenvedélyes hosszú csókot adott, amit természetesen viszonoztam neki.

Homlokát az enyémhez illesztette, de szemét csukva tartotta, úgy beszélt hozzám.
-Amiről beszéltem neked, azt senki, de tényleg senki nem tudhatja meg.
Erre a mondatra eltávolodtam tőle. Kérdőn néztem rá, és nem kicsit voltam ideges. Az előbb még elmondta, hogy érez irántam valamit, most meg közli, hogy erről senki nem tudhat.
-Nem értelek Axel! Ha tényleg érzel irántam valamit, és ez kölcsönös is, akkor miért nem tudhat róla más is?!
Ültem le a fotelbe, mert már nehezen tudtam feldolgozni az eseményeket.
-Azért, mert ha valaki megtudja, hogy mi van, akkor tudni fogják, hogy a gyenge pontom vagy. És azt semmiképpen nem akarom, a te érdekedben sem. Vigyáznom kell rád, és mindennek a négy fal között kell maradnia, kivéve persze az esküvőnket.
Fogta meg a vállamat, és gyengéden megszorította. Sokkos állapotban ültem ott. Már csak arra eszméltem fel, hogy Axel megpuszilta a fejemet, majd kilépett az ajtón, egyedül hagyva a gondolataimmal.