Az ellenséggel ágyba bújni

Kilencedik rész

Most kivételesen egyedül érkeztem a házhoz, viszont nem beszéltünk meg időpontot, így hamarabb értem oda mint Axel. Mostanàban eléggé elkezdett érdekelni a cukrászat, így beiratkoztam egy tanfolyamra. Sejtettem, hogy egyedül leszek, így elhoztam magammal a tételeket. Kiültem az egyik padra és tanultam.
-Nem is gondoltam, hogy érdekel a cukrászat.
Hajolt a fülemhez Axel, majd adott egy puszit az arcomra. Kivette a kezemből a tételek és elkezdte olvasgatni.
-Mostanában nagyon érdekel. Le szeretném tenni a cukrász szakmát.
Tettem keresztbe a lábamat és figyeltem, ahogy a tételeket nézegeti. Arcán látni lehetett, hogy koncentrál és értelmezi a szöveget, ami elég furcsán volt leírva. Nem tagadom beleszerettem ebbe az emberbe. Az eszébe, abba ahogy néz, a megjelenésébe. Ha lehetne magamhoz láncolnám, hogy senki rá ne tudjon nézni.
-Meddig fogsz még nyálcsorgatva nézni?
Kérdezte, fel se nézve a lapokból. Nem válaszoltam neki, csak vállon csaptam és kivettem a kezéből a lapokat.
-Nem is csorgott a nyálam. Inkább mondjad, hogy miért jöttünk ide.
Tettem el a tételeket a táskámba.
-Várj egy kicsit, csak letörlöm a nyálad a szád széléről.
Nevetett és megfogta az állam, majd magához húzott egy gyors csókra.
-Bocsi, de ezt nem hagyhattam ki.
Húzódott el tőlem. Hogy éreztesse biztonságban vagyok mellette, megfogta a kezemet. Mosolyomat, ha akartam se tudtam volna levakarni magamról.
-Gyönyörű vagy, ha mosolyogsz. A szemed is csillog. Egész nap néznélek.
-Megteheted, de nem hinném, hogy csak néznénk egymást.
Fordítottam el a fejemet.
-Jézus Hazel, ne mondj ilyeneket, mert képtelen vagyok uralkodni magamon.
-Térjünk a tárgyra Axel. Miért hívtál ide?
Fordultam felé. Axel hatalmasat sóhajtott, majd belekezdett mondandójába.
-Az esküvőnk 3 hét múlva lesz. Viszont addig mi nem tudunk találkozni, mert fontos dolgaim lesznek. De ne aggódj, attól, hogy nem találkozunk én minden nap hívni foglak.
Szorította meg a kezemet. Ledöbbenten és bevallom szomorú is lettem. 3 hétig nem találkozunk, csak az esküvőnkön. Ami borzasztóan hamar itt lesz.
-Mond el, hogy mi jár a fejedben.
Simogatta meg az arcomat.
-Igazából, csak annyi, hogy borzasztóan közel van az esküvőnk. Azt hittem, hogy legalább lesz 2-3 hónapom. Erre 3 hetem lesz csak.
Hajtottam le a fejemet.
-Mindenre vannak embereim. Neked még csak ki sem kell mozdulnod, ha nem akarsz.
Fogta meg az arcomat, és adott a homlokomra egy puszit.
-Menyasszonyi ruhát magam szeretnék elmenni venni, Cole és Aria pedig elkísér. Viszont a többit, akkor szervezzék meg az embereid.
Fordultam el tőle. Igazából fogalmam sincs, hogy milyen esküvőt szeretnék. Ezért is engedem meg, hogy az emberei szervezzék.
-Virágok? Díszítés? Arról van valami ötleted?
-Igazából a fekete és a rozé arany a kedvenc színem, szóval azok a színek dominálhatnak.
-Mi a kedvenc virágod? Csak, hogy tudjam mikor veszek neked.
Mosolygott rám. Szeme csillogott, ahogy rám nézett. Napról napra szerelmesebb vagyok belé.
-Imádom a fekete rózsát, bár tudom, hogy nagyon ritka. Cole mindig szokott nekem szerezni pár szálat szülinapomra, mert tudja, hogy imádom. A másik pedig a kardvirág. Imádom azt a virágot.
Döntöttem hátra a fejemet.
-Milyen ruhában gondolkodtál?
-Nem fogom elmondani, majd meglátod az esküvőn.
Löktem meg a vállát nevetve.
-Aznap le fogom rólad tépni, szóval valami olyat vegyél, ami könnyen lejön rólad.
Hajolt közelebb hozzám. Szeme a vágytól fekete lett. Vadul szenvedélyesen megcsókolt. Ölébe vont, beletúrt a hajamba, de számról nem szakadt le.
-Annyira akarlak Hazel! Most rögtön magamévá akarlak tenni.
Suttogta a fülembe. Végig csókolta a nyakamat, amit gyengéden megszívott. Mielőtt válaszolni tudtam volna, megcsörrent a telefonom. Cole hívott.
-Ezt fel kell vennem, bocsi.
Másztam le Axel öléből.
-Szia Cole.
Szóltam bele a telefonba, mikor kicsit távolabb kerültem a leendő férjemtől.
-Hol vagy?!
Kiabált a telefonba.
-Kicsit egyedül akartam lenni. Sok nekem hirtelen ez az egész, ami most történik.
Mondtam halkan, nehogy Axel meghallja.
-Miért nem szóltál?! Halálra ijesztettél basszus!
Tisztán lehetett hallani a hangján az aggodalmat. Mindig is féltett engem.
-Fél óra és otthon vagyok. Szeretlek!
Mondtam neki, majd letettem a telefont. Visszasétáltam a vőlegényemhez, majd összeszedtem a cuccomat.
-Valami baj van?
Állt fel ő is a padról.
-Nem, csak haza kell mennem, mert Cole ideges lett, hogy nem talált otthon.
Axel odakísért a kocsimhoz, majd nekitámaszkodott. Bepakoltam a cuccaimat a kocsiba, és megfogtam a kinyújtott kezét.
-Minden nap hívni foglak. És minden nap hallani akarom, hogy a nevemet kiabálva élvezel el.
Fogott közre karjaival.
-Csak nem telefon szexelni szeretnél?
Mosolyogtam rá. Kicsit zavarban voltam, mert még ilyet sose csináltam, de vele bármit megtennék.
-Bizony, hogy azt.
Csókolt meg ravasz mosollyal az arcán.

-Vigyázz magadra Axel.
Suttogtam neki, miközben hozzábújtam.
-Nekem nem kell vigyáznom magamra, inkább az vigyázzon, aki az utamba kerül.
Nevetett. Ez a nevetés a legédesebb, amit valaha hallottam. Szorosan öleltem magamhoz. Nem akartam elengedni, de sajnos muszáj volt.
-Vigyázz magadra Szépségem, holnap hívlak.
Attól, hogy szépségemnek hívott bizsergés járta át az egész testem.
-Várni fogom minden nap, hogy hívj.
Csókoltam meg búcsúzóul, majd beszálltam a kocsiba. Intettem neki, és elindultam haza.