Az ellenséggel ágyba bújni

Huszonnyolcadik rész

Ma van Aria szülinapja. 2 hónapja készülünk neki egy meglepi bulival. Aiden egész nap az apjával volt, míg én elmentem vásárolni, megsütöttem a tortát Arianak. Annyira voltam velük, míg megetettem és tisztába tettem a fiunkat. Mire végeztem a készülődéssel észrevettem, hogy túl nagy a csend. Kimentem a nappaliba és kanapén Aiden és Axel édesen aludtak. Aiden a pici kezével szorította az apja ujját. Muszáj volt csinálnom róluk egy képet. És ahogy néztem az alvó családomat, rájöttem, hogy napról napra szerelmesebb vagyok a férjembe.

Nyomtam egy puszit mindkettejük arcára, majd elindultam az ajtó felé.
-Már mész is?
Hallottam meg Axel rekedtes hangját a hátam mögül.
-Igen. Még fel kell díszíteni a helyet.
-Azért tudod ugye, hogy én nem csak egy arcra puszit érdemlek?
Állt fel mosolyogva a kanapéról.
-Az egód még mindig marha nagy Axel Toretto.
Dőltem neki az ajtónak.
-Nem csak az egóm nagy édesem, ezt te is nagyon jól tudod.
Kacsintott, majd derekamat megfogva húzott magához.
-Olyan perverz vagy.
Csaptam vállon nevetve.
-De ezért szeretsz.
Mosolygott édesen.
-Ezért IS! De a legjobban azért, ahogyan a fiunkkal bánsz. Nagyon szeretlek Axel.
-Én is nagyon szeretlek.
Mondta, majd lecsapott a számra. Vadul csókolt, mintha már ezer éve nem érintettük volna meg egymást, pedig előző este, nagyon is kemény szeretkezésen voltunk túl.
-Van egy jó ötletem Baby!
Mondta a számba.
-Maradj itt velünk. Aiden alszik. Majd megünneplitek máskor Aria szülinapját.
Kezdte el felhúzni a ruhámat, de megállítottam a kezét.
-Csábító ajánlat szerelmem, de mennem kell. Van tej a hűtőben. Ha bármi van hívj és jövök.
-Baby! Nyugi. Te csak bulizz és érezd jól magad. Én megoldok mindent. És Felicia is itt van. Nem lesz gond.
Fogta meg az arcomat.
-Szeretlek!
Adtam egy csókot neki.
-Én is szeretlek! Jó bulit, de azért készülj, mert a ma este is kemény lesz.
Mondta, majd rácsapott a fenekemre nevetve.
-Nem hiszem, hogy lesz majd erőd és kedved este kamatyolni.
Kacsintottam mosolyogva, majd elindultam a helyszínre. Amint odaértem, már ott volt Aria két másik barátnője. Nem mondom, hogy rosszban vagyok velük, de nem vagyunk olyan jóban, mint Ariaval. Már pár díszt a helyére tettek, most pedig a fotó falat kezdték el csinálni.
-Sziasztok! Bocsi, hogy kicsit késtem. 
Tettem le az én cuccaimat. Annyira sokat nem is késtem, de nekem ők senkik, hogy magyarázkodjak nekik, amúgy sem miattam vannak itt.
-Semmi baj. Nemsokára jön még pár ember, akik segítenek a díszítésben.
Kezdett el mesélni Amanda.
-Összesen hány embert hívtatok?
Néztem rájuk kérdőn.
-Fú, hát húszan biztos leszünk.
Erre a mondatra kikerekedtek a szemeim. Arról volt szó, hogy maximum 10-15 embert hívunk, de ezek hívtak húsz embert, akiket amúgy nem is ismerek.
-Nem erről volt szó lányok! Engem meg se kérdeztetek! Legalább annyit tehettetek volna, hogy szóltok, hogy hé, plusz 10 fővel készülj már! Lesz egyáltalán ennyi kaja?
Teljesen kiakadtam, és szerintem jogosan. Egyszer megbeszéltünk valamit, de ők ezen is változtatnak. Mert oké változtassanak, de akkor méltóztassanak már szólni róla. Ezek után nem is szóltam hozzájuk. Mindenki csinálta a saját dolgát. Jobb is volt. Szépen lassan gyűltek az ismeretlenebbnél ismeretlenebb emberek, ezért kezdtem kicsit pánikolni. Egyrészt ma nem hoztam magammal testőröket, másrészt kedvem se volt nagyon már a bulihoz és féltem, hogy valami baj lesz.
-Emberek! Aria 10 perc és itt lesz! Mindneki maradjon majd csendbe és, ha bejött ordítsa, hogy MEGLEPETÉS!
Kezdett el főnökösködni Amanda. Nem is értettem amúgy. Mindent én szerveztem, erre ő játsza is a nagy górét. Mindegy, akármennyire nem akartam itt lenni, és akármennyire szarul érzem magam, Aria kedvéért boldognak kell tűnnöm. Axelt nem akartam a pocsék hangulatommal csesztetni, plusz nem akartam paráztatni, hogy csupa idegennel vagyok egyedül, mert akkor 1000%, hogy idejött volna.
-Csendet! Itt jön!
Kezdett el megint magyarázni Amanda. Mű mosoly fel, és kezdődhet a pár órás buli. Aria gyönyörű volt mint mindig. Mit sem sejtve jött be az étterembe, ezért tényleg nagyon meglepődött, mikor mindannyian elkiabáltuk magunkat.
-Úr isten! Mennyire aranyosak vagytok!
Kezdett el pityeregni, majd éppen indult volna felém, mikor Amanda a nyakába ugrott és elkezdett neki nyávogni. Nem is értem amúgy, hogy Aria, hogy bírja elviselni ezt a nőt. A hangja is irritáló, hát még az egész nő. Be kell valljam, akkor a mosoly lehervadt az arcomról, és kicsit szomorú is voltam, de a legjobb barátnőmért bármit képes vagyok kibírni.
-Boldog szülinapot Ribim!
Öleltem magamhoz. Láttam a szemében, hogy boldog és nekem csak ez számított. Már javában tartott a buli, mindenki kellően becsípet, ( nem mondom, hogy én nem ittam, de Aiden miatt csak keveset), mire kopogtak az ajtón. Nem tudtam, hogy ki lehet az, de nagyon reménykedtem benne, hogy nem valami maffia.
-Jó estét! Itt a rendőrség. Bejelentést kaptunk csendháborításért.
Állt meg három egyenruhás pasi az ajtóban. Nem akartam hinni a fülemnek. Nem is voltunk egyáltalán hangosak, ráadásul a közelben alig laknak, esélytelen legyen az, hogy valakit is felriasztottunk.
-Jó estét, Aria Parker vagyok. Biztos, hogy ez valami félreértés. Egyáltalán nem voltunk hangosak, ha meg mégis, az azért van, mer ma van a szülinapom. Így legyenek szívesek elnézni ezt a tettünket.
Vetette be Aria a csábos nézését.
-Ó, te vagy a szülinapos?! Ez esetben, had kívánjunk neked nagyon boldog szülinapot.
Mondta a rendőr, majd letépte magáról az egyenruhát. Ekkor már tudtam, hogy ezt is Amandáék szervezték. Akkora örömmel töltött el az, hogy boldognak láttam a barátnőmet, hogy az este folyamán először, őszintén elmosolyodtam. A fiúk Aria ölében tekeregtek, akiket a drága barátnőm folyamatosan simogatott. Ezeken a jeleneteken sokat nevettem. Majd éppen az egyik széken ültem és Axelnek írtam, hogy mi újság velük, mikor az egyik táncos fiú odajött hozzám.
-Elvinnélek téged is egy táncra, viszont abból nem csak tánc lenne. Dögösek vagytok mind a ketten a szülinapossal. Lehetne akár egy hármas is.
Kezdte el a nyakamat simogatni, közben pedig próbált tekeregni rajtam, kisebb nagyobb sikerrel.
-Ezt nagyon benézted, ugyanis férjnél vagyok.
Mutattam fel neki a kezemet.
-Menj keress magadnak mást.
Próbáltam meg elküldeni őt, de nem akart mozdulni.
-Az mindegy. A fociban is van kapus, mégis lehet gólt lőni.
Kezdett el kacsintgatni, majd mögém lépett és rámarkolt a mellemre. Ekkor azonnal felugrottam és egy hatalmasat lekevertem neki. Itt lett elegem ebből a buliból.
-Mégis mi a faszt képzelsz te magadról?! Oké, hogy itt vergődsz embereken, mert ez a munkád, de azért legyél már tisztelettel egy férjes nőre! Gusztustalan amit művelsz és felháborító!
Ordítottam vele, majd fogtam a cuccaimat és odamentem Ariahoz.
-Sajnálom drágám, de mennem kell. Axel írta, hogy Aiden folyamatosan sír, és hiába nyugtatják Feliciaval, nem akar megnyugodni. Ígérem bepótoljuk ezt a napot.
Hazudtam neki. Muszáj volt, mert már nem voltam képes ezen a helyen, ezekkel az emberekkel több időt eltölteni.
-Semmi baj, hiszen te már anyuka és feleség vagy. A keresztfiam pedig mindennél fontosabb. Menj nyugodtan és puszilgasd meg helyettem is.
Ölelt magához a legjobb barátnőm.
-Szeretlek! És mégegyszer nagyon boldog szülinapot!
Pusziltam meg az arcát és már indultam is haza. Éjfél lehetett mire hazaértem. Az emeletről hallottam, hogy mindneki ébren van, ugyanis Aiden keservesen sírt. Ledobtam a cuccaimat, majd utam egyből az emeletre vezetett a családomhoz. Aiden szobájának az ajtaja nyitva volt, Axel a közepén sétálgatott a fiunkkal a kezében, miközben szorgosan ringatta.
-Ssss. Nincsen semmi baj fiam. Tudom, hogy anyát akarod, hidd el nekem én is, de neki is szüksége van a szórakozásra, így velem kell beérned.
Az ajtóban álltam és mosolyogva figyeltem a jelenetet. Az én drága férjem pedig észre se vett.
-Az a baj, hogy nem tudom anya mit szokott énekelni neked, de gyorsan kitalálok neked valamit. De basszus, semmi nem jut eszembe. Jaj... ezt a szót meg se hallottad fiam.
Vicces volt, ahogyan próbált rájönni, mit énekeljen.
-Megvan! Nekem sokat énekelték ezt, jól figyelj fiam.
Mosolygott rá Axel, majd elkezdte énekelni.
-Amíg van egy-két jó falat, s egy jó falat az csak akad, se bú se baj nem számít rá se ránts....
És furcsa módon Aiden abbahagyta a sírást. Gyönyörű kék szemeivel figyelte, ahogyan az apja teljes beleéléssel énekel neki. Miután abbahagyta az éneklést megszólaltam.
-Úgy látom mindennel képes voltál megbirkózni, gratulálok szerelmem.
-Te mióta állsz ott?
Nézett rám ijedten Axel.
-Kb 5 perce. Hallottam, hogy sír Aiden, gondoltam jövök segítek, de ahogy látom boldogulsz te is.
Mentem oda hozzájuk, majd átvettem a kezembe a fiunkat, nyomtam az arcára egy puszit, utána egy hosszú csókot váltottunk Axellel. Miközben Aident megetettem, mindent elmeséltem Axelnek, kivéve a tapizós részt. Ahogy sejtettem a drágám elaludt miközben én fürödtem. Nyomtam egy puszit a fejére, még egyszer benéztem Aiden szobájába, majd odabújtam a férjemhez. A kuyták mellettem a földön  már rég horkoltak, majd Axel szuszogását hallgatva engem is elnyomott az álom.