Az ellenséggel ágyba bújni

Huszonharmadik rész

Feketeség kerített mindent hatalmába. Úgy éreztem mintha zuhannék, de nem érek földet sose. Levegőt kapkodva riadtam fel. Egy ismeretlen szobában ébredtem. A fejem iszonyatosan fájt. Körbenéztem a szobában, de semmi nem volt ismerős, egyedül a fotelban alvó férjem. Fejemhez kaptam, mert szörnyen nagyot nyílalt bele.
-Áú.
Nyögtem fel, miközben felültem az ágyon. Axel azonnal felébredt.
-Kicsim! Végre, hogy felébredtél.
Jött oda hozzam mosolyogva. Szemén láttam, hogy karikás és fekete a kialvatlanságtól. Nyomott egy puszit a homlokomra.
-Hogy érzed magad?
Ült az ágynak a szélére.
-Iszonyatosan fáj a fejem. Mi történt?
Érdeklődtem, mert az utolsó emlékem az volt, hogy kocsiban ültem.
-Miután veszekedtünk és te elmentél, akkor követtek téged és szándékosan beléd mentek hátulról. Szerencsére azon kívül, hogy eszméletlen voltál 2 napig és a fejeden lévő sebet össze kellett varrni, semmi komoly nem történt.
Mosolygott fáradtan, de mégis édesen.
-A babával semmi baj, ugye?
Kezdtem el aggódni, miközben megérintettem a pocakom.
-Hála istennek vele semmi nem történt. Volt itt egy orvos, aki alaposan megvizsgált. Adott neked két napig infúziót is. Minden rendben veletek, ami a legfontosabb.
Szorította meg kicsit a kezemet.
-És most hol vagyunk?
Néztem körbe megint a szobában. Minden bútor fekete, a szoba fala pedig világosszürke.
-Ez az én régi szobám. Mivel megtaláltak minket, ezért hazajöttünk, míg az új otthonunkat fel nem építik.
Elképedtem. Nem akartam hinni a fülemnek. Tényleg azt mondta, hogy "míg az új otthonunkat fel nem építik"?
-Milyen új otthonunk? Saját magunk dönthetünk arról, hogy hogyan nézzen ki a házunk?
Kérdeztem mosolyogva. Örömömet látva ő is hatalmas mosolyt villantott felém.
-Így van. Megvettem egy hatalmas birtokot, amire majd eldöntjük, hogy mekkora házat építtetünk. Remélem van valami ötleted?
Húzott az ölébe. Már kezd kicsit szűkös lenni a hely, mert már nehezen férek Axel ölébe, a drága pocaklakónk végett, de nem bánom.
-Hogyne lenne! Már most vannak terveim. Rengeteg ötletet mentettem le anno pinterestre, majd mindent megmutatok, csak menjünk együnk valamit, mert éhesek vagyunk.
Simítottam végig a hasamon, majd felálltam a férjem öléből. Ő megfogta a pocakomat és egy hatalmas csókot nyomott rá.
-Már alig várom, hogy a karjaimban legyél kisfiam.
Suttogta, majd nekem is egy hatalmas és hosszú csókot nyomott a számra.
-Szeretlek Hazel. Nem tudod elképzelni, hogy mit éltem át, mikor elraboltak.
Lett szomorú a tekintete.
-Én is szeretlek Axel. És igenis el tudom képzelni, mert látom rajtad, hogy mennyire meg vagy viselve. Viszont mostmár itt vagyok, úgyhogy nem kell aggódni. Jövő héten pedig megtudjuk, hogy igazunk lett e?
Adtam egy puszit az arcára és elindultunk enni. Mivel én még kicsit gyenge voltam és Axel pedig nagyon fáradt, így elmentünk kicsit pihenni.
-Mondtam már, hogy mennyire szeretem, hogy terhes vagy?
Hajtotta mellkasomra a fejét.
-Igen. Minden nap.
Nevettem, miközben beletúrtam dús barna hajába. Nem kellett sok idő, Axel hamar elaludt. Hangos szuszogását lehetett csak hallani, de még álmában sem engedte el a hasamat. Muszáj volt csinálnom egy képet erről a pillanatról. Jó lesz majd ezeket visszanézni, mikor már megszületett a pici.

Engem valamiért nem nyomott el az álom most, így csak gyönyörködtem a férjemben, aki édesen szuszogott a mellkasomon. Alig várom, hogy család legyünk. Míg a szerelmem aludt, tervezgettem az új otthonunkat. Ha Axelen múlik, akkor a baba születésére kész is lesz a ház.