Az ellenséggel ágyba bújni

Huszonkettedik rész

-Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megtaláljuk a feleséged Axel. Ezért kérlek nyugodj meg. Tudom, hogy nem könnyű, de most tiszta fejjel kellesz nekünk.
Könyökölt az asztalra Vincent és közben a halántékát dörzsölgette. Már az idegbajt hozhattam rájuk, mert percenként csekkoltam a telefonomat. Lábamat folyamatosan rázogattam, annyira ideges voltam.
-Te könnyen beszélsz! Nem a te feleségedet és a gyerekedet rabolták el! Fogalmam sincs, hogy él e még egyáltalán!
Csaptam rá az asztalra.
-Fiúk! Kérlek titeket fejezzétek be, most az összefogás a fontos, nem a veszekedés.
Sóhajtott az apám. Felvázoltunk pár helyet és embert, hogy kinél lehet Hazel. Kiosztottuk, hogy ki merre megy. Már éppen elindultunk volna, mikor megcsörrent a telefonom.
-Viktor! Mond, hogy megtaláltátok.
Olyan ideges voltam, mint még soha.
-Igen Axel, megvan. Viszont van egy kis bökkenő,
És itt a legnagyobb bajra számítottam. Meghalt, és vele együtt a gyerekem is.
-Mi...mi a baj?
Dadogtam és le kellett ülnöm. Nem bírnám ki, ha őt is elveszíteném.
-Az unokatestvéred rabolta el.
E szavak hallatára, mintha egy kő zuhant volna le a vállamról. Megkönnyebbültem, hogy élnek.
-Kapjátok el. Azonnal ott vagyunk. Hazel jól van?
Adtam ki a parancsot a legjobb testőrömnek.
-Eszméletlen, kicsit beverte a fejét, de nincsen nagyobb baja.
-Hála az égnek. Mindjárt ott vagyunk!
Felpattantam és rohanni kezdtem a kocsimhoz. Vincent velem jött, apánkat pedig a testőrei hozták. Ha lett volna rendőr, biztos megbüntet. Lakott területen 180-al mentem. Az se érdekelt volna, ha lecsuknak, csak lássam a szerelmemet. Ahogy megérkeztünk annak a köcsög Paulnak a házához a pisztolyomat kibiztosítottam. Ha az öcsémet is képes lettem volna megölni, akkor őt gondolkodás nélkül is.
-Axel! Ésszel!
Szólt rám Vincent. Csak intettem neki, aztán berontottam a házba. Viktor egyből elém állt.
-Merre van az a faszkalap?!
Kiabáltam, hogy Paul hallja, itt vagyok.
-Lent vannak a pincében.
Állt el előlem, utat engedve nekem. Rohanva tettem meg azt a kis utat. Paul egy széken ült vérző orral és megkötözve. Ahogy felnézett, láttam a szemében a félelmet.
-Hogy volt merszed?!
Fogtam meg a torkát és megszorítottam. Hallottam, hogy a többiek is lejöttek utánam, így oda szóltam nekik.
-Vincent! Hozd Hazelt, én addig lerendezem ezt a gyökeret.
Vincent nem ellenkezett, tette a dolgát. Karjaiban kihozta az én gyönyörű feleségemet, akinek már szépen látszott a pocakja, amit úgy imádok. Fején egy seb volt, amit összevarrtak neki. Ennyiért hálás vagyok Paulnak, de a többiért meg fogom ölni.
-Hogy gondoltad azt, hogy elrabolod a feleségemet?!
Ütöttem egyet az arcába. Feje eldőlt, szájából pedig vér folyt.
-Csak visszaadtam, amit velem tettél 4 éve.
Nyögte alig hallhatóan. Tudtam mire célzott.
-Te is elvetted tőlem Alexandrát. Megérdemelted.
Rántotta meg magát, de nem tudott kiszabadulni, csak felborult a székkel.
-Te idegbeteg! Soha nem vettem el tőled Alexandrát. Nem is tudtam, hogy együtt vagytok! Bár nem is voltatok, csak kúrogattad! Ő meg leszopott, mikor mocsok részeg voltam. Még meg se dugtam!
Ordítottam vele.
-Ez rohadtul ugyan az! Elvetted tőlem.
-Te egy igazi idióta vagy.
Nevettem fel.
-Az, hogy a volt nőd leszop és az, hogy a feleségemet és a gyermeket elrabolod, kibaszottul nem ugyanaz!
Üvöltöttem a fejébe és belelőttem a lábfejébe. Felordított, tudtam, hogy nem talált csontot. Pár hét múlva lábra is fog állni, ha életben marad.
-Örülj, hogy ennyivel megúsztad.
Mondtam, majd hátat fordítva felmentem a családomhoz. Hazel már a kocsiban feküdt, így én is beültem mellé. Lábait az ölembe tettem és elkezdtem simogatni.
-Annyira sajnálom szerelmem. Soha többet nem csinálok ilyet. Csak kellj fel, aztán mindent megbeszélünk. Simogattam meg a pocakját. Megfogtam a kezét és láttam rajta a szorításom nyomait. Mérhetetlen bűntudatot volt miatta. Nem akartam bántani. Ideges voltam, hogy a többi maffia megtalált minket. Tényleg nem tudhatta, hogy kik találtak meg. Én se tudtam konkrétan, de ezek szerint a fasszopó Paul volt az. Mostmár nagyon remélem, hogy megtanulta a leckét, mert ha nem, akkor az életével fizet érte.