Az ellenséggel ágyba bújni

Tizenötödik rész

Órák teltek el azóta, hogy Axel elviharzott itthonról. Én pedig órák óta sírok összekuporodva a kanapén. Nem mertem felhívni, mert nem akartam, hogy még ennél is dühösebb legyen, helyette inkább tárcsáztam a bátyám számát. A második csörgésre fel is vette.
-Szia hugi!
Szólt bele vidáman a telefonba, de amikor meghallotta, hogy szipogok, egyből átváltott védelmező testvérré.
-Mi történt? Valaki bántott? Kit kell, hogy megöljek?
Lett egyre idegesebb.
-Terhes vagyok Cole!
Mondtam neki zokogva. Nem bírtam ki, hogy neki ne mondjam el. Ő a saját bizalmasom, nem tudok előtte titkolózni. Azt hittem, hogy letette a telefont, mert semmit nem lehetett hallani. Meg is néztem, hogy bontotta-e a hívást, de még teltek a másodpercek. Gondolom ő is sokkos állapotba került.
-Jó, oké. Nincsen semmi baj Hazel, mindent megoldunk.
Próbált nyugtatni, ami jólesett nagyon. Imádom, hogy akármi történik velem, rá bármikor számíthatok.
-El kell mondanod Axelnek. Nem hinném, hogy rosszul fogadná, tekintve, hogy mennyire szeret téged.
Itt újra eltört a mécses nálam. Keservesen kezdtem el sírni. Levegőt is alig kaptam.
-Pont ez a baj Cole! Elmondtam neki, de ő szó nélkül idegesen elviharzott itthonról.
Hüppögtem a telefonba.
-Mikor ment el?
Kérdezősködött tovább.
-Már több órája. Elveszett az időérzékem, mert azóta sírok.
Töröltem meg az arcomat.
-Mindegy Hazel próbálj meg lenyugodni, tudom mennyire nehéz és, hogy én könnyen beszélek, de most ezt a legfontosabb neked és a babának. Ha Axel hazaért, akkor próbálj meg vele higgadtan beszélni. Ha szeretnéd én végig vonalban leszek, amíg ő otthon nem lesz. Beszélek hozzád, de ha szeretnéd elmegyek hozzád, hogy ne legyél egyedül.
Annyira szeretem őt, bármit képes félredobni miattam. Én is pontosan ezt tenném, ha vele lenne ilyesmi. Ahogy befejezte a mondatát, kinyílt és bezáródott a bejárati ajtó.
-Köszönöm Cole, de most ért haza. Szeretlek, majd beszélünk.
Köszöntem el tőle, majd kinyomtam a hívást. Axel bejött a nappaliba és rám nézett. Tekintete dühös volt, de amikor meglátta kisírt és felpüffedt arcomat, akkor ellágyult. Leült velem szembe a fotelbe és lehajtotta a fejét. Arra jutottam, hogy nem szólok addig hozza, amíg ő nem beszél. Így ültünk öt rohadt hosszú percig, míg végül felemelte a fejét.
-A bál estéjén, mikor először szexeltünk nálad az ágyban, akkor nem mondtam el neked valamit.
Szólásra nyitottam a számat, de ő felemelte a kezét, hogy most maradjak csendbe. Ezután folytatta.
-Nem vettem észre, hogy a gumi kiszakadt, csak akkor, mikor már végeztünk és mentem haza. Nem akartam szólni, mert azt hittem szedsz gyógyszert.
Lehajtotta a fejét. Láttam rajta, hogy megbánta, hogy nem szólt nekem. Viszont az agyam kicsit eldurrant ettől.
-A kommunikációval vannak gondok Axel. Nem is kicsi. Ha közlöd velem, hogy kilyukadt az istenverte óvszer, akkor tudtam volna bevenni eseményutánit! De te képtelen voltál szólni! Mindig mikor elmész itthonról, azt sem tudom hova mész és mit csinálsz! Aggódok érted folyamatosan, mert nem vagy képes kommunikálni velem!
Ordítottam vele. Nagyon dühös voltam rá. Akármennyire marták a könnyek a szememet, nem szabadott sírnom. Előtte nem.
-Pont ezért nem akarom elmondani, mert aggódsz értem, de nem kell! Ha az orrodra kötöm, hogy megyek gyilkolni, vagy valami, akkor nyugodtabb lennél?! Szerintem kurvára nem!
-Látod Axel, megelőzhettük volna, hogy ez legyen. Viszont akármennyire nem állsz készen erre a babára, én akkor is megszülöm. Ha mellettem vagy, ha nem. Ha nem vagy képes erre, és evégett már nem szeretsz, vagy képtelen vagy szeretni, akkor ki kell mondanom, akármennyire is faj ez, de úgy kell véghezvinnünk ezt az esküvőt, ahogy tervezted az elején.
Axel csak ült ott, nem szólt egy kurva szót se. Ettől egyre idegesebb lettem, így berohantam a szobába és elkezdtem a cuccaim kis részét összeszedni.
-Mit csinálsz Hazel?
Állt meg az ajtóban.
-Összepakolok. Most jobb, ha egy kis ideig külön leszünk. Mindketten tudunk gondolkodni. Leginkább mondjuk neked kell. Én addig hazamegyek.
Fejeztem be a pakolást és elindultam kifelé, de Axel elállta az utamat.
-Beszéljük meg Hazel.
Fogta meg a kezemet.
-Én mindent elmondtam, hogy mit akarok. Neked kell gondolkodni. Én elsoroltam a lehetőségeket. És most légyszíves engedj elmenni. Jobb lesz, ha csak az esküvőn találkozunk.
Nem mertem ránézni, mert ha megteszem, akkor keserves zokogásban török ki, és ezt nem előtte szerettem volna. Füttyentettem a kutyáknak és elindultam. Az ajtóban megtorpantam.
-Vigyázz magadra Axel.
Szóltam neki, majd bezártam magam mögött az ajtót. Még hallottam, hogy a nevemen szólít, de nem fordultam meg, mert az arcomat már a könnyeim áztatták.