Az ellenséggel ágyba bújni

Tizenkilencedik rész

Egy hónapja vagyunk férj és feleség. Elköltöztünk és már együtt járunk ultrahangra is. Axel olyan boldog volt, mikor meglátta azt a picike pontot, ami a mi szerelmünk gyümölcse. Ma is ultrahangról jöttünk haza.
-Remélem fiú lesz. Érzem a zsigereimben, hogy kisfiút csináltam.
Szálltunk be a kocsiba. Ezen csak nevetni tudtam. Nem értem miért ilyen biztos benne.
-Akkor fogsz nagyon nézni szerelmem, amikor kiderül, hogy kislány.
Paskoltam meg a kezét, ami a combomon pihent.
-Biztos, hogy nem lesz az. Nagyok a pasi gének a családunkban. Mi is ketten vagyunk fiúk, apámék is ketten voltak. Nálatok is ott van Cole.
Kezdte el nekem sorolni a családfát.
-Axel, az nem befolyásolja. De majd kiderül két hónap múlva.
Nem mertem neki elmondani, de én is biztos vagyok abban, hogy fiunk lesz. Valahogy első babának én fiút képzeltem el magamnak, ahogy Axel is.
-Elmegyünk valahova kajálni?
Nézett rám, ahogy megállt a pirosnál.
-Igeeeen! Éhesek vagyunk.
Mosolyogtam rá. Megfogta a hasamat, ami még nem nagyon nőtt meg, de mindig ad rá puszit és mindig simogatja, sőt beszélgetni is szokott a babával.
-El sem hiszem, hogy hárman leszünk hamarosan.
Mosolygott szélesen, kezét le nem véve a hasamról.
Rendszerré vált nálunk, hogy heti egyszer betérünk a Burger Kingbe, így ez ma sem volt másképp.
-A szokásosat kéred?
Nézett rám Axel.
-Igen, de kérek egy málnás sajttortás shaket is.
Pusziltam meg az arcát mosolyogva.
-Hát ezt jól le kellesz majd dolgoznunk.
Nevetett.
-Abban semmi kétség nincs.
Kacsintottam. Közben megcsörrent a telefonom. Cole hívott.
-Szia Cole!
Vettem fel a telefont.
-Mizujs? Mit mondtak az orvosok?
Érdeklődött a baba iránt. Minden alkalommal, amikor megyek vizsgálatra felhív, hogy hogy van a baba. Annyira szeretem, hogy ennyire érdeklődik a születendő unokaöccse, vagy húga iránt.
-Ma is minden tökéletes volt. Ne aggódj, alig várjuk, hogy megtudjuk, fiú lesz vagy lány.
Mosolyogtam és közben megfogtam Axel kezét.
-Hàt már én is kiváncsi vagyok.
Nevetett a bátyám.
-Ne aggódj. Neked fogom először elmondani. Viszont most leteszem, mert éhen halok és enni készülünk.
Nevettem a telefonba és elköszöntem tőle. Axel furcsán nézett rám.
-Mi a baj?
Kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
-Azt hittem én leszek az első, akinek elmondod, hogy fiú vagy lány lesz.
-Nem terveztem neked elmondani, mert gondoltam ott leszel velem, mikor kiderül. Ez számomra elég egyértelmű volt.
Húztam fel a szemöldököm.
- Nem akarsz az összes vizsgálatra jönni?
Kérdeztem tőle feszengve.
-Jézus Hazel, dehogynem. Mindig látni akarom, hogy mennyit nőtt a fiam. Csak kicsit furcsán jött ez most ki.
Vakarta meg a tarkóját. Láthatta rajtam, hogy feszengek, mert megfogta a kezemet és magához húzott.
-Szeretlek baby. Ezt mindig vésd az eszedbe. És alig várom, hogy hárman legyünk. Mindent is veled együtt szeretnék megélni.
Csókolt meg. Homlokomat az övének támasztottam.
-Én is szeretlek. Tudod jól, hogy te vagy mindig az első nekem, csak Cole is fontos nekem. Eddig ő volt a bizalmasom, neki meséltem el mindent először, ezért ez automatikusan jött nekem.
Bújtam szorosan hozzá.
-Tudom, de mostmár én is itt vagyok neked. Bármi van a férjedre bármikor és bármiben számíthatsz.
Vigyorgott rám édesen.
-Éhes vagyok.
Suttogtam mellkasának, amin mind a ketten hatalmasat nevettünk.
-Nem is tudnád jobban elrontani, ezt a romantikus pillanatot.
Puszilta meg nevetve a homlokomat. Beálltunk a drive-hoz, ahol Axel megrendelte az ebédünket.
-Tessék, te éhes pillanatelrontó kismama.
Adta oda a zacskót, amibe azonnal beletúrtam és kivettem egy jó adag krumplit.
-Imádlak, köszönöm.
Nyomtam egy puszit az arcára, majd mind a ketten elkezdtünk enni a parkolóban.
-Neveken gondolkodtál már?
Néztem rá. Bevallom nekem már évek óta vannak terveim, de nem biztos, hogy tetszene neki.
-Hű, hát igazából még nem, de mond el a te ötleteidet, aztán lehet, hogy nekem is beugrik egy két név.
-Hát nekem már egy ideje vannak terveim.
Vakartam meg mosolyogva a tarkóm. Erre a kijelentésemre, Axel csak sóhajtott egyet mosolyogva.
-Halljam baby.
Fordult felém teljesen.
-Ha kislány, akkor Harper, ha kisfiú, akkor Aiden. Ezeket már egy ideje kitaláltam, hogy esetleg elnevezhetnénk a kezdőbetűinkkel őt, de csak ha ez tetszik neked.
Mosolyogtam rá, majd folytattam az evést, várva, hogy ő is elmondja a saját ötleteit.
-Ú, hát nekem is tetszik ez az ötleted, éppen ezért a kislányra beugrott az, hogy lehetne Harper, viszont a nekem az Isaac nagyon tetszik, mint fiú név. De az Aiden is nagyon tetszik. Pláne így, hogy a kezdőbetűinkből válasszuk ki.
-Bőven van még időnk gondolkodni ezen, csak hirtelen beugrott.
Nyugtattam meg, mert nem akarom, hogy elsiessük a névválasztást.
-Így van, majd a szülőszobán benyögjük.
Nevetett, aztán értelmetlen dolgokról kezdtünk el beszélgetni.