Az ellenséggel ágyba bújni

Tizenharmadik rész

A telefonom fülsüketítő hangjára keltem. Viszont mire felvettem volna, az illető letette. Axel hívott, akitől már négy nem fogadott hívásom volt. Megnéztem az időt és majdnem elájultam. Egy óra körül feküdtem le, most pedig este 11 óra volt, de én még mindig rohadt fáradt voltam. Éppen készültem visszahívni a vőlegényem, mikor újra csörgött a telefonom.
-Szia.
Szóltam bele álmos hangon.
-Basszus, már kezdtem aggódni. Ne mond, hogy most keltél fel.
-De most keltem, viszont még mindig rettentő fáradt vagyok. Semmi erőm nincs.
Nem tudom, hogy mi lehet a bajom, de még a telefonomat se bírtam fogni, nem, hogy felkelni az ágyból.
-Nem szarakodok itt Hazel. Hazamegyek hozzád. Felhívom azt a faszkalap apádat, hogy hívja ki az orvost hozzád, ez nem mehet így!
Őrjöngött a telefonba.
-Axel fejezd be, nem kell az apámmal beszélned. Valamit elkaptam, de kialszom. Nem kell ennyire felfújni.
Tényleg úgy csinál, mintha valami eget rengetően nagy bajom lenne, pedig ez csak egy kis vírus, vagy hasonló.
-Leszarom. Megyek haza és segítek neked a gyógyulásban. Kiköltözünk a tóparti házhoz.
Jó ötlet lenne, de biztos vagyok benne, hogy nem lenne egy perc nyugtunk sem. Cole folyton kérdezősködne, hogy hol vagyok, és sajnos nem mondhatom el senkinek, hogy Axel és köztem tényleg hatalmas szerelem van.
-Ez nem jó ötlet Axel. Cole előtt nem tudnám titkolni a viszonyunkat.
-Akkor mond el neki, vagy még jobb, elmondom neki én.
Meg se várta a válaszomat, rám tette a telefont. Öt perc sem telt el Cole rontott be a szobámba.
-Hazel! Most hívott Axel. Mikor akartad közölni velem, hogy szeretitek egymást és ez a házasság nem kényszer nálad?!
Úgy ordított, hogy csak reménykedni tudtam, hogy apám nem hallotta.
-Fogd már be Cole és hagyj békén, mert kurva fáradt és beteg vagyok. Felkelni nem bírok, hát még akkor ezzel a faszsággal foglalkozzak.
Kiabáltam rá, ahogy próbáltam felülni. Látta rajtam, hogy szenvedek, ezért odajött hozzám es segített felülni, majd kikísért a mosdóba.
-Nem lett volna ez, ha őszinte vagy velem. Azt hittem, hogy mi mindent megbeszélünk egymással.
Szörnyen néztem ki. A hajam is csapzott volt, a szemeim karikásak. Úgy néztem ki mint egy igazi elő halott.
-Aludni szeretnék Cole. Holnap ha jobban leszek, akkor mindent elmesélek. De most kérlek hagyj aludni.
Mondtam neki, majd befeküdtem az ágyba és elnyomott az álom.
...

Arra keltem, hogy egy erős kar ölel magához. Egyből tudtam, hogy Axel az. Halkan horkolva aludt, nem akartam felébreszteni, ezért közelebb bújtam hozzá és vissza aludtam egy kicsit.

Axel gyengéd simogatására ébredtem. Szerintem egy teljes napot aludhattam. Teljesen le voltam gyengülve.
-Jó reggel Kicsim.
Mosolygott rám álmosan.
-Neked is. Mit keresel itt amúgy? Mondtam, hogy ne gyere, mert nem akarom, hogy bajod legyen.
Bújtam hozzá szorosan, annak ellenére, hogy most mondtam neki, nem akarom, hogy baja legyen.
-Szerintem te sem bánod, hogy itt vagyok.
Puszilta meg a fejemet és a meztelen hátamat simogatta a pólóm alatt.
-Hiányoztál Axel.
Suttogtam a nyakába.
-Nem tudod elhinni, hogy te mennyire hiányoztál nekem.
Fogta meg az arcomat és a lehető leggyengédebb csókot adta nekem. Nem vágytam másra, csak arra, hogy vele legyek.
-Ki kell mennem a mosdóba.
Suttogtam neki, miután szétváltunk.
-Gyere segítek.
Ült fel Axel is és kitámogatott a mosdóba.
-Cole bejött reggel és mondta, hogy csináltat nekünk enni valamit.
-Rendben, szólnál neki, hogy én csak gyümölcsöt ennék? Nem kívánom a kaját most.
Kiabáltam ki neki.
-De enned kell Hazel! Tegnap is csak egy fel tányér levest ettél, ez nem mehet így.
A szememet forgatva végeztem el a reggeli rutinom, bár már délután volt, de akkor is.
-Axel nem kívánom a kaját, gyenge vagyok. Egy kis gyümölcsöt ennék.
Kicsit már jobban éreztem magam, ezért visszafeküdtem az ágyba és vártam, hogy Axel is ezt tegye, de ő inkább fel alá járkált.
-Most mi a bajod?
Sóhajtottam egy nagyot.
-Aggaszt ez a gyengeséged. Hívok egy orvost.
Ideges lettem. Nem volt szükségem orvosra. Máskor is voltam már hasonlóan, akkor is kialudtam és jobban lettem. Ez se lesz másképp.
-Már jobban vagyok. Gyere inkább ide hozzám. 1 teljes hete nem láttalak, hiányzik, hogy bennem legyél.
Axel szeme felragyogott.
-Akarom mondani, hogy velem legyél.
Húztam ravasz mosolyra a számat.
-Hazel Flynn! A sírba teszel.
Mosolygott, majd hosszú csókot nyomott a számra, azután felfedezőútra indult a testemen. Elért a nőiességemhez, ami természetesen már készen állt arra, hogy befogadja Axel tökéletes férfiasságát. Égtem a vàgytól, szaporábban vettem a levegőt és vártam, hogy Axel mikor lép. Két kezével megtámaszkodott combjaimon, majd lehajolt ölemhez, hogy csókokkal borítsa be azt. Lenéztem rá, de izmos vállán kívül nem láttam mást. Mintha megérezte volna, hogy nézem, mert felemelte a fejét és mosolyra húzta a száját. Ujját végighúzta a csiklómon, majd a rajta maradt nedvemet lenyalta róla.
-Istenem, hogy mennyire hiányzott az ízed.
Kijelentése után, feje ismét eltűnt a lábam között és belenyalt puncimba. Hatalmas nyögéssel díjaztam cselekedetét. Egyik kezével folyamatosan simogatott, majd másikkal társult nyelvéhez, így természetesen nem kellett sok, hogy elélvezzek.
-Axeeeel!
Nyögtem hangosan a nevét. Utolsó cseppemet is kinyalta, majd ismét felém kerekedett. Nem tudom mikor történt, de nadrágja már nem volt rajta, így hatalmas férfiassága az alhasamnak nyomódott. Hosszan megcsókolt, majd valamit motyogott számba. Csípőmmel jeleztem, hogy többet is szeretnék. Axel vette a lapot és egy gyors mozdulattal már bennem is volt. Hátam ívben meghajlott, ahogy megéreztem méretét.
-Hazel basszus, olyan nedves vagy.
Suttogott a fülembe, miközben lassan ki be járt bennem. Nem tudtam válaszolni, de nyögésekkel fejeztem ki, hogy mennyire tetszik nekem, amit csinál. Axel folyamatosan csókolt es suttogott a fülembe, de egy valami kellett ahhoz, hogy ismét az egekbe repítsen.
-Annyira szeretlek Hazel Flynn!
Mondta mélyen a szemembe nézve.
-Én is szeretlek Axel!
Nyögtem a szájába, majd testem megfeszült és életem legjobb és leghosszabb orgazmusa tört rám. Axel teste szintén megfeszült, még párat lökött rajtam és ő is kielégülten dőlt mellém az ágyba. Mellkasára húzott és a hátamat kezdte el simogatni. Még mind a ketten lihegtünk és vártuk, hogy légzésünk csillapodjon.
-Mostmár jó lenne valamit enni is.
Nevetett édesen a szerelmem. Ezután az akció után, én is éhes lett, úgyhogy nem ellenkeztem.
-Menjünk és együnk valamit.
Csókoltam meg a mellkasát.