Az ellenséggel ágyba bújni

Huszonhetedik rész

3 héttel később

Ma készülünk az első nagyobb sétát megtenni. Minden nap voltunk a kertben sétálni, levegőzni, mert ugye ez nagyon fontos a babáknak. És Axel is mindig jött velünk. Olyan büszke vagyok rá. Mindenben kiveszi a részét, ha Aiden sír éjszaka, akkor ő is felkel és segít nekem. 1,5 hete költöztünk az új otthonunkba, ami eszméletlenül gyönyörű lett. Egy álmom vált vele valóra, amíg Axel apjánál laktunk, addig Aiden velünk aludt, de mostmár a saját kis birodalmában van. Szerencsére nagyon jó alvó napközben, de az éjszakák vannak, hogy nagyon kemények. Sejtettem, hogy nehéz lesz az anyaság, de nem gondoltam, hogy ennyire. Nagyon hiányzott az első héten, hogy legyen mellettem egy anya, meg hát a saját anyukám is nagyon hiányzott, de hála az égnek Felicia mindenben segített.
-Megyünk egyet sétálni. Jössz velünk?
Mentem oda a férjemhez, aki mint mindig, most us ezerrel dolgozott.
-Bocsi drágám, de nagyon sok a dolgom. Ma nem tudok menni, de kellemes sétát nektek.
Állt fel a székből és adott egy puszit Aiden fejére, nekem meg egy hosszú csókot adott.
-Szeretlek titeket. Vigyázz magatokra.
Simogatta meg a fiunk fejét búcsúzóul.
-Visszük magunkkal a testőröket, de nem megyünk nagyon messzire. Intettem neki, majd Aident betettem a babakocsiba és elindultunk az utcánkba sétálni. Elég hosszú sétát tettünk, mert 40 percet gyalogoltam. Aiden végig aludt, én pedig élveztem a kicsit hűvösebb időt. Pihenésképpen a helyi iskola előtti padra leültünk, közben telefonáltam Ariaval

-Na mizu Anyuka?
Vette fel nevetve a telefont a barátnőm.
- Semmi különös. Sétálni vagyunk kettesben.
Kezdtem el tologatni a kocsit.
-Már nagyon mennék megnézni a kicsi keresztfiam.
Nevetett. Igen Aria lesz Aiden keresztanyja és Vincent lesz a keresztapa. Eleinte azt szerettem volna, hogy Cole legyen, de megbeszéltük, hogy a második babának ő lesz az keresztapja.
-Hétvégén szerintem össze tudjuk hozni.
-Már jó lenne, mert nagyon hiányzol. Viszont megyek, mert most ért ide Vincent, és megyünk ünnepelni, hogy fél éve vagyunk nyíltan együtt.
Kezdett el ujjongani barátnőm.
-Uhh, akkor hosszú estétek lesz.
Nevettem, majd elköszöntünk egymástól és letettük a telefont. Miközben lassan sétáltunk hazafelé, egy fekete autó hajtott el lassan mellettünk. Megijedtem, hiába voltak velünk a testőrök, akkor is rettegtem. Lépteimen gyorsítottam, amit Robertték észre is vettek.
-Hazel, ha sietsz, akkor nehezebb lesz téged megmenteni. Itt vagyunk veletek ne aggódj.
Ért utol Robert.
-Tudom, csak minél előbb haza szeretnék érni, ahol biztonságban vagyunk a fiammal.
Nem is kellett többet mondanom. 5 perc múlva itt volt értünk Axel egyik testőre és hazavitt minket. Aiden ebből semmit nem vett észre. A nappalokat végig alussza, de az éjszaka.... Na az nem fényes. Vagyis az, mert állandóan fent vagyunk, de majd hozzászokik ő is, hogy aludni kell. Mire hazaértünk, Axel már a teraszon várt minket.
-Éreztem, hogy nem kellene elmennetek nélkülem.
Fogta meg az arcomat, amint odaértem hozzá.
-Igazából semmi nem történt, csak kicsit megijedtem, hogy lelassított mellettünk az a fekete autó. Aiden ebből semmit nem vett észre. Nyugodtan aludt végig.
Bújtam szorosan a férjemhez.
-A lényeg, hogy minden rendben veletek.
Adott egy puszit a fejemre, majd az ébredező fiúnkat a kezébe vette, úgy mentünk be a házba.
-Olyan leszel fiam, mint az apád. Igazi maffia, majd Capo, aki senkitől és semmitől nem ijed meg.
Kezdett egy beszélgetni, de a Capo szó hallatára, felállt a szőr a hátamon. Nem akarom, hogy Axel vagy Aiden legyen a jövendőbeli Capo. Veszélyes. És én nem akarom, hogy ekkora veszélynek tegye ki az életüket a férjem.
-Elmegyek veszek egy forró fürdőt. Aiden még nem éhes, de ha esetleg azt érzed, hogy az lenne, akkor hozd be és megetetem.
Mondtam, majd elindultam az emeletre. Axel és én úgy terveztük a házat, hogy minden szobába legyen egy fürdő. A vendég szobákban nem nagyok, de a miénk, olyan, mintha egy magazinból szedték volna ki.

Imádom itt tölteni az egy órás én időmet. Ilyenkor olvasok, vagy egy kicsit alszok, ha az éjszaka maga volt a pokol.  Van, hogy esténként kettesben ülünk a kádban és csak beszélgetünk, vagy összebújunk. Mindegy, hogy mit csinálunk, de a lényeg az, hogy együtt vagyunk és szeretjük egymást. Viszont mi se lehetünk sülve főve együtt. Kell egy kicsi magány mindenkinek. És a mai után nekem is erre volt a legnagyobb szükségem.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt rész, de rengeteget dolgozok mostanában és semmi időm nincs.😩 Viszont nagyon hálás vagyok nektek, hogy ennyien olvassátok a történetemet.
Idén valószínű, hogy ez lesz az utolsó rész, viszont jövőre újult erővel belevágok és írok nektek😘. Mindnekinek kívánok utólag nagyon boldog karácsonyt és előre nagyon boldog új évet! 😘❤️
Vigyázzatok magatokra!