Tizenegyedik rész

1.8K 48 0
                                    

Egész éjjel alig aludtam. Axel még úgyis az egekbe tudott repíteni, hogy nem volt velem. Suttogott a telefonba. Rengetegszer mondta, hogy mennyire szeret. Soha életemben nem voltam ennyire szerelmes, mint most. És ezzel senkinek nem mondok újat, hogy alig vártam a reggelt. Alig vártam, hogy a legjobb barátnőmmel és a bátyámmal elmenjek kiválasztani a csoda ruhámat. Viszont nem élvezhettem a pillanatot, nehogy lebukjunk. Éppen a tükör előtt álltam, mikor kopogtak.
-Gyere!
Kiabáltam ki.
-Készen vagy?
Jött be a szobámba lebiggyesztett szájjal Cole. Muszáj volt szomorúságot tettetnem.
-Muszáj, hogy készen álljak. Nincs választásom.
Fejeztem be a sminkelést. Cole megölelt, majd karon ragadott és elindultunk Ariahoz. Szomorúan szállt be a kocsiba és magához húzott.
-Nem kell beszélnünk róla. Túl esünk rajta, aztán lesz ami lesz. Tudd, hogy én mindig itt leszek veled.
Ez elszomorított, de annyira elmondtam volna, hogy boldog vagyok és hozzá akarok menni Axelhez.
-Menjünk és tegyünk úgy, mintha boldogok lennénk.
Löktem meg a barátnőm vállát.

Rengeteg ruhát felpróbáltam, de egyik se nyerte el a tetszésemet. Mindegyik fehér vagy csont színű volt.
-Úgy látom ez se a tökéletes ruha.
Mosolygott rám szomorúan az eladó.
-Annyira sajnálom, de amiket eddig próbáltam nem én vagyok.
Ültem le szomorúan az egyik fotelba.
-Vannak színes ruháink is. Mondj pár kedvenc színedet, aztán hozom, ha van.
Fogta meg a vállamat.
-Igazából nekem, csak a fekete a kedvenc szinem, de tuti, hogy nincs még egy olyan elvetemült mint én, hogy feketében menjen férjhez.
Nevettem kínomban.
-Pedig ebben nagyon tévedsz Hazel, ugyanis pont van egy csodás fekete ruha, ami szerintem pont a te méreted.
Felragyogott a szemem. El sem hittem, hogy ez megtörténik.
Amint felpróbáltam beleszerettem. Mintha rám öltötték volna. Ahogy kiléptem az öltözőből, mindneki elnémult.
-Mondjátok, hogy nektek is tetszik.
Mondtam nekik kicsit könnyes szemmel.
-Hazel! Ez annyira te vagy. Maga a tökéletesség.
Állt fel Aria és odajött mellém. Egy könnycsepp kicsordult a szememből.
-Gyönyörű vagy Hazel!
Állt fel a bátyám is.
-Annyira szeretlek titeket.
Öleltem magamhoz őket.
-Mi is szeretünk.
Mondták kórusban. Belenéztem a tükörbe és még izgatottabb lettem. Alig vártam, hogy ebben a ruhában menjek férjhez, ahhoz az emberhez, akit tiszta szívemből szeretek.
-Úgy látom, hogy ez lesz a tökéletes ruha.
Mosolygott végre őszintén az eladó.
-Igen!
Forogtam egyet. Úgy éreztem magam, mint egy hercegnő.

Ahogy hazaértünk írtam egy üzenetet a vőlegényemnek

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.


Ahogy hazaértünk írtam egy üzenetet a vőlegényemnek.

Hazel
Jelentem, a ruhám megvan, és már alig várom, hogy hozzád menjek benne😍🖤

Szinte azonnal jött is a válasz.

Axel
Akármiben leszel, te úgyis tökéletes vagy🖤 Alig várom, hogy lássalak benne😘

Olyan izgatott lettem. Fogalmam sincs, hogy fogom kibírni ezt a három hetet nélküle. Szívem szerint csak vele lennék.

Hazel
Annyira szar, hogy pont most kellett elmenned 3 kibaszott hétre😫

Nem tudom, hogy milyen programja van, de nagyon remelem, hogy ha hazajön, akkor elmondja majd nekem. Végülis már a felesége leszek, úgyhogy semmit nem kell előlem titkolnia.

Axel
Én is szívesebben lennék veled, de ez most fontos. Sok múlik ezen a három héten. De ne feledd, minden este beszélünk🖤 Viszont most mennem kell. Este hívlak😘 Szeretlek🖤

Hatalmasat dobbant a szívem ezen az egy szón.

Hazel
Én is szeretlek🖤 Vigyázz magadra!

Axel
Ne aggódj szerelmem, ilyen csávót mint én senki nem akarna bántani😂🖤😉

AxelNe aggódj szerelmem, ilyen csávót mint én senki nem akarna bántani😂🖤😉

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.


Be kell, hogy valljam, ahogy megláttam a képet beindultam. Annyira szeretnék vele lenni, de várnom kell. Viszont annál jobb lesz a nászéjszakánk.

Hazel
😫🖤🤤

A délutánom nagyon unalmasan telt. Voltam a kutyákkal sétálni, kicsit kifeküdtem a napra, mert nagyon jo idő volt. Hala az égnek a fasz apámmal nem találkoztam. Örültem is neki, mert legalább a jókedvem nem baszta el.
-Drágám! Kérsz valamit enni? Mostanában alig eszel? Remélem nincs semmi bajod.
Jött oda hozzám Felicia.
-Nem vagyok mostanság éhes. És az alakomat is tartanom kell, mert bele kell férjek a ruhába.
-Drágám, te úgyis beleférnél, ha össze-vissza ennél mindent.
Nevetett Felicia, és megsimogatta az arcomat.
-Annyira fogsz hiányozni Hazel. Egyél nekem ott rendesen, mert ha nem, akkor odamegyek és megverlek, de azért viszek neked enni.
Dorgált meg nevetve, amin én is elnevettem magamat.
-Te is hiányozni fogsz nekem Felicia. Hátha meg tudom majd beszélni Axellel, hogy velünk gyere és legyél az en személyes szakácsom.
Álltam fel és megöleltem. Felicia mindig is olyan volt nekem, mintha az anyám lett volna. És tényleg komolyan mondtam neki, hogy megbeszélem a vőlegényemmel, mert nekem szükségem van rá.
-Jaj drágám! Ne butáskodj, apád megölne, ha elmennék innen.
-Előbb ölöm meg, minthogy odanyúljon a fegyveréhez.
Karoltam át a vállát, miközben bementünk a konyhába.

Az ellenséggel ágyba bújni Donde viven las historias. Descúbrelo ahora