Az ellenséggel ágyba bújni

Tizennyolcadik rész

A lagzit nagyon élveztem. Rengeteget táncoltam. Aria és Cole végig mellettem volt, bár nem nekik kellett volna, hanem az újdonsült férjemnek. Aki az est felénél eltűnt. A maffiáknál ez szokás szokott lenni, hogy a férfiak egy része eltűnik és együtt kokaint és szivart szívnak. De ez nem tetszett nekem. A férjemmel akartam lenni, mert ez az első és valószínű utolsó esküvőnk, amit a társaságában szerettem volna élvezni.
-Elmegyek megkeresem Axelt.
Szóltam oda a bátyámnak.
-Szerintem nem kellene most.
Fogta meg a kezemet, de én kirántottam azt és elindultam megkeresni a férjem. A könyvtárból nevetés és halk beszéd hallatszott ki. Úgy gondoltam, hogy biztos itt lehetnek. Benyitottam. De lehet nem kellett volna. A szobában három rúd volt felszerelve, azokon táncolt három nő, illetve még három tekergett egy egy férfi ölében. Voltak akik kokaint szívtak, köztük volt Axel is, aki éppen akkor törölte meg az orrát, ahogy beléptem a helységbe. Ahogy meglátott engem egyből felpattant és odajött hozzám.
-Nem kellene most itt lenned.
Suttogta a fülembe.
-Neked pedig nem kellene kokaint szívni. Helyette lehetnél mondjuk velem.
Mindenki minket nézett, aki a szobában volt.
-Axel, csak nem kancás a kis felséged máris?
Nevetett saját poénján a vénember, aki látásból nagyon ismerős volt nekem, de nem tudtam hova tenni. Gyilkos tekintetet lövelltem a férfi felé, majd odahajoltam Axel füléhez.
-Emlékszel az egyik estére, amikor elfelejtettél gumit húzni, mert olyan vadul akartuk egymást?
Tettem fel neki a kérdést.
-Sose felejtem el. Életem legjobb szeretkezése volt.
Suttogott ő is, szeme pedig csillogott.
-Na. Ha továbbra is szívod azt a kibaszott kokaint, soha többet nem fogod megtapasztalni, hogy milyen. Ártani akarsz az egészségemnek? Mert ha nem, akkor kurva gyorsan befejezed.
Néztem dühösen a szemébe, majd meg sem várva válaszát, eltűntem a könyvtárból. Nem bírtam több időt eltölteni ott, mert a füsttől és a kurváktól hányingerem lett. Ahogy visszaértem a terembe, Cole dühösen nézett rám.
-Mondtam neked Hazel, hogy ne menj oda. Olyan önfejű vagy. Mindig keresed a bajt és megszeged a szabályokat.
Sorolta nekem, míg én leültem a helyemre.
-Ne aggódj, csak közöltem vele egy két tényt.
Néztem egyenesen magam elé, és így ültem egészen a lagzi végéig. Egyedül vonultam fel a szobánkba szomorúan és dühösen, hogy Axel képtelen még a saját esküvőjén is résztvenni. Felkapcsoltam a villanyt és majdnem szívrohamot kaptam, annyira megijedtem. Axel némán ült az egyik fotelben és rám várt. Nem szóltam hozzá, inkább elkezdtem az öltözködést. Levettem a cipőmet az ékszereimet, majd egyszer csak megéreztem egy kezet a derekamon. Csókolgatta a nyakamat, néha meg is szívta azt.
-Most rögtön akarlak.
Morogta a fülembe. Válaszomat meg se várta, egyből elkezdett vetkőztetni. Arra eszméltem fel, hogy a ruhám, már a földön van, én meg bugyiban és combfixben állok előtte.
-Imádom, hogy a melled ekkorát nőtt. Olyan szexi vagy.
Markolta meg az említett testrészemet, majd felemelt és ledobott az ágyra.
-Mindent imádok rajtad, de ha mégegyszer parancsolgatni mersz, azonnal megbüntetlek. És az a büntetés nem lesz annyira kellemes, mint ez a nászéjszaka. 
Adott egy csókot a számra és ő is elkezdett vetkőzni.
-Ma húzok utoljára gumit, mert fontos nekem az egészséged, de utána minden egyes nap gumi nélkül és keményen foglak megbaszni.
Morogta, majd egy határozott mozdulattal belém hatolt. Együtt nyögtünk és együtt mozogtunk. Annyira hiányzott nekem. És tudom, hogy én is hiányoztam neki, mert rengeteget mondta, hogy mennyire hiányoztam én is és a szex is. Ha nem ötször volt orgazmusom az első menet alatt, akkor egyszer sem. Amióta babát várok, a hormonjaim felborultak és a szexuális étvágyam pedig megnőtt. Minden nap minden órájában kívánom a szexet, ami brutális. Ezért is volt az, hogy a nászéjszakánkon négy menetet is legyűrtünk. A negyedik után Axel lihegve borult a nyakamba és levegőért kapkodtunk mind a ketten. Annyira lelassult a légzése, hogy azt hittem elaludt, de amikor hirtelen felült és megfogta a kezemet, akkor ugrottam egyet ijedtemben.
-Valami baj van?
Ültem fel én is és néztem az arcát. Egy ideig csak ült és nem szólt egy árva szót sem, majd odafordult hozzám és mélyen a szemembe nézett.
-Hazel én szeretném ezt a babát, csak megijedtem. Nem akartam, hogy rajtam kívül más is legyen neked.
Lett könnyes a szeme. Meglepődtem. Nem gondoltam, hogy felhozza a babát, de olyan boldog voltam, hogy ő is szeretné. Én is meg voltam ijedve az elején, de ez természetes, de az, hogy ezek után ő nem akar engem elutasítani, az könnyeket csalt az én szemembe is.
-Nincs is Axel. Te vagy az életem. Ő pedig a szerelmünk gyümölcse. Tudom, hogy azt gondolod nem leszel jó apa, de hidd el, ez a baba jobban fog szeretni téged, mint bárki ezen a világon. Fel fog rád nézni, te leszel a hőse, a példaképe. És én azt mondom neked, hogy nagyon jó apukája leszel ennek a babának. Nem mondom, hogy nem lesznek nehézségek és nem fogunk semmit sem elszúrni, de a szülőség ezzel jár.
Miközben ezeket mondtam neki, szemeimből patakokban folytak a könnyek. Axel magához húzott és együtt sírtunk örömünkben.
-Annyira szeretlek Hazel.
-Én is szeretlek Axel. Együtt mindenre képesek vagyunk.
Csókoltam meg.
-De mostmár gyere és aludjunk, mert hulla vagyok.
Húztam vissza az ágyba mosolyogva. És végre egy szörnyű hét után újra boldogan, mostmár a férjem karjaiban aludtam el.