Step-Daddy | JiKook✔️

Kilenc

Szombat reggel olyan életkedvvel keltem, mint akit akasztófára visznek. Bár szerintem ez nem volt meglepő. Féltem attól, hogy anya már megint veszekedni fog velem, én meg már a hátam közepére sem kívántam az újabb családi cirkuszt. Régen sosem történt olyan, hogy anya meg én veszekedjünk, pláne nem napokig. Ebből is látszik, hogy mindenről Jungkook tehet. Betoppant az életünkbe, mint egy nem kívánatos személy, most meg olyan mélyre ásta magát anya szívében, hogy inkább védi őt, mint a saját fiát. Nem akartam veszekedni anyával, de ha arra kerül a sor, nem hátrálok meg. Még mindig nem törődtem bele abba, hogy együtt vannak Jungkookkal, és ezt nem fogom véka alá rejteni. Hiába kéri, hogy fogadjam el, egyszerűen képtelen vagyok rá. Nem tudom, miért vagyok minden erőmmel Jungkook ellen, holott pontosan tudom, hogy más körülmények között akár barátok is lehetnénk. Na igen, más körülmények között. De ezek mellett a körülmények mellett nem tudok szemet hunyni, és őszintén szólva nem is akarok. Addig nem nyugszom meg, míg Jungkookot el nem üldözöm anyám mellől.

A konyhába érve máris gyomorgörcs lett úrrá rajtam, mert nem számítottam rá, hogy összefutok anyával. Abban a tudatban voltam, hogy szombat délig dolgozik.

- Nocsak, sikerült végre kikelned az ágyból? - kérdezte anya, de a szokásos csipkelődés helyett ez inkább hangzott gúnyosnak. Az órára pillantva láttam, hogy már elmúlt dél, amin nem kicsit lepődtem meg. Nem szoktam ilyen sokáig aludni. Bár valószínű az lehetett az oka, hogy késő éjjelig beszéltem Taeminnel, valamint az alvás se ment zökkenőmentesen.

- Mint látod - villantottam anyára egy erőltetett vigyort, ami inkább vicsorra hasonlíthatott.

- Hajlandó vagy beszélni a tegnap éjszakáról? - tette le a kezében tartott kávés csészét, majd egész testével felém fordult.

- Én tegnap is beszéltem volna, de te bezárkóztál mielőtt esélyem lett volna rá - vágtam oda neki hanyagul, miközben magamnak is töltöttem egy csésze forró kávét.

- Sajnálom, Jimin, tudom, hogy nem ez volt a legjobb megoldás, de nem volt már erőm ahhoz, hogy tovább veszekedjünk - sóhajtott, majd odalépkedett a nappali kanapéjához és leült rá. - Nagyon megijesztettél engem, már azt hittem, annyira megharagudtál, hogy nem akarsz hazajönni. Aztán felhívtam Hyunjint, mert azt hittem, nála vagy, de ő közölte, hogy az egyetem után nem is beszéltetek. Teljesen bepánikoltam. Jungkook itt maradt velem, mert látta, mennyire kikészültem, és próbált megnyugtatni. Már azon voltam, hogy felhívjam a rendőrséget. Én tényleg csak... - remegett meg a hangja, én pedig őszintén megsajnáltam és rosszul is éreztem magam, amiért mindennek kitettem őt.

- Ne haragudj, anya - sétáltam oda hozzá, majd letérdeltem elé, kezemet a térdére helyezve. - Csak sétálni voltam, aztán találkoztam valakivel, és vele töltöttem az este hátralevő részét. Nem vettem észre, hogy már olyan későre jár, a telefonom pedig lemerült.

- Semmi baj, Jimin - simított a fejemre, majd lágyan játszadozni kezdett tincseimmel. Egy darabig csendben ültünk egymás szemébe nézve, én pedig egy pillanatig úgy éreztem, megint minden a régi. Kár, hogy nem tartott sokáig. - Jungkook megkért, hogy legyek a párja, én pedig igent mondtam - jelentette ki egy szuszra, mintha így könnyebben megszabadult volna a tehertől. Eddig a pillanatig tartott a nyugalmi állapotom, kezem ökölbe szorult, majd felálltam, hogy eltávolodhassak anyától.

- Tudom - mondtam neki lehajtott fejjel, ajkamat harapdálva. - Jungkook tegnap elmondta. Vagyis inkább kicsúszott a száján - nevettem fel erőltetetten.

- Jimin...

- Inkább ne mondj semmit - szóltam közbe, majd még jobban hátráltam, mert ő megpróbált a kezem után nyúlni. - Szeretlek, mert az anyám vagy, de Jungkookot képtelen vagyok elfogadni. Ismerem az érzéseidet, de hiába kéred tőlem, hogy legyek hozzá kedves meg próbáljak jól kijönni vele, mert erre nem leszek képes. Ha pedig nálunk fog tartózkodni, ne számíts az én jelenlétemre - mondtam mindvégig a szemébe nézve, de nem emeltem fel a hangom, hisz az úgysem változtatott volna semmin. Nem fogok ismét kikelni magamból, mert higgadtan is el tudom mondani az álláspontjaimat. Ha megérti jó, ha nem, úgyis jó. Én elmondtam, amit akartam, és ezen nem fogok változtatni.