Step-Daddy | JiKook✔️

Tizenegy

Miután vagy fél órán keresztül átkoztam Jungkookot és magamat is, amiért ilyen helyzetbe kényszerített, idejét láttam készülődni, hiszen találkám volt Taeminnel. Felkaptam egy nem túl laza, de nem is túl elegáns szettet, beállítottam a hajam, fújtam magamra egy kis parfümöt, és már indultam is. Szerencsére sikerült úgy kislisszolnom a házból, hogy senkivel sem futottam össze, így aztán sikeresen elkerültem, hogy magyarázkodnom kelljen bárkinek is. Nem volt kedvem újabb hazugságokkal tömni anyám fejét a nemlétező pasimról, akit csak azért találtam ki, hogy rácáfoljak Jungkook féltételezésére, miszerint senkim sincs. Tudom, olcsó trükk, és nem hiszem el, hogy képes volt rávenni, hogy ilyesmit hazudjak, de nem tehetek róla, hogy ezt hozta ki belőlem fölényes viselkedése.

Taemin a szokásos találka helyünkön várt, én pedig egyáltalán nem haboztam átölelni, mikor odaértem hozzá, szinte a karjaiba vetettem magam. Biztos voltam benne, hogy nem számított ekkora lendületre tőlem, de most mindennél jobban szükségem volt rá, hogy valaki jó alaposan megölelgessen. Meglepődöttségét szinte azonnal le is rázta magáról, s úgy karolt át, mintha a gondolataimban olvasna éppen.

- Minden oké? - kezdte fürkészni az arcom, amint eltávolodtam tőle.

- Nem - vallottam be neki őszintén. Ugyan mégis minek köntörfalazzak, mikor úgyis nagyon jól tudja, hogy valami bajom van?

- Elmeséled?

- Tudod, hogy anélkül is elmondom, hogy megkérdeznéd - sóhajtottam halvány mosollyal az arcomon, hiszen mostanában ő az egyetlen áldozata a panaszkodásaimnak, mivel Hyunjin túlságosan is elfoglalt a szerelmi életével. Néha már bűntudatom van, amiért minden problémámat szegény Taeminre zúdítom, de ő mindig figyelmesen végighallgat, és sosem panaszkodik, amiért a faszságaimat kell hallgatnia.

- Kitalálom. Anyukád pasija - trafált bele a közepébe, én meg csak egy szemforgatással jeleztem, hogy bizony ezt eltalálta. - Ezúttal mi történt? Nem úgy volt, hogy már egy ideje nem is szólnak hozzád?

- De, úgy volt. Egészen ma délutánig - fújtattam dühösen. - Az a szemét sarokba szorított, mikor kijöttem a mosdóból, és... - hallgattam el hirtelen, mert fogalmam sem volt, hogy vázoljam fel Taeminnek a helyzetet, miszerint azt hazudtam, hogy ő a pasim. Illetve nem mondtam nevet, de azt mondtam, hogy a pasimmal találkozok, és hát most itt vagyok vele... - Szóval mondtam valamit, amit talán nem kellett volna - húztam el a számat, majd félve Taeminre pillantottam, aki valamiért a mögöttem levő tájat pásztázta. Talán nem is figyelt arra, amit az imént elmondtam? - Taemin?

- Lám, lám - hallottam meg egy számomra túlságosan is ismerős hangot a hátam mögül. Mihelyt realizáltam, kihez is tartozik, úgy vert le a víz, mintha legalább a maratont futottam volna le. Nem, nem, nem, nem és nem. Ez nem történhet meg. Ez nem lehetséges. A sátán keze nem érhet el idáig, ugye? Ugye nem azért jött, hogy az utolsó csontomig elpusztítson engem? - Kit látnak szemeim - közeledett az a mély tónusú orgánum, mely minden egyes alkalommal bizsergést vált ki a testemből. Hát tényleg utolért a sátán. - Te lennél Jiminie pasija? - kérdezte az előttem állótól, melynek hallatán a maradék lélekjelenlétem is kiszivárogni készült a testemből. Nem is mertem Taemin szemeibe nézni, akiről biztos voltam, hogy most tágra nyílt szemekkel vizslat, azon agyalva, hogy miről beszél a fekete hajú démon.

- Ki kérdezi? - szólalt meg az előttem álló, én pedig összeszorított szemekkel imádkoztam, hogy valami csoda folytán tűnjek el a föld felszínéről. Itt a vége. Eddig tartott a hazugságom, melyet Jungkook viselkedése kényszerített ki belőlem. Rá fog jönni arra, hogy Taemin mindössze egy haverom, nem pedig a pasim, engem pedig megöl majd a szégyen, ahogy önelégült tekintetébe kell néznem.