Step-Daddy | JiKook✔️

Tizenkettő

Eszméletlen jól éreztem magam Taeminnel az elmúlt egy hét során, szinte fel sem tűnt, hogy megváltozott a kapcsolatunk. Talán azért, mert valójában semmit sem változott. A tény, hogy még mindig úgy viselkedik velem, mint azelőtt, hogy járni kezdtünk, egyszerre tett hihetetlenül boldoggá és ébresztett bennem kétségeket afelől, hogy Taemin valóban vonzódik-e hozzám. Persze most már vannak olyan apró gesztusai, amik azt sugallják, hogy igenis többek vagyunk, mint egyszerű haverok, de a kézfogásnál meg a szájrapuszinál messzebbre még nem jutottunk, ez pedig kezdett kicsit aggasztani. Értem én, hogy nem akar elsietni semmit és őszintén örülök is neki, de hogy még egy átkozott csókot se kapjak tőle? Nem tudtam mire vélni, hogy egy hét alatt ahányszor csak találkoztunk, soha nem volt képes rendesen megcsókolni. Talán annyira analfabétának tűnök, hogy még csókolózni sem akar velem? Nem tudom, mi járhat Taemin fejében, de én azt reméltem, ő lesz az, aki megtanít majd mindenre, aki megmutatja nekem, mit hogy kell csinálni. Tudom, hogy gáz, hogy ennyi idősen halvány lila gőzöm sincs, de nem lehet mindenkihez kegyes a sors. Szerettem, hogy Taemin minden szabad idejét próbálja annak szentelni, hogy találkozzunk vagy beszéljünk egymással, mert ezáltal csak erősödött bennem az érzés, hogy valahol igenis fontos vagyok neki. Csak azt nem értem, hogy akkor mi a fenéért nem képes lépni már?! Arra vár, hogy én tegyem meg az első lépést vagy mi a szar? Mégis hogyan tehetném meg én? Hiszen nulla tapasztalattal rendelkezem. Legyen már férfi és álljon a sarkára! Tejóég, mintha én nem az lennék...

Egyébként Hyunjinnak sikerült végre időt szakítania rám a hihetetlenül fontos szerelmi élete mellett, ezért megbeszéltük, hogy beülünk valahová órák után és mindent alaposan átbeszélünk, ugyanis említettem neki, hogy már nem vagyok szingli, ettől pedig annyira bezsongott, hogy nyilvánvalóan mindenről azonnal tudni akart.

- Na szóval, ki vele - csapott is bele a közepébe, amint sikerült elfoglalnunk az egyik kedvenc kávézónk asztalát. - Miért is nem mondtál nekem semmit erről a srácról ezidáig? Egyáltalán mióta kavartok? Nem szép dolog eltitkolni ilyesmit a legjobb barátod elől, Jiminie - fenyegetett meg rosszallóan a szőke, én pedig egy pillanatig pislogás nélkül meredtem rá. Ezt ugye most nem mondja komolyan?

- Nem is tudom, melyikünk szart a másik fejére nem egészen egy hónapon keresztül! - csattantam fel idegesen, hiszen nehogy már még neki álljon feljebb, mikor egy hónapig még jóformán válaszolni sem volt képes az üzeneteimre, mert össze voltak ragadva a pasijával.

- Jó, igazad van - húzta be a nyakát elismerve a totális igazamat. Az kéne még, hogy ne ismerje be! - Nagyon sajnálom, hogy elhanyagoltalak, Jiminie. Csak tudod, mióta összejöttünk Felixszel, annyira megváltozott minden, és most olyan boldog vagyok, amilyen még sosem. Csak azt akartam, hogy minden tökéletesen menjen köztünk, mert nem szerettem volna úgy járni, mint...tudod - utalt a Yeonjunnal való vágányra futott kapcsolatára. - És nehogy azt hidd, hogy közben megfeledkeztem rólad! Nagyon sokat gondoltam rád, csak sosem alakult úgy, hogy beszélni vagy találkozni tudjunk. Tényleg igyekeztem minden figyelmemet Felixnek szentelni. Nagyon sajnálom - hajtotta le végül a fejét bűnbánóan, én pedig csak szemforgatva fújtattam egyet.

- Hagyd már a rinyálást, mert nem ezért vagyunk itt - próbáltam oldani a hangulatot, hiszen tisztában voltam vele, hogy Hyunjin komolyan bánja, hogy leszarta a fejemet. - Érdekel, miről maradtál le egy hónap alatt vagy sem? - húztam széles vigyorra a számat, mire Hyunjin azonnal heves bólogatásba kezdett.

És ez volt az a pillanat, amikor mindent elmeséltem Hyunjinnak, az első találkozásunktól kezdve addig a napig, amíg megkért, hogy legyek a párja. Hyunjin figyelmesen végighallgatott, de egyszerűen képtelen volt elrejteni a mosolyát, egy-egy résznél megjegyezte, hogy Taemin mennyire cuki már, és persze azt is szóvá tette, hogy idióta vagyok, amiért először hazudtam anyáméknak, és szerencse, hogy végül jól alakultak a dolgok. Nos, ebben igaza volt. Baromi nagy szerencse, hogy így végződtek a dolgok.