Step-Daddy | JiKook✔️

Harmincegy

Miután Jungkook közölte velem, hogy fontos vagyok neki, levakarhatatlan vigyor ült ki arcomra, hiszen szavai olyan boldoggá tettek, mintha azt közölte volna, viszonozza az érzéseimet. Erről persze szó sem volt, és bizonyára soha nem is történne ilyesmi, mégis repestem az örömtől, amiért valahol van hely számomra a szívében. Jungkook egy ideig szórakozottan bámulta az arcom, melyen ott lapult tagadhatatlan mosolyom, végül felvont szemöldökkel távolodott el tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Megkérdezhetem, miért vigyorogsz úgy, mint a tejbetök? - tette fel a kérdést, de a mosoly neki is ott bujkált a szája sarkában.

- Csak örülök, hogy már nem haragszol rám - vontam vállat lazán, s igyekeztem tartani vele a szemkontaktust, hogy ne legyek túlságosan feltűnő.

- Ahha - fürkészett gyanakvóan, de álltam a pillantását, így végül csak sóhajtva megcsóválta a fejét. - Olyan érzésem van, hogy már megint hazudsz nekem, de inkább nem firtatom a dolgot - hagyta annyiban a témát. - Viszont... - komolyodott el hirtelen, melynek láttán én is kissé feszültebbé váltam - a főnököddel kapcsolatban még van mondanivalóm - nézett mélyen a szemembe, s láttam amint a harag árnyalatnyi leple végigsuhan arcán. - Nem jó emberhez jelentkeztél, Jimin. Seyeon a legkevésbé sem jó ember, én pedig nyugodtabb lennék, ha távol tartanád magad tőle - magyarázta komoran, nekem meg óriási gombóc keletkezett a torkomban Jungkook szavai hallatán. Mégis honnan ismeri ő ennyire a főnökömet? És miért mondja, hogy nem jó ember? Hiszen az alkalmazottai is bírják, mindenki tiszteli őt, és ezidáig velem is rendes volt. Nem értem, Jungkook miről beszél.

- Miért mondod ezt? - kérdeztem rá bizonytalanul, hiszen mégis csak tudni akartam az okát, amiért így vélekedik róla.

- Mert ismerem - vágta rá a kelleténél kicsit hevesebben, én pedig ismét összerezzentem, de sokkal inkább a meglepődöttségtől, mint a félelemtől.

- Honnan? - faggattam tovább, hátha többet megtudok róla.

- Mondjuk úgy, hogy egy régi ismerős - ködösített, én pedig ebből leszűrtem, hogy nem akar róla beszélni. Hát legyen, akkor ne mondja el, honnan ismeri.

- De miért gondolod, hogy veszélyes lenne? Velem eddig tök normálisan viselkedett.

- Igen, mert még csak most kerültél a céghez - vágott közbe Jungkook, de számomra nem tűnt megfelelő magyarázatnak.

- A többi alkalmazottja is kedveli, pedig ők régebb óta dolgoznak ott, mint én - ellenkeztem, de úgy tűnt, ezzel csak ismét felhúzom a fekete hajút.

- Figylej, Jimin - fújtatott az idősebb, én pedig inkább kussba vágtam magam. - Ez a férfi nagyon jól tudja, hogyan manipulálja az embereket. Higgy nekem, kérlek! Semmi okom hazudni neked. Csak meg akarlak óvni. Nem mondom, hogy hagyd ott a céget, mert ez a te döntésed, de kérlek légy vele nagyon óvatos! Ha pedig furcsán kezd el veled viselkedni, vagy olyan dolgokat mond, amiket nem kéne, kérlek azonnal szólj nekem. Nem akarom, hogy bármi bajod essen, pici - simított rá a felé eső combomra, én pedig hirtelen úgy éreztem, nem vágyom arra, hogy visszamenjek a céghez. Ha Jungkook ennyire félt engem, annak bizonyára oka van, mégha nem is akarja pontosan elmondani, hogy mi. Jól esett a lelkemnek, hogy ennyire meg akar védeni, mégha nem is azért tette, amiért szerettem volna.

- Ígérem, hogy vigyázni fogok magamra - simítottam rá a combomon pihenő kezére, melynek hatására halvány mosoly költözött arcára.

Hihetetlenül aranyos volt, ahogy combom pihenő kezét megfordította, így tenyereink találkozhattak egymással. Lágyan cirógatni kezdte érzékeny bőrömet, közben egy pillanatra sem szakította el tekintetét az enyémtől.