Step-Daddy | JiKook✔️

Negyvenhét

A délután további részében Taeminnel rengeteget beszélgettünk, ugyanis mindkettőnk úgy érezte, van mit bepótolnunk. A kapcsolatunk vége fele már nem is igazán beszélgettünk egymással, én lényegében teljesen elzárkóztam előle Jungkook miatt, most pedig hirtelen rengeteg megbeszélnivalónk akadt. Miután kibékültünk egymással, úgy döntöttem, beavatom őt is a Jungkook és köztem történtekbe, elvégre Taemin mindig is egyike volt azoknak az embereknek, akikben teljességgel megbíztam. Így aztán elmeséltem neki mindent, ami azután történt, hogy ő meg én szakítottunk, a sztori végeztével pedig sikerült olyan szinten felidegelnie magát, hogy képes lett volna elindulni, hogy megkeresse azt a két férfit, akik tönkretették az életemet, s agyon verni mindkettőt. Fogalmam sincs, milyen hosszasan könyörögtem neki, hogy hagyja az egészet, mert attól egyikünknek sem lesz jobb, de végül sikerült meggyőznöm arról, hogy csak a saját kárára lenne az, ha neki rontana mindkettőnek. Elmondhatatlanul rosszul érezte magát a velem történtek miatt, s vagy kis milliószor könyörgött a bocsánatomért, amiért előtte ő is olyan kegyetlen szavakkal illetett, s hogy nem volt képes megvédeni engem. Nyilván nem haragudtam rá, hiszen megérdemeltem mindent, amit tőle kaptam, valamint iszonyú jól esett a lelkemnek, hogy ennyire kiáll mellettem, s saját testi épségével nem törődve rontana neki a két idősebb férfinak.

- El sem hiszem, hogy volt képes az a rohadék így bemocskolni téged - fújtatott továbbra is dühösen, miközben előkotort a zsebéből egy cigis dobozt, s kivett belőle egy szál cigarettát. Megjegyzem, gőzöm sem volt róla, hogy volt barátom dohányos, bár gondolom azért, mert csak stresszhelyzetben szokott rágyújtani. - Esküszöm, ha legközelebb meglátom az utcán, fogok egy seprűt, s feldugom a-

- Taemin, elég lesz már. Ezzel nem segítesz - szóltam közbe, mielőtt még elszabadulna a fantáziája, s előre megtervezné Seyeon halálát.

- Ne haragudj, Jimin - lépett elém lebiggyesztett ajkakkal, s szabad kezével kezem után nyúlt, hogy megszoríthassa azt. - Még a gondolatát sem bírom elviselni, hogy az a mocskos geciláda úgy mert bánni veled - morogta idegesen, én pedig halovány mosollyal díjaztam értem való aggódását.

- Köszönöm, hogy itt vagy, Taeminie - bújtam oda hozzá, hogy karjai között leljek rá biztonságérzetemre. Rettentő jól esett Taemin ölelése e percben, ezt pedig egy pillanatig sem szerettem volna palástolni.

- Tudod, hogy ezt nem kell megköszönnöd - karolt át fél karjával, míg másik kezét távolabb tartotta, hogy amennyire csak lehet, elkerüljön a cigifüst. - Mellesleg van valami, amit még nem mondtam korábban - tolt el kissé, hogy szemembe tudjon nézni, én pedig kíváncsian pislogtam fel rá. - Nem tudtam, van-e jelentősége, de miután mindent elmeséltél, úgy gondolom, megéri tudnod róla - komolyodott el egy pillanat alatt, én pedig kissé idegesen léptem hátrább tőle, ugyanis gőzöm sem volt, vajon mit fog mondani. - Tudod, amikor elmondtad, hogy megcsalsz engem, nem véletlenül feltételeztem rögtön azt, hogy Jungkookkal - nézett a szemembe, én pedig türelmesen vártam, hogy folytassa. - Útközben a cég felé összefutottam azzal a rohadék főnököddel, ő pedig megszólított, hogy van valami mondanivalója számomra. Azt mondta, legyek óvatos veled, mert nem vagy te olyan hűséges hozzám, mint amilyennek kinézel, én pedig dühösen a fejéhez vágtam, hogy baromságokat beszél. Aztán mondta, hogy nem ártana figyelnem Jungkookra, mert ha nem vigyázok, könnyedén ellop téged tőlem. Nem hittem neki, azt gondoltam, csak össze akar minket ugrasztani, de miután beismerted, hogy megcsaltál, azt gondoltam, talán mégis igaz, amit a főnököd mondott. Ezért kérdeztem rá rögtön Jungkookra. Máskülönben hidd el, fogalmam sem volt róla - adta a tudtomra Taemin, melyet hallva rögvest elöntött a fékezhetetlen harag Seyeon iránt. Hogy volt mersze beleavatkozni az életembe?! Mégis mi a francot akar, amiért megpróbálja tönkretenni minden kapcsolatomat? Nem tudom felfogni, hogy lehet valaki ennyire egy elvetemült aljas rohadék.