Step-Daddy | JiKook✔️

Huszonnyolc

- Mégis miről beszélsz? - kérdeztem Jungkooktól teljesen elhűlten, hiszen még mindig alig voltam képes felfogni, mit mondott az előbb. Hogy még van rá esély, hogy az övé legyek. Teljesen elveszetten néztem rá, mert fogalmam sem volt róla, mégis mire gondol.

- Most miért vágsz ilyen fejet? - kérdezte tőlem nevetve, de nekem egyáltalán nem volt kedvem vele együtt nevetgélni. Magyarázatot követelek!

- Komolyam kérdem, Jungkook! - rivalltam rá kissé idegesen, mert nem volt türelmem játszadozni. Örülök, hogy ő ilyen jól érzi magát, én viszont épp a kínok kínját élem meg, úgyhogy mielőbbi válaszokat szeretnék.

- Nyugi, pici - fogta két keze közé az arcom, s még egy puszit is adott az orromra. Ezzel a tettével ha lehet, még jobban összezavart, mert tökre úgy viselkedett, mintha a párja lennék. Vagy csak én vagyok hülye? Nem a párok szoktak ilyen undorítóan aranyosak lenni egymással? Komolyan semmit nem értettem már az egészből. - Aranyos vagy, mikor értetlen fejet vágsz, de nem kéne ilyen zavarodottan nézned rám - simogatta hüvelykujjával az arcom két oldalát, én pedig zavaromban csak az ajkamat kezdtem el rágcsálni. - Azt hiszem, kedvellek, Jimin - mondta éjsötét íriszeit enyémekbe fúrva, én pedig elnyílt ajkakkal próbáltam feldolgozni azokat a szavakat, amik az imént elhagyták a száját. Ő most...komolyan azt mondta, hogy kedvel engem? Mégis milyen értelemben kedvel engem? Mint egy barátot? Mint a barátnője gyerekét? Esetleg annál jobban? És mi az, hogy azt hiszi?!

- Nem értelek, Jungkook - rebegtem olyan halkan, mintha valami egércincogást próbáltam volna utánozni. Konkrétan kiszállt belőlem a lélek szavai hallatán, hiszen sehogy sem tudtam értelmezni, amiket mond. Annyira elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy kicsivel is több érdeklődést mutasson felém, mint kéne, hogy soha mégcsak számításba sem vettem ezt a lehetőséget. Még akkor sem, mikor tökéletesen tisztában voltam vele, hogy féltékeny Taeminre. Még akkor sem, mikor többször is megcsókolt. Még akkor sem, amikor édes szavakat suttogott a fülembe. Sosem képzeltem volna, hogy ilyesmi megtörténhet.

- Pedig ha belegondolsz, elég egyszerű - kuncogta el magát, miközben karjait meztelen derekam köré kulcsolva finoman az ölébe húzott. Zavartan pislogtam össze-vissza, hiszen rajtam egyáltalán nem volt ruha, de őt ez egy cseppet sem zavarta, úgy ültetett az ölébe, mintha mindig is oda tartoztam volna. - Annyira vágyom rád, Jimin - motyogta fejét a mellkasomra hajtva, amin finoman szólva is teljesen elképedtem. Annyira édes gesztus volt ez tőle, amiről sosem feltételeztem volna, hogy megmutatja nekem. - Folyamatosan meg akarlak csókolni - pusmogta remegő mellkasomra, s egy apró puszit is hintett az említett helyre. Két kezét még mindig a csípőmön támasztotta, én pedig karjaimat vállára emeltem. Jól esett, hogy ennyire közel van hozzám, hogy hallhatja szívem heves dobogását, melyet csakis az ő közelsége képes kiváltani. Szerettem volna még közelebb férkőzni hozzá, ezért megemelve a popsimat feljebb csúsztam a combján, azonban ez nem bizonyult jó ötletnek, mert Jungkook alig hallhatóan felnyögött közeledésemre. Sejtettem, hogy nem épp jó helyen vettem célba, hiszen ujjait belemélyesztette csípőm két oldalába, nekem pedig csak ekkor jutott eszembe, hogy valószínűleg a korábban történtek miatt ő is ugyanúgy felizgult. Kicsit el is szégyelltem magam, hogy ez csak most jutott eszembe, de mentségemre szóljon, eddig sem Jungkook, sem Taemin nem kérte tőlem, hogy viszonozzam a szívességüket, én meg túl beszari voltam ahhoz, hogy kezdeményezzek. Hiszen én még sosem csináltam, ki tudja, lehet, hogy nem is tetszene neki. Most viszont késztetést éreztem arra, hogy ugyanúgy hozzáérjek Jungkookhoz, szerettem volna örömet okozni neki, ahogy korábban ő okozott nekem.

Kissé eltávolodtam tőle, de csak annyira, hogy kezeimet mellkasára tudjam simítani. Jungkook meglepetten pislogott rám, ugyanis fogalma sem volt róla, mit szeretnék csinálni. Én azonban minden kétséget kizáróan nyúltam fehér ingje legfelső gombjához, s óvatos mozdulatokkal kezdtem el kigombolni a mellkasához simuló anyagot. Jungkook ajkába harapva figyelte, ahogy ügyetlenkedem a gombjaival, de végül csak sikerült mindegyiket kigombolni a helyéről, így végre elém tárult fedetlen mellkasa. Konkrétan csorgott a nyálam, ahogy végignéztem hibátlan felsőtestén, ujjaim könnyed mozdulattal taszították le válláról a lenge anyagot. Annyira vonzott engem illatos bőre, hibátlan izomzata, hogy kedvem támadt tetőtől talpig végigcsókolni egész testét. Végül engedtem a kísértésnek, s ajkaimat puha nyakára tapasztottam, majd lágyan csókolgatni kezdtem finom bőrét. Tenyeremet végigsimítottam felsőtestén, melynek nyomát végigkövettem ajkaimmal. Jungkook halkan sóhajtozni kezdett tetteim hatására, én pedig jó jelnek vettem, hogy élvezi, amit csinálok. Elszakadtam tőle, de csak annyira, hogy tenyereimet mellkasára helyezve lelökjem őt a matracra. Jungkook láthatóan meglepődött tettemen, amit nem is csodálok, hiszen még én is meglepődtem magamon. Viszont nem engedtem saját magam elbizonytalanodni, ha már rászántam magam, szerettem volna végigcsinálni. Miután Jungkook elfeküdt alattam, lehajolva folytattam csókjaim osztogatását, amit a fekete hajú továbbra is halk sóhajokkal díjazott. Nadrágja széléhez érve nem tétováztam sokáig, ujjaimat a nadrág két oldalába akasztva elkezdtem lerángatni róla az anyagot. Jungkook megemelte a csípőjét, hogy segítsen a zavaró tényező megfosztásától, én pedig elégedetten dobtam el valamerre az anyagot. Minek következtében már nem takarta őt előlem a nadrág, jól láthatóan szemem elé tárult merevedése, melyet fogalmam sincs, hogy tudott ilyen sokáig visszafogni. Összeszedve minden bátorságomat kezdtem el megfosztani őt utolsó ruhadarabjától, ám mielőtt még bármit is tehettem volna, Jungkook a csuklómra fogott. Kérdőn pillantottam a fekete hajú irányába, aki vágytól csillogó szemekkel nézett vissza rám.