Step-Daddy | JiKook✔️

Negyven

A Jungkook házához vezető úton mindketten teljes csendben voltunk. A fekete hajú szótlanul vezetett, még csak felém sem pillantott, mialatt engem legbelül szétvetett az ideg, hiszen egyrészt tudtam, hogy felidegesítettem Jungkookot, másrészt iszonyú kiváncsi voltam a részletekre, melyeket eddig a férfi nem volt hajlandó megosztani velem. Kár is tagadnom, tökéletesen tisztában vagyok vele, mekkora egy hisztis picsa voltam Jungkookkal szemben, mégsem éreztem teljes bűntudatot, ugyanis így végre hajlandó beszélni arról, amit ezidáig eltitkolt előlem. El sem tudom képzelni, mi történhetett Jungkook és a főnököm között, amiért ilyen szinten pikkelnek egymásra, de ha már engem is belerángattak az egészbe, kötelességemnek érzem tisztában lenni a dolgokkal.

Mikor megérkeztünk Jungkook házához, a fekete hajú továbbra is elég rossz passzban volt, ugyanis esze ágában sem volt megszólalni, egyszerűen kiszállt az autóból, s anélkül, hogy bevárt volna, fogta magát, majd egyenest a bejárathoz sietett, hogy mielőbb beléphessen otthonába. Hazudnék, ha azt mondanám nem esett rosszul, hogy ilyen szinten számba se vesz, de valahol meg kellett értenem, hogy a nyafogásom miatt most eléggé ki van készülve. Meg hát az egész vacsora alatt ignoráltam az üzeneteit, még több okot adva ezzel a fekete hajúnak, hogy most haragudjon rám. Utólag persze már bánom, hogy nem válaszoltam neki, de valóban jól éreztem magam a főnököm társaságában, egészen addig, amíg szóba nem hozta Jungkookot s el nem kezdett faggatózni kettőnkről.

Jungkook lakásába belépve szokásosan levettem a cipőm meg a kabátom, majd nemes egyszerűséggel a nappali fele indultam meg, hiszen gyanítottam, hogy a férfi ott lesz. Nem tévedtem, Jungkook már valóban a kanapén ücsörgött gondolataiba merülve, ugyanis eléggé úgy tűnt, mint aki el van veszve a saját világában. Nem csinált semmit, csak bámult szótlanul maga elé, melynek láttán azért eléggé összefacsarodott a szívem. Tudtam jól, hogy ezt az egészet én okoztam, miattam van most ilyen feldúlt állapotban, s csak ekkor kezdtem el igazán érezni az eddig lappangó bűntudatot. Csendben odaosontam hozzá, majd szótlanul leültem mellé a kanapéra, viszonylag tisztes távot képezve kettőnk között. Nyilván nem ültem a kanapé legszélére, de azért nem mertem közvetlenül mellé elhelyezni magam. Biztos vagyok benne, hogy jelenleg nem vágyik a közelségemre, ezt pedig tiszteletben kell tartanom, mégha icipicit meg is sajdítja a szívem.

- Jungkook... - szólaltam meg halkan, most először, mióta elhagytuk az éttermet. Hiába sejtettem, hogy magában azon őrlődik mit és mennyit osszon meg velem, úgy gondoltam, ideje elkezdeni a beszélgetést, jelen felállás szerint ugyanis nem jutunk egyről a kettőre.

- Seyeon az exem - mondta ki olyan gyorsan, hogy első hallásra nem is értettem, mit mondott, de ahogy lassan leülepedtek a szavak a fejemben, olyan szinten ledöbbentem, hogy szó szerint tátva maradt a szám. Hirtelen reagálni sem tudtam, de szerintem Jungkook nem is várta, hogy bármiféle reakció hagyja el a számat.

Oké, most komolyan, lehet én vagyok a hülye, de erre egyáltalán nem számítottam. Mármint oké, érezhető volt, hogy kettejük között valami baromi nagy konfliktus adódott, de hogy két ilyen hasonló karizmával rendelkező férfi egy párt alkosson..? Ki a tököm gondolt erre? Esküszöm, ha a földön csupán ők ketten léteznének, és tutira tudnám, hogy mindkettő meleg, akkor sem jutna eszembe, hogy ezek ketten együtt legyenek. Viszont így már kezd világossá válni, miért vannak ennyire egymás ellen. Bár fogalmam sincs, mi miatt szakítottak, valami oka mégis csak kellett, hogy legyen, szóval így már érthető, mire fel ez az állandó harcias felállás kettejük között.

- De mégis...hogyan..? Mármint... - kezdtem volna bele a kérdezősködésbe, de Jungkook intett, hogy hallgassak el, meg amúgy sem tudtam volna kinyögni egyetlen értelmes mondatot sem.