Step-Daddy | JiKook✔️

Kettő

Már több, mint egy hónap telt el azóta, hogy Szöulba költöztünk, újdonsült panellakásunkba. Azóta megkezdődött az egyetem is, ami nem meglepően sokkal nehezebb, mint amire számítottam. Persze nem azt mondom, hogy katasztrófa lett az életem azzal, hogy emellett döntöttem, de a tanulás igencsak sok időmet elveszi, és még csak nem rég kezdődött meg a félév. Az ember azt hinné, tök könnyű, hiszem csak fotózgatok egész nap, de ennél jóval többről van szó. Rengeteg elméleti dolgot is meg kell tanulnom, nem is beszélve a különböző programok használatáról. Sosem voltam otthon informatikából, ezért aztán duplán nehéz belerázódnom ebbe az egészbe. Szerencse, hogy Hyunjin nem hagy magamra, amikor csak teheti, velem tölti a szabad idejét, amiért én rettentően hálás vagyok. Nem telt el még elég idő ahhoz, hogy új barátokat szerezzek, bár akikkel eddig találkoztam, egytől egyig rendesnek tűntek, és még egy olyan személlyel sem találkoztam, aki beszólt volna a rózsaszín hajam miatt. Tudom magamról, hogy elég vékony és karcsú vagyok, emiatt gyakran hívnak buzinak, aminek igaz, hogy van valóság alapja, de nem jó érzés mások szájából ilyen rosszindulatúan hallani. Meleg vagyok, de nem kell ezt erkölcstelenül a fejemhez vágni, mintha valami istentelen bűnt követtem volna el. A középsuliban épp eleget szóltak be a másságom miatt, nem hiányzott, hogy az egyetemen is folytatódjon. Szerencsére eddig elkerültek az effajta emberek, ha vannak is, így eddig tök nyugisan élem egyetemi napjaimat, a rengeteg tanulni valót leszámítva persze.

A jó hír az, hogy anya is sikeresen beilleszkedett a munkahelyén, elmondása alapján jól kijön a kollégáival, csupán egy-két fiatalabb nővér van, akit hisztisnek illetve pletykásnak titulált, de a többséggel nincsen problémája. Boldog vagyok, hiszen eddig minden a terveim szerint alakul, jól kezdem az egyetemet, anya jól érzi magát a munkahelyén, Hyunjinnal ugyanúgy találkozgatunk, ahogy eddig, egyszerűen minden túl csodásnak tűnik ahhoz, hogy igaz legyen.

Péntek délután Hyunjinnal együtt hagytuk magunk mögött a kampuszt, mint kiderült, mindketten ugyanakkor végeztünk, ezért áthívtam magunkhoz filmezni, ha már hétvége van, és anya is délelőttös. Úgy gondoltam, tök jó program lesz hármasban megnézni egy filmet, hiszen régen is gyakran tartottunk ehhez hasonló estéket, és mindig jó hangulatban telt. Nem mintha dicsekedni szeretnék, de anyukám nem csak fiatalos külsővel rendelkezik, de nagyszerűen ért is a fiatalok nyelvén, konkrétan magammal vihetném bulizni és senki meg nem mondaná, hogy ő az anyám. Tök jó a humora, gyönyörű vonásai vannak (simán letagadhat 10 évet a korából), nem ítél el, és még olyankor sem szól le, ha alkalom adtán elkáromkodom magam, vagy Hyunjin valami perverz megjegyzést tesz. Inkább úgy csinál, mintha meg sem hallotta volna, vagy egyszerűen velünk együtt nevet. Komolyan mondom, nála jobb anyát el sem tudnék képzelni a világon. Annak ellenére, hogy egyedül kellett felnevelnie, mert az apám egy gennyláda volt, és mihelyt megtudta, hogy gyereket vár, fogta magát majd szó nélkül lelépett, mindent megadott nekem, amire egy gyermeknek szüksége van, minden egyes iskolai fellépésemre eljött, és szó nélkül támogatott a céljaim elérésében, még a munkahelyét is képes volt megváltoztatni azért, hogy arra az egyetemre járhassak, ahova kiskorom óta vágyom.

A lakásunk nem is volt annyira messze az egyetemtől, 15 perc alatt simán haza lehetett sétálni. Hyunjin nem járt ilyen jól, ő ugyanis elég messze talált lakást magának, ezért busszal kellett bejárnia az egyetemre. De mivel most hozzánk indultunk, szinte észre sem vettük, mikor megérkeztünk.

- Megjöttem! - kiáltottam el magam, hiszen anyának itthon kellett már lennie. Délelőttös volt, ezen kívül pedig az ajtó is nyitva volt, ezért hacsak nem egy betörő van a házban, biztos voltam benne, hogy itthon van. - Jött Hyunjin is! - tettem hozzá, miközben a cipőmet igyekeztem lekapkodni magamról. Megvártam, míg Hyunjin is hasonlóan tesz, majd egyszerre léptünk be a bejárattól nem messze levő kis nappalinkba. Viszont amint beléptem, olyan hirtelen torpantam meg, hogy Hyunjin sikeresen a hátamnak ütközött.