Step-Daddy | JiKook✔️

Huszonöt

Nem tudom, hány óra lehetett, mikor felébredtem, de már igencsak sértette a szemem az ablakon beszűrődő fény, ezért jobbnak láttam kikelni az ágyból. Meglepetésemre Jungkook nem volt mellettem, mikor felébredtem, bár őszintén szólva nem is tudom, mi másra számítottam. Egy nyújtózkodás után végül sikerült rávennem magam arra, hogy feltápászkodjak a kényelmes kis vackomból, s a tegnapi ingemet magamra kapva indultam el felfedező útra.

Utam egyenesen a nappaliba vezetett, hiszen még nem igazán ismertem a ház különböző zugait, mindössze a nappali meg Jungkook szobája volt ismerős, hiszen ezekben jártam már. A nappaliba érve egy alsónadrágban sürgő-forgó Jungkookot pillantottam meg, aki háttal állt nekem s épp a konyhában tevékenykedett valamit. Nem bírtam ki, hogy ne csekkoljam le tökéletes testét, amely még hátulról nézve is képes lett volna totális izgalomba hozni. Ajkamba harapva mértem fel magamnak azt a testet, amelyhez az éjszaka folyamán oly készségesen bújtam oda, mintha az életem múlna azon, hogy Jungkook karjai között aludhassak el. De hát egyszer minden jónak vége szakad, én pedig jobbnak láttam véget vetni a stírölésnek, mielőtt még a fekete hajú rajtakapott volna. Biztosan nem hagyta volna szó nélkül, ahogy ájuldozva mérem végig feszes combjait, kidolgozott hátizmát, valamint...Najó, Jimin, elég lesz!

- Jó reggelt! - szólaltam meg végül, Jungkook pedig kissé összerezzenve fordult felém, mint akire épp ráhoztam a szívbajt. Nos, lényegében ez is történt.

- Te jó ég, Jimin, rendesen megijesztettél - fújta ki a levegőt, miközben egyik kezét mellkasához emelte, én pedig kénytelen voltam elmosolyodni rajta. - Egyébként neked is jó reggelt! - köszöntött viszont most már ő is mosolyogva, majd vissza is fordult a tűzhely irányába, felteszem azért, nehogy odaégesse, amit éppen sütöget. - Ülj csak le nyugodtan, mindjárt kész a reggeli - tette még hozzá hátra sem nézve, én pedig kérésének eleget téve ültem le az ebédlő asztalnál levő egyik székre.

Körülbelül öt perc után Jungkook is megjelent, s egy tányéron elém helyezett egy adag gyeranmarit (tojásos tekercs), aminek felettébb örültem, ugyanis idő közben rájöttem, hogy farkas éhes vagyok, ez a reggeli pedig ínycsiklandozóan nézett ki.

- Köszönöm! - pillantottam rá hálásan, ő pedig csak egy kacsintás kíséretében helyet foglalt mellettem egy hasonló hozzávalót tartalmazó tányérral.

- Jó étvágyat! - nézett rám mosolyogva, én pedig viszonoztam a gesztust.

- Jó étvágyat! - ismételtem meg, majd mindketten nekiláttunk elpusztítani a tányérunk tartalmát.

A reggeli csendben zajlott, mindketten el voltunk foglalva az evéssel, valamint én azon kezdtem el agyalni, hogy mégis hogyan jutok haza. Fogalmam sem volt, Jungkook milyen messze lakik tőlünk, valamint a buszjáratokat sem ismertem, ezért eléggé ráparáztam a dologra. Ráadásul még várt rám egy beszélgetés Taeminnel és Hyunjinnel, valamint Jungkooknak is beszélnie kell majd az anyámmal. Tudom, hogy ki akar békülni vele, és azt is tudom, hogy anya meg fog neki bocsájtani, legbelül mégis szorongás vesz körbe, hiszen a szívem mélyén valahol azt kívánom, bár ne akarnának kibékülni egymással. De persze ez teljes képtelenség, Jungkook világosan kijelentette, hogy szerelmes az anyámba, ami azt jelenti, hogy irántam semmit sem érez. Mégsem tudom hová tenni a viselkedését, hiszen ha én semmit nem jelentenék neki, nem kellett volna ágyba bújnia velem, nem igaz? Rettentő zavaros volt köztünk ez az egész, és ahányszor csak megpróbáltam átrágni magam rajta, zsákutcába futottam. Annyi szent, hogy nekem valódi érzéseim vannak Jungkook iránt, ráadásul olyanok, amiknek eddig a feltevését is tagadtam, de be kellett látnom, hogy hiába próbálom másról győzködni magam, teljesen fölösleges. Kedvelem a fekete hajút, ráadásul egyre csak erősödik bennem ez az érzés, ami azért sem jó, mert ezzel csak saját magamnak okozok fájdalmat. Tudom, hogy ő nem úgy tekint rám, mint ahogy én rá, és ki tudja, az is meglehet, hogy csak kísérletezik velem. Hiszen sosem említette, hogy vonzanák őt a férfiak, akkor meg minek akarna pont velem kikezdeni, aki konkrétan nulla szinten áll minden téren? Talán csak ki akarta próbálni, milyen egy fiúval lenni és kész. Nem mintha lefeküdtünk volna, aminek egyébként örülök is, hiszen én mindig is különlegesnek szántam az elsőt, jelenleg azonban nem vagyok biztos benne, hogy Jungkook lenne erre a megfelelő személy. Taemint sokkal megfelelőbbnek tartom, az egyetlen gond csak az, hogy iránta egyáltalán nem táplálok olyasfajta gyengéd érzelmeket, mint Jungkook iránt. Ismételten magam alatt voltam ezektől a gondolatoktól, és ekkor még végig sem gondoltam azt, hogy Jungkookkal mindketten képesek voltunk megcsalni azt, aki a legjobban törődik velünk. Az meg már csak hab a tortán, hogy ezt egymással tettük meg.