Step-Daddy | JiKook✔️

Tizenöt

Két hét telt el, mióta utoljára beszéltem Jungkookkal. Továbbra is felbukkant a lakásunkon, ám nem olyan gyakran, mint azelőtt, ezt pedig igencsak furcsának tartottam, így rá is kérdeztem anyánál, hogy mi az oka, amiért a fekete hajú az utóbbi időben kevesebbszer jelent meg a lakásunkon. Anya közölte velem, hogy mostanában több munkája akadt, ezért munkán kívül nem igazán volt idejük találkozni, de ettől eltekintve minden rendben van közöttük. Nos, nem mintha örültem volna annak, hogy rendben van a kapcsolatuk, hiszen az elejétől fogva elleneztem az egészet, de valamilyen szinten mégis megkönnyebbülést okozott a tudat, hogy Jungkook nem miattam kerüli az anyámat. Nem mintha bármit is ártottam volna neki, hiszen csak őszintén elmondtam, amit abban a pillanatban gondoltam, mégis lelkiismeret-furdalást okozott volna, ha emiatt kerülte volna a lakásunkat, ezáltal pedig az anyámat is. Nem én akartam lenni az oka annak, hogy szétmennek, azt akartam, hogy anya magától jöjjön rá, mekkora rohadék valójában imádott pasija. A probléma csak az volt, hogy Jungkook egyáltalán nem volt rohadék. Igen, ellopta az első csókom, de mint kiderült, rajtam próbált segíteni, mégha nem is a legjobb módszert választotta erre. Bármennyiszer is rágtam végig magam a történteken, rá kellett jönnöm, hogy nem az esett rosszul, hogy engedély nélkül megcsókolt, még csak nem is az, hogy őszinte volt velem, hanem a saját reménytelen bizakodásom abban, hogy ez a csók többet jelentett egy egyszerű trükknél, hogy megnyugtasson. A szomorú valóság azonban az volt, hogy csak számomra jelentett többet, mint amennyit szabadott volna, ettől pedig csak még jobban sikerült kikészülnöm. Hihetetlennek tartottam a fordulatot, hogy az általam legjobban megvetett ember iránt kezdjek el vonzalmat illetve gyengéd érzelmeket táplálni. Mégis melyik istenverte romantikus drámában lett ez így megírva? Ennek az egésznek nem szabadott volna megtörténnie.

Hétfő délután ismételten beültünk Hyunjinnal az egyetemhez közeli kávézóba beszélgetés céljából. Elfoglaltuk az általunk leginkább kedvelt asztalt, és amint a pincér megérkezett, le is adtuk a rendelésünket. Miután a pincér lejegyezte azt, el is ment, hogy mielőbb felszolgálhassa.

- Na? Mi a helyzet Taeminnel? Történt már valami? - tért a lényegre Hyunjin, én meg egy szemforgatás kíséretében megjegyeztem, hogy miért nem képes egy perc nyugtot hagyni az embernek. - Nem azért vagyok itt, hogy nyugtod legyen, hanem hogy segítsek sínre hozni a szerelmi életedet - jelentette ki felszegett állal, én meg ismét csak szemet forgattam. Valamiért ez a mániám. - Tudsz róla, hogy mikor ezt csinálod, rohadtul izgató vagy? - hajolt közelebb hozzám az asztal felett, hogy halkabban mondja el sokkoló szavait. Majdnem kiköptem a számban levő folyadékot, annyira megdöbbentett ez a kijelentése.

- Mi a fasz? - nyögtem ki végül nagy nehezen, Hyunjin meg jót mosolygott zavarbaejtő reakciómon.

- Csak azért mondtam el, mert talán felhasználhatnád Taemin előtt - vigyorodott el gonoszul, én pedig teljesen elképedve bámultam a szemébe. - Hátha felizgatod vele, és végre rászánja magát, hogy megpakoljon - vont vállat a lehető leglazábban. Ha most nem egy kávézóban ültünk volna, tutira lecsapom.

- Fejezd már be a hülyeséget - sóhajtottam egyet. - Egyébként meg megcsókolt - vallottam be legjobb barátomnak ajkamat beharapva, Hyunjin pedig meglepetten vonta fel szemöldökeit.

- Nocsak, végül rászánta magát? - tette fel a kérdést azt hiszem, leginkább magának. - Na és? Milyen volt életed első csókja? Jobb, mintha tőlem kaptad volna? - húzta kaján vigyorra a száját, ennek hallatán pedig gondolkodás nélkül vágtam rá a választ.

- Sokkal. - Az igazsághoz persze hozzátartozik az is, hogy nem Taeminre utaltam.

- Hűha, ennyire jól csókol? - nyíltak nagyra Hyunjin szemei.