Step-Daddy | JiKook✔️

Ötven

A hét további része viszonylag eseménytelenül telt, már ha megszokottnak vesszük azt, hogy Jungkook minden nap meghívott engem ebédre, én pedig minden nap beleegyeztem abba, hogy vele ebédeljek. Iszonyatosan jól esett, hogy a fekete hajú valóban minden tőle telhetőt próbál megtenni, hogy újra olyan közel engedjem magamhoz, mint a történtek előtt, s a szívem mélyén nagyonis jól tudtam, hogy valójában már egyáltalán nem haragszom rá, s megbocsájtottam a hazugságait, csak épp nem szerettem volna még a tudtára adni. Örültem, hogy a szabad idejét velem tölti, s megmelengette a szívemet a gondolat, hogy mindezt értem teszi, pontosabban értünk, hogy rendbehozzuk azt, ami az ő hibájából tönkrement. Vagyis a törött szívemet. Jungkook valóban minden nap keresett engem, s bár anyának továbbra sem árultam el részleteket arról a férfiról, aki elrabolta a szívem, Hyunjinnak kénytelen kelletlen, de mégis el kellett mesélnem, hogy napi szinten találkozgatunk, s hogy úgy érzem, jó úton halad afelé, hogy nem sokára a tudtára adjam, szeretnék kibékülni vele. Legjobb barátom persze korántsem repesett az örömtől ennek hallatán, ugyanis továbbra is úgy véli, hogy Jungkook csak szórakozik velem, s amint lehetősége adódik rá, ismét felültet majd, de többé nem próbált lebeszélni arról, hogy szívem szerint cselekedjek. Elfogadta a dolgot, mégha nem is örült neki, s legjobb baráthoz híven támogatott benne. Ami pedig Felixet illeti, teljességgel szeretett volna kimaradni az egészből, ugyanis véletlenül sem akart valamelyikünknek igazat adni, mert azzal tudta, hogy a másikunk hátrányban lenne, s nagy valószínűséggel besértődnénk egymásra, ezért csak annyit mondott, hogy tegyek úgy, ahogy jónak érzem. Egyébként meglepő volt számomra, hogy Felixnek ilyen nagy az igazságérzete, s még annak ellenére sem áll száz százalékosan Hyunjin oldalára, hogy ő a párja. Helyette igyekszik fenntartani köztünk a békét, mely a Jungkook miatt érzett tanácstalanságomnak köszönhetően eléggé instabil, s elég volna egy-egy rossz megjegyzés, s máris újra egymásnak tudnánk esni. Ezek a viták persze sohasem komolyak, s körülbelül tíz perc után mindketten megbékélünk, de Felix azon van, hogy az ilyen esetek számát a legminimálisabbra csökkentse. Emiatt pedig csak még jobban kedvelem a szeplős srácot, hiszen annak ellenére, hogy csak nem rég ismertük meg egymást közelebbről, úgy érzem, igazán jó barátra leltem benne is.

A hétvégét illetően mindkettejüknek elmeséltem, hogy Jungkook elhívott magával valahova, de ezen kívül semmi konkrétat nem említett, sem azt, hogy hova megyünk, sem azt, hogy mik a tervei, így aztán teljességgel sötétben tapogatóztam, s fogalmam sem volt, mit kéne felvennem, vagy mennyi pénzt vegyek magamhoz vagy mikorra legyek kész. Így történt, hogy szombat délelőtt Felixszel és Hyunjinnal a szobámban azon rágódtunk, vajon hova akar engem vinni Jungkook, és mégis mit kéne felvennem, hogy szinte bárhova megfelelő legyen.

- Hát annyi szent, hogy a városon belül maradtok, ugyanis mindjárt dél, ő meg még sehol - állapította meg legjobb barátom karórájára pillantva, a szeplős pedig helyeselve bólogatott.

- Szerintem is - értett egyet Felix, csakhogy ezzel nem sokkal voltam előrébb, ugyanis Szöul hatalmas, s a város bármelyik pontjára elvihet, hiszen van autója. - Amúgymeg fölösleges ráparáznod. Nem mintha randira mennétek vagy ilyesmi - tette hozzá, melynek hallatán egyszeriben megtorpantam az addigi fel-alá járkálásból. Láttam, amint Hyunjin megböki őt a könyökével, a szeplős pedig felszisszenve értetlenkedik, hogy mégis mi rosszat mondott, de én per pillanat nem tudtam ezzel foglalkozni.

Az igazság az, hogy nem véletlenül voltam ennyire rápörögve erre a találkára, ugyanis titkon reménykedtem benne, hogy Jungkook randinak szánja ezt az egészet. Bármennyire is nevetséges, de őszintén szólva még sosem voltam randin vele, hiszen a titkos kis románcunk alatt folyton rejtőzködnünk kellett, nehogy Taemin, anya vagy bármelyik ismerősöm együtt lásson minket, emiatt pedig a legtöbb esetben a fekete hajú lakásán kötöttünk ki, s mivel sok időnk nem volt, így azt arra használtuk, amire a legtöbben tették volna a helyünkben: szexre. Igencsak szíven ütött, mikor tudatosult bennem, hogy a titkos viszonyunk nagyrészt valóban abból állt, hogy mikor kettesben voltunk, minden percet arra használtunk, hogy öleljük, csókoljuk s kényeztessük egymást, amit akkor nem is bántam, hiszen minden érintésből szerelem tükröződött, s boldog voltam, hogy ilyen formában kinyilváníthatom az érzéseimet iránta, de utólag belegondolva eléggé szomorú, hogy soha nem tudtunk elmenni egy normális randira, mint ahogy a normális párok szokták. Hiszen mi sosem voltunk egy pár.