Step-Daddy | JiKook✔️

Harminc

Egy hét telt el, mióta megtudtam, hogy az a férfi a főnököm, akivel aznap futottam össze a mosdóban, mikor megvádoltam Jungkookot, hogy megcsalja az anyámat. Nem mondom, hogy nem okozott kisebb szívinfarktust, mikor vigyorogva bejelentette, hogy ő a cég vezetője és igazgatója, de igyekeztem professzionálisan hozzáállni a dolgokhoz, s nem kiakadni azon, hogy egy újabb szexi férfi kerül a közelembe. Komolyan mondom, 19 év alatt nem vett körbe annyi jóképű pasi, mint most, mégis az a szomorú az egészben, hogy egyik közelében sem érzem magam száz százalékig boldognak. Úgy éreztem, a Taeminnel való kapcsolatom igencsak megrekedt egy szinten, s mióta utoljára együtt voltam Jungkookkal, semmit nem fejlődött a kettőnk kapcsolata, sőt inkább visszazuhant. Ismételten keveset beszéltünk, ha pedig mégis rászántuk magunkat, hogy csevegjünk egy kicsit, nagyrészt a saját napunkról meséltünk, ami nem sok izgalommal járt. Persze neki is, anyának is és Hyunjinnek is elmeséltem, hogy gyakornok vagyok egy divatcégnél, ahova hetente háromszor kell bejárnom, amit amúgy mindhárman tök jól fogadtak, s gratuláltak is hozzá. Arról egyikük sem tud, pontosan hogy néz ki a főnököm, és hogy én már korábban összefutottam vele. Nem szükséges ilyen részletekről tudniuk.

Ami Jungkookot illeti, továbbra is levegőnek néz, illetve ritkán futok össze vele, ezért még mindig zavar, hogy nem tudtuk normálisan megbeszélni a történteket. Őszintén szólva fogalmam sem volt, pontosan mi történt, amiért ennyire megváltozott velem szemben, de borzasztóan elkeserített, mert az utóbbi időben hozzászoktam, hogy szinte minden nap látom és komolyan úgy érzem...hiányzik. Nem kéne így éreznem iránta, nem is kéne rá gondolnom, hiszen annak idején pontosan azt akartam elérni, hogy semmiféle kapcsolatba ne kerüljek vele. Ironikus, hogy most mindennél jobban vágyom a fekete hajú közelségére, a hangjára, az érintéseire, pedig egyáltalán nem helyes, amit korábban tettünk. Egyik alkalommal sem volt helyes, mégsem tudtam bánni egyetlen percét sem, sőt, oly gyakran vágyom rá, hogy ismét olyan mocskosul érjen hozzám, mint korábban. Már a gondolatától is pezsegni kezd a vérem, ami nyilvános helyeken sosem túl kedvező. Annyira befészkelte magát a gondolataimba, hogy minden percben epekedtem cseresznyevörös ajkaiért, mégha tudtam is, hogy azok nem hozzám tartoznak. Jungkook korábban már kijelentette, hogy szereti az anyámat, ezért nem is kéne meglepődnöm azon, hogy tőlem távol akarja tartani magát. Még mindig fájt, ha arra gondoltam, amit szilveszter éjjel mondott nekem, közvetlenül azután, hogy kielégített. Szereti az anyámat, ezért is békült ki vele, mégis képes volt engem utána ágyba vinni. Talán komolyan azt akarja, hogy adjam oda magam neki? Komolyan annyira feneketlen lenne a sátán birtoklási vágya, hogy csak akkor elégszik meg, ha a teljes testemet magáévá teheti? De akkor miért kerül engem? Miért tart tőlem távolságot, ha ez a célja? Komolyan annyira összezavar Jungkook viselkedése, hogy képtelen vagyok követni mit miért tesz. Egyik pillanatban kijelenti, hogy szerelmes az anyámba, aztán közli velem, hogy kedvel, majd szó nélkül ellök magától. Persze a kedvelni és szerelmesnek lenni között óriási különbség van, ezért is tudom, hogy számára mindig is az anyám lesz az első. Ennek ellenére képes lennék eltűrni tőle, ha továbbra is közeledni próbálna felém. Azt hiszem, valóban kezdek egyre jobban belehabarodni, nem igaz?

Szombat délelőtt be kellett mennem a céghez, ugyanis új kollekció érkezett, melyekhez el kellett készíteni néhány képet. Nyilvánvalóan nem én fogom végigcsinálni a fotózást, de ott kell lennem, hogy lássam, miképpen zajlik egy ilyen kaliberű fotózás. Szóltam is anyának, hogy csak késő délután érek haza, ugyanis nem akartam, hogy aggódjon miattam, valamint Taeminnek is dobtam egy üzit, hogy ne keressen, mert elfoglalt leszek. Bár lehet amúgysem keresett volna. Azért úgy gondoltam, mégis csak jobb informálni őt a dolgokról, hiszen sosem tudhattam, mikor jut eszébe felkeresni engem, jelen esetben pedig pont nem értem rá.

Szerencsére időben megérkeztem, hiszen még az előkészületekkel sem voltak kész, nekem pedig tulajdonképpen semmi egyéb dolgom nem volt, mint csendben maradni és figyelni. Na meg persze nem lábatlankodni.