Step-Daddy | JiKook✔️

Tizenhat

Jungkook úgy nézett rám, mintha a világ legidiótább kérdését tettem volna fel neki, pedig szerintem elég várható volt a részemről, hogy rákérdezek az ismeretlen nő kilétére. Miután elhangzott a kérdés a számból, egy ideig csak farkasszemet néztünk egymással, majd mintha bevillant volna neki valami, ajkai szemtelen félmosolyra húzódtak, majd mit sem törődve azzal, hogy a válaszára várok, nyugisan odalépett az egyik kagylóhoz, majd elkezdett kezet mosni. Karba tett kézzel toporogtam egy helyben, miközben arra vártam, hogy végre megválaszolja a kérdésem. Jungkook azonban nem siette el a válaszadást, alaposan megtisztította mindkét kezét, közben a tükörből folyamatosan alig észrevehető vigyorával bámult rám. Álltam a tekintetét, mert szerettem volna, ha látja rajtam, mennyire tántoríthatatlan vagyok, ugyanis eszem ágában sem volt elengedni a témát. Addig nem fog kimenni innen, amíg meg nem válaszolja a kérdésem. Miután végzett roppant fontos teendőjével, szembefordult velem, majd lazán, karba tett kézzel nekitámaszkodott a mögötte levő kagylónak. Viszont továbbra sem akart megszólalni, ami már rohadtul kezdett az idegeimre menni.

- Nos? - kérdeztem felvont szemöldökkel, lábammal folyamatosan dobolva a padlón.

- Igen? - vonta fel ő is a szemöldökét szórakozottan, bennem pedig egyre csak ment felfele a pumpa.

- Ki az a nő? - ismételtem meg a kérdésem, kicsit sem leplezve fortyogó indulatomat.

- Ez nem úgy hangzott, mint egy bocsánatkérés - döntötte oldalra a fejét, még mindig azzal az idegesítő félmosollyal az arcán. Meglepetten pislogtam rá.

- Bocsánatkérés? - kérdeztem vissza, hiszen abban sem voltam biztos, hogy jól hallottam-e, amit mondott. Miféle bocsánatkérés? Mégis miért kéne nekem bocsánatot kérnem?

- Talán elfelejtetted, milyen goromba voltál velem a legutolsó találkozásunk alkalmával? - kérdezte továbbra is szórakozott mosolyával, amivel választ is adott a fel nem tett kérdésemre. Ezzel azonban csak még jobban sikerült felidegesítenie.

- Mégis miért kellene nekem bocsánatot kérnem tőled? - csattantam fel, igyekezve arra, hogy az utolsó szót maró gúnnyal és undorral ejtsem ki a számon.

- Mert tudod, nem éppen kedves szavakkal illettél engem. Ha jól emlékszem, azt mondtad, rohadjak meg - színlelt gondolkodást, mintha nehezére esne feleleveníteni a kábé két héttel ezelőtt történteket.

- Megérdemelted - vetettem oda neki felemelt fejjel, ugyanis hiába éreztem egy halovány bűntudatot korábban miatta, mostanra az teljesen semmissé lett látva, hogy épp egy másik nővel találkozgat az anyám tudta nélkül. És egyébként jogosan haragudtam, hiszen valóban csak egy olcsó trükknek használta azt a csókot, amely számomra az elsőt jelentette. Ez pedig igencsak sértett érzelmileg.

- Nem értem, miért gondolod ezt - csóválta a fejét hitetlenül. - Mi rosszat mondtam, amivel effajta bánásmódot érdemeltem? - tűnt el halovány mosolya az arcáról, helyette pedig az ingerültség jelei kezdtek gyülekezni rajta. Nyelvével bökdösni kezdte a szája belsejét, amely egyértelmű jele volt annak, hogy kezdi elveszíteni a hidegvérét.

- Nem azért vagyok itt, hogy erről beszéljünk, Jungkook - jelentettem ki nyugodt hangon, az ő állkapcsa azonban láthatóan megfeszült. - Csak az érdekel, kivel kavarsz az anyám háta mögött. Vagy talán nem vagy elég tökös beismerni, hogy megcsalod az anyámat? - kezdtem bele a provokálásba, hiszen egyéb módot nem láttam arra, hogy bármit is kiszedjek a fekete hajúból. Szinte az elejétől fogva olyan irányba terelte a beszélgetést, amely számára kedvező, kerülve a válaszadást arra a kérdésre, amiért tulajdonképpen utána robogtam.

Jungkooknak láthatóan nem tetszett, hogy megrágalmaztam, ráadásul épp csorbát készültem ejteni férfiúi büszkeségén, amit semmiképpen nem hagyhatott szó nélkül. Már csak azt reméltem, nem kezd fölösleges magyarázkodásba, ugyanis semmi értelme nem lenne az egésznek. Láttam, amit láttam, ebből pedig egyértelmű, hogy ezek ketten elég közelről ismerik egymást, így teljesen értelmetlen lenne kertelnie, hogy kimenekítse magát. Csak árulja el a lány nevét, vagy csak annyit, hogy honnan ismeri, aztán behúzhatok neki egyet, majd faképnél hagyom. Nincs szükség fölösleges dumára. Észre sem vettem, hogy gondolkodásom közepette Jungkook közeledni kezdett felém, már egyáltalán nem állt karba tett kézzel a kagylónak támaszkodva, sőt, olyan közel ért hozzám, hogy alig fél méter választott el minket egymástól. Akaratlanul is hátrálni kezdtem egy lépést, mikor feltűnt, mennyire közel van hozzám, hiszen így férfias aromája máris inni kezdte magát szaglójáratomba, aminek rám tekintve sosem lesz jó vége. Hasam már a jól megszokott görcsbe rándult, bőröm automatikusan forrósodni kezdett. Ez így igazságtalan! Nem így kellene reagálnom a közelségére, azok után, amit tett. Mielőtt azonban még hátrálni tudtam volna, Jungkook olyan irammal ragadta meg a karom, hogy ha akartam volna se tudtam volna kirángatni magam kezei közül. Nem mondom, hogy fájt, szó sincs róla, hogy erősen szorított volna, pusztán olyan hirtelenséggel cselekedett, hogy az agyam csigalassúságú tekervényei képtelenek voltak felfogni a történéseket. Karomnál fogva rántott közelebb magához, olyan nagy hévvel, hogyha jobb kezemet nem simítom mellkasára, valószínűleg nagyot koppantam volna duzzadt izomzatában. Óriási szemekkel s elnyílt ajkakkal néztem fel a fekete hajú démonra, aki úgy tekert engem a saját hálójába, mint éhes pók az elejtett ebédjét. Éjfekete ékkövei szikrát szórva fúródtak enyémekbe, arca rendíthetetlen komolyságot árasztott magából, mellyel sikerült teljesen alattvalójává kovácsolnia engem. Még közelebb hajolt hozzám, egyenesen a fülemhez, ahol hallójáratomat csiklandozni kezdte mentolos lehelete.