Step-Daddy | JiKook✔️

Huszonhárom

Amint újra meleg lepte be átfagyott valómat, teljesen megborzongtam az érzésre. Fel sem tűnt, mennyire hideg volt odakint, amíg Jungkook meleg teste körbeölelte az enyémet. Szinte égetett minden egyes puszijának nyoma, melyet bőrfelületemen hagyott. Miután pedig beléptünk a hatalmas hálószobába, újra forróság öntötte el egész parányi testemet.

- Jó hideg volt kint, nem igaz? - kérdezte Jungkook, miután ő is belépett mögöttem a szobába, s becsukta maga után az erkélyajtót. - Szólnom kellett volna, hogy hozz kabátot - csúsztatta tenyerét tarkójára, miután realizálta, hogy ezzel az ötlettel kissé elkésett.

- Semmi baj, nem fáztam olyan nagyon - mosolyogtam rá nyugtatás képpen, és ebben egyáltalán nem hazudtam neki. Teljesen megfeledkeztem a hidegről teste melegének köszönhetően.

- Ennek talán köze van ahhoz, hogy átöleltelek? - kérdezte csibészes mosollyal az arcán, mint aki pontosan tudja, hogy jó helyen tapogatózik. Persze megint sikerült csőbe húznia, én pedig ki sem tudtam hátrálni belőle.

- Ki tudja - motyogtam zavartan, mert hát nyilván nem akartam rávágni, hogy amúgy tökre miatta pezsgett a vérem.

Jungkook arrébb sétált a szobája egyik sarkában kuporgó kisasztalhoz, melyre letette az eddig kezében tartott pezsgős poharat. Ekkor jutott eszembe, hogy bizony az én poharam is a kezemben van még, sőt meg merem kockáztatni, hogy ujjaim ráfagytak a pohár oldalára, de azért jobbnak láttam végre letenni azt a kezemből. Odalépkedtem én is az asztalhoz, majd elhelyeztem a poharam Jungkook pohara mellé. Mihelyt kezemből kiengedtem az üvegtárgyat, Jungkook hideg kezemet sajátjába vonta. Meglepetten pislogtam a magasabbra, aki két keze közé vette az enyémet, hogy átmelegítse jégcsappá dermedt végtagjaimat. Forró leheletével próbálta minél előbb felmelegíteni őket, melytől gerincemen ismét jóleső borzongás futott végig.

- Annyi mindent szeretnék mondani neked - mélyesztette sötét íriszeit enyémekbe, nekem pedig óriásit kellett nyelnem mély, rekedtes hangja hallatán.

- Akkor mond - rebegtem ugyanolyan halkan, mint ahogy ő szólalt meg az előbb. Teljesen eltűnt a korábbi csipkelődő énje, most olyan rezzenéstelenül bámult pislogóimba, hogy nyelni is alig mertem átható tekintetétől.

- Nem akarok beszélni - folytatta ugyanazon a mély hangon. - Most nem.

- Akkor mit akarsz? - kérdeztem tőle felvont szemöldökkel, kérdésem következtében pedig egyik mancsa, mely az előbb még kihűlt praclimat szorongatta, arcom egyik oldalára vándorolt, s finoman cirógatni kezdte bőrömet.

- Folytatni, amit az előbb elkezdtünk - jelentette ki, tekintetét rávezetve ajkam vonalára. Nem bírtam ki, hogy ne cselekedjek hozzá hasonlóan, szemeimmel muszáj volt végigpásztáznom azokat a formás, puha párnácskákat.

- Mi akadályoz meg benne? - leheltem forró csókja után sóvárogva, melyet azokkal az isteni, cseresznyevörös ajkakkal adhat nekem.

- Csak hogy kimondd, te is akarod - hajolt közelebb arcomhoz, melynek során forró lehelete végigszántott arcbőrömön. Olyan szinten elkápráztatott ez a férfi, annyira elvarázsolt minden egyes szava, illata, érintése, hogy képtelen voltam a saját józan eszemet követve ellenszegülni neki.

- Akarom - mondtam ki, cseppet sem törődve a következményekkel, melyeket ezzel az egy szóval sikerült egy életre elrendelnem.

Jungkooknak ez megadta a végső löketet ahhoz, hogy ismét ajkaimra tapadva folytassuk azt a mámoros pillanatot, melyet az erkélyen félbehagytunk. Hevesen csókolt, vadul, igazi vággyal és élvezettel, úgy ahogy korábban még soha, ez pedig minden porcikámat energiával és vággyal töltötte fel. Arcomon pihenő kezét derekamra vezényelte, én pedig automatikusan kulcsoltam össze karjaimat nyaka körül. Erőszakosan húzott magához, amitől más körülmények között talán meg is ijednék, de ebben a pillanatban rohadtul izgatónak találtam, hogy ennyire közelről akar érezni engem. Kezei egyre lejjebb vándoroltak, mígnem megállapodtak fenekemnél, pont ott, ahol korábban Taemin kezei is bejárták az utat. Jungkook belemarkolt félgömbjeimbe, majd alájuk nyúlt, ebből pedig arra következtettem, hogy szeretné, ha ugranék. Hatalmas lendülettel ugrottam Jungkook ölébe, aki fenekemnél fogva tartott, de közben nem szakította meg heves csókzáporunkat. Lábaimat összekulcsoltam dereka körül, úgy vártam, amíg az ágyhoz érve a matracra dobott. Nem mondom, hogy kényelmes volt, ahogy rávetültem az ágyára, de fájdalmat sem okozott, Jungkook pedig egy pillanatig sem tétovázott, hogy fölém tornyosulva újra szenvedélyes csókba invitáljon. Nem tudom, mitől éreztem magam ennyire kiéhezettnek, de olyan szinten kívántam Jungkookot, mint azelőtt soha senkit. Arra vágytam, hogy csókoljon, simogasson, ahol csak tud, minden porcikám sóvárgott a fekete hajú érintése után. Jungkook kifulladva vált el tőlem, csapzott haja homlokára tapadt, úgy fúrta tekintetét az enyémbe.