Step-Daddy | JiKook✔️

Húsz

A Jeon család körében töltött ebéd után teljesen kifordultam magamból. Az ünnep hátralevő napjait a szobámba zárkózva töltöttem, mit sem törődve a szeretteim aggodalmával, akik folyamat azt kérdezgették, mégis mi a fene bajom van. Természetesen nem mondhattam el sem anyámnak, sem pedig Taeminnek, hogy az egyetlen és legnagyobb problémám Jungkook, aki miután másodjára is megcsókolt, szó nélkül magamra hagyott a mosdóban, a nap további részében pedig úgy tett, mintha mi sem történt volna. Mialatt én a fürdőszobájukban próbáltam összeszedni magam, s felfogni, hogy már megint megtettük, hogy Jungkook ismételten megcsókolt engem, ő mit sem törődve az egésszel topogott vissza családja körébe, s nevetgélve folytatták az ebédet. Legalábbis eléggé úgy tűnt, mert mire visszaértem, már nyoma sem volt a korábbi kellemetlen légkörnek, melyet a kiborulásommal okoztam. Nyilván anya megkérdezte, hogy minden rendben van-e, én pedig biztosítottam róla, hogy remekül vagyok, a kedvem azonban a legkevésbé sem volt a tetőfokán, miután kiszúrtam, hogy Jungkook az asztal alatt összekulcsolta az ujjait anyáméval. A szokásos jól ismert keserűség azonnal szétáradt bennem, ujjaimat fájdalmasan mélyesztettem saját bőrömbe, hogy megpróbáljam visszafogni lobbanó haragomat. Elmondhatatlanul csalódott és szomorú voltam, amiért Jungkook csak úgy lekapott, majd ugyanúgy folytatta a bájcsevejt, mintha a mosdóban történtek semmiségek lettek volna. Folyamatosan azon agyaltam, mégis mit rontottam el, mi az oka annak, hogy Jungkook faképnél hagyott, és a történtek óta konkrétan ignorál engem. De bármennyit is agyaltam rajta, mindig oda lyukadtam ki, hogy én az égegyadta világon semmiről nem tehetek. Nem én kértem, hogy jöjjön utánam, nem én kértem, hogy öleljen meg, azt az átkozott csókot pedig végképp nem én kezdeményeztem. Borzasztó dühös voltam, amiért már másodjára húzott csőbe, ráadásul meg sem magyarázta azt, hogy ezúttal miért tette. Talán megint így akart megnyugtatni? Ugyan már! Hiszen nem volt pánikrohamom, nem kellett volna ilyesfajta módszerhez folyamodnia, hogy lecsillapítson. A kérdőjelek sorban jelentek meg a fejemben, és bármennyit is gondolkodtam, nem sikerült választ találnom a kérdéseimre. Olyan szinten leamortizálódott a lélekenergiám, hogy semmi kedvem nem volt a továbbiakban a fekete hajúval ünnepelni. Ígéretéhez híven a maradék két napot nálunk ünnepelte, de amint megjelent a lakásunkon, úgy zárkóztam be a szobámba, mint előtte. Anya is értetlenül állt a dologhoz, hiszen kezdett reménykedni abban, hogy talán megtört a jég, s innentől kevésbé leszek Jungkook ellenes, de ezt a gyönyörű álomképet abban a pillanatban leromboltam, mikor meghallottam a csengő hangját az ajtónk előtt. Úgy száguldottam be a saját kis kuckómba, mintha puskából lőttek volna ki, s hiába kérlelt anya, hogy legalább ebédelni menjek ki, addig ki sem dugtam az orrom a szobámból, amíg a fekete hajú a házban tartózkodott. Szerencsére egyik éjjel sem aludt itt, így aztán az éjszaka folyamán kisurrantam s rendesen teletömtem magam az egész napos éhezés után. A legrosszabb pedig mindemellett az volt, hogy Taemin és Hyunjin is kiszúrta rajtam, hogy valami nagyon nem oké, de hiába próbáltak faggatni, semmit nem voltam hajlandó elárulni nekik. Ők persze kikötötték, hogy szilveszterkor köteles leszek mindenről beszámolni, én meg a veszekedés elkerülése végett rájuk hagytam a dolgot, de fogalmam sem volt, miféle hazugsággal álljak elő, hiszen az igazat semmiképpen nem mondhattam el. Emellett meg ott volt az is, hogy Jungkook sem próbált keresni engem, látta rajtam, hogy nem vagyok vevő a közeledésére, így aztán nem is próbált szóba állni velem. Annyira zavart az egész érdektelen hozzáállása, mintha amúgy én tehetnék arról, hogy kurvára megcsókolt engem. Ráadásul már kétszer is. A legrosszabb pedig az volt, hogy titkon még sóvárogtam is azért, hogy újra megtegye, hogy újra olyan közel húzzon magához, s ajkait az enyémekre tapassza. A fenébe is, jobban vágytam rá, mint a saját barátomra, aki teljes szívével törődik velem s a lelkét is kiteszi a kapcsolatunkért. Rohadtul utáltam magam, amiért nem vagyok képes azt érezni Taemin iránt, mint az iránt az átkozott fekete démon iránt. Taemin az, aki megérdemli, hogy gondoljak rá, hogy vágyjak a közelségére, a figyelmére, a szeretetére, nem pedig az a sátánfajzat, akinek fogalmam sincs mivel sikerült ennyire behálóznia. Nem akartam Jungkookra gondolni, nem akartam vágyni az érintésére, a szívemnek azonban nem tudtam parancsolni, valamint becsapni sem szerettem volna magam többé. Sokáig hitegettem magam azzal, hogy ez normális reakció egy olyan férfi iránt, mint Jungkook, aki egyetlen félmosollyal lányok millióit kivetkőzteti a bugyijukból, de rá kellett jönnöm, hogy koránt sem mindennapi dolog, hogy ennyire intenzív érzéseim vannak a fekete hajú iránt. Próbáltam elnyomni, próbáltam rábeszélni magam arra, hogy én ilyent biztosan nem érezhetek, hiszen utálom őt, a legnagyobb ellenségemnek tartom, azonban minden fáradozásom és ellenállásom hiábavaló volt, mert az az igazság, hogy előbb elcsavarta a fejem, minthogy megszületett volna bennem az a gondolat, hogy utálom őt.