I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

2.rész

Mason egyre közelebb hajolt hozzám, és amikor össze értek volna az ajkaink, elfordítottam a fejemet.

-S-sajnálom... Nem akartam...-dadogott Mason.
-Semmi baj Mason!-mosolyogtam rá.
-Ez nem a te telefonod?-kérdezte fülelve.
-De igen...

Felkaptam a telefonomat a kanapéról és a fülemhez emeltem.

-Jó estét tanár úr! Persze, akkor holnap reggel 6ra... Hova is? Fulham... Értem köszönöm a tájékoztatást tanár úr! Szép estét! Viszhal!-köszöntem el.
-Na mi az?-fürkészte az arcomat Mount.
-Holnap reggel 6-ra megyünk Fulhambe... Edzést tartani! Valakinek lesz valami meccse vagy fogalmam sin.... NA VÁRJÁL! A Chelsea van Fulhambe nem?
-Ihiiiiii!!!!-szökdelt boldogan Mase.
-Na hát akkor holnap is találkozunk... Sajnos...-vontam meg a vállam.-De most jógázzunk!

Egy óra jóga után zuhanyoztunk mind ketten aztán én a vendég szobába indultam, mikor egy izmos kart éreztem meg a derekamon.

-Hé! Mi lenne ha velem aludnál?-nézett a szemembe.
-Mason... Te jól vagy?-kérdeztem vissza értetlenűl.-Miért aludnék veled?
-Talán,meeeeeertttttt....-bámulta a papucsa orrát.
-Mert Mason?
-Mert szeretlek... Mint barát persze ne értsd félre és bunkóságnak tartom, hogy nálam alszol és nem velem vagy az ágyban... Mármint, hogy nem alszol velem... Érted...
-Nehéz eset vagy! De legyen! Most az egyszer! Semmi ölelés, semmi puszi és semmi kínos helyzet!
-Értettem...

Masonnel elvonultunk a szobájába és lefeküdtünk aludni. Nem birtam nézni ahogy, Mason cüvekül fekszik az ágyba ezért hozzá bujtam. A kezeit a derekamra helyezte és úgy ölelt magához nagyon szorosan. Én a karomat a nyaka köré fontam és így aludtunk el. Vagyis csak próbáltunk... Ugyanis Mason nem hagyott aludni, mert folyamatosan szipogott.

-Masey... Mi a baj?-suttogtam.
-Nem akarom, hogy Manchester-be tanulj!
-Jaj Maseyy.... De ott van jó egyetem ahol még tudok is érvényesülni legalább. Tudom, hogy nem akarsz elengedni oda, de muszáj lesz...
-Ne butáskodj! Az Oxfordon is tudnál érvényesülni! Okos vagy te ahhoz az egyetemhez!
-Figyelj... Nem fogok életem végéig ott lakni! Amint vége lett annak a 2 évnek itt leszek veled és folytatjuk a baromkodást! Jó? De mondom ezen még ne agyalj! Előttünk a nyár! Elkísérlek a lehető legtöbb meccsedre, persze amire nem tudok menni arra egyértelmű, hogy nem megyek.
-Kettő kerek évet nem foglak majd látni?
-Dehogy nem! Minden hétvégén itthon leszek és ki tudja, hogy a helyes testépítő pasimat is fogom majd hozni...
-Bocs, fel kell hívnom Jaz-t...

Felkelt az ágyból és lement a nappaliba. Én ugyan nem mentem vele had beszéljen a nővérével. Aprópó nővér.... Fel kéne hívjam Gi-t.

-Szia nővérkém!-köszöntem.
-Szia hugi... Mi a helyzet? Megint a hercegeddel van baj?-kérdezte mosolyogva.
-1. Mason nem a hercegem!
2. Igen vele van a baj!
-Na mesélj! Hallgatlak.
-Na ugye felvettek Manchester-be az egyetemre, ezt elmondtam Masonnek és azt is elmondtam, hogy oda fogok költözni, mert azért ingázni oda-vissza nem rövid táv. Aztán most lent sír Jaz-nek, hogy nem akarja, hogy elmenjek egyetemre.
-De ez cukiii nem értem miért idegesít téged. De várj... TÉNYLEG FELVETTEK MANCHESTER-BE??!!!!!
-Ühüm.
-Juuuuuuuuj gartulálok hugiiikámm!!!!
-Kicsim! Ne kiabálj!-szólalt meg egy ismerős férfi hang.
-Georgia Amelia Baker!-néztem rá mérgesen.
-Hehe nézd hugi! El lettem jegyezve!-mutatta a gyűrűt a kamerába.
-De hát neked barátod sincs!
-Rajta szerelmem mondjuk el neki!-szólt megint a férfi.
-Ja jó lenne elmondani!-helyeseltem.
-Ne legyél mérges... De... Már 3 éve...
-3 ÉVE? MIVAN? 3 ÉVIG TITKOLTAD, HOGY VAN VALAKID?-akadtam ki.
-Ne órdíts! Na... 3 éve vagyunk együtt Mason bátyjával Lewis-sel... És a tegnap megkérte a kezemet.
-Te jó isten... Ne szólj többé hozzám!-nyomtam meg a kis piros gombot.-MASOON!-szaladtam le hozza.-Szia Jaz! Viszlát Jaz!-nyomtam meg Mason telefonján a piros gombot.
-Mi a baj?-kérdezte kisírt szemekkel.
-A nővérem és a bátyád össze házasodnak!-fintorogtam.
-MIVAN? Eddig azt hittem, hogy Lewi egyedül fog meghalni.... Na és mennyi ideje vannak együtt?-kérdezte Masey.
-3 kerek éve!
-MIVAN? 3 ÉVIG TITKOLTÁK?-akadt ki mégjobban.
-Ühüm! A tegnap kérte meg a kezét!

Mason hirtelen magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt.

-S-s-sajnálom... Nem tudom mi ütött belém... Nem akartam...-sajnálkozott Mason.
-Örülök, hogy megtetted...-mosolyogtam rá elpirulva.-Ne, ne, ne, ne! Ahj faszom!
-Mi a baj?-fürkészett aggódva.
-Jackson! Az exem... VELE FOGOK MENNI HOLNAP FULHAMBE!
-Atya Isten... Ne aggódj! Ha bármivel hozzád mer érni meghal!
-Nincs valami olyan pulcsid amit nem használsz és ide tudod adni holnap?
-Holnap nagyon nagyon meleg lesz... Meg fogsz sülni pulcsiba, de adok egyet ha kell.
-Köszönöm Mason!
-Na gyere!

Felkapott az ölébe és felvitt a szobába, majd bedobott az ágyba. Mason is bebújt a paplan alá, amit furcsáltam, mert ő sose alszik takaróval... Na mindegy... Ujra szorosan ölet magához, majd egy puszit nyomott az arcomra és elaludt.

Reggel, felvettem egy nike toppot meg egy nike sport nadrágot, a hajamat össze fogtam és elindultam Fulhambe...

Nem akarok találkozni Jackson-nal....