I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

16.rész

-Lefeküdtem Marcussal...-böktem ki mire Mason szemében dühöt és csalódottságot tudtam kiolvasni.-Kérlek engedd, hogy megmagyarázzam!-mondtam könnyes szemekkel, mire bólintott.-Fogalmam sincs, hogy mit tett a vizembe, de egy idő után halucináltam és és azt hittem, hogy te vagy és megtörtént... Esküszöm neked, hogy nem akartam ezt tenni veled...-zokogtam.
-Hogy mit csinált? Várj várj ugye jól vagy?-lépett hozzám aggódva és én megráztam a fejem.-Mutasd mit csinált! Esküszöm, hogy megverem Rashfordot!-dühöngött.
Lehúztam a nadrágom és megmutattam Masonnek a fenekemen és a combomon lévő véres csíkokat.
-Jézusom...-simította meg a combomat,mire felsziszegtem.-Mit művelt veled ez a vadállat?-suttogta elcsukló hanggal.
-Ne sírj...-kérleltem.
-De... Nem voltam ott veled, hogy megvédjelek...-folyt le az első könnycsepp az arcán, mire szorosan magamhoz öleltem.
-Nem a te hibád...-suttogtam.
-Védekezett legalább?-nézett reménykedve.
-Nem...-ráztam a fejem kétségbeesetten.
-A francba...-sóhajtott fel idegesen.
-De szedek fogamzásgátlót!-nyugtattam meg.
-De jó Istenem...-ölelt magához.-Elvigyelek az ügyeletre?-puszilta meg a számat.
-Nem kell, majd elintézem...-mosolyogtam rá fáradtan.

Elmondtuk anyuéknak, hogy mi történt. Természetesen anya és a nővérem teljesen kiakadtak. Mark meg akarja ölni Marcust és Mason meg Jaz is velük tart. Anyu holnap bemegy az egyetemre, hogy kiírasson.
Haza költözök Londonba... HAZA KÖLTÖZÖK LONDONBA!!! Végreee vissza mehetek arra a helyre ahol Masonnel felnőttünk. Mase nagyon örült neki, mert így végre nem kell annyit ingázni oda-vissza és végre tényleg maga mellett tudhat és akármi történik Ő ott lesz velem, hogy megvédjen. Liv viszont újra sírni kezdett, mert nem akarta, hogy elmenjek... Kis cuki. Elmentem fürdeni, majd Mase segített lemosni a sebeimet, utána ágyba bújtunk. Mason viszonylag hamar álomba szenderűlt a mellkasomon. Én kb hajnali 4kor feküdtem le, mert egyetemeket kerestem. Végül találtam egyet. Hult Business School-ra megyek!

-Kicsim... Miért nem alszol?-suttogta Mason álmosan.
-Mostmár fogok jó?-simítottam meg az arcát, mire bólintott. Letettem a laptopom, majd Mason olyan szorosan húzott magához, hogy rendesen nem kaptam levegőt. Kicsit enyhített a szorításán így el tudtam aludni.

Reggel arra ébredtünk, hogy anya valamit pakol a szobámban és üvölt.

-Jesszus anya menj már ki!-szoltam rá rekedtes hanggal.
-Ohh bocsánat kincsecskéim nem akartalak felkölteni titeket!-hagyta abba a pakolást.
-Menj ki mielőtt Mason felébred!-öleltem magamhoz a fiút. Szemforgatva kicsörtetett a szobámból.
-Hány óra?-nyöszörögte Mase.
-Fél 10!-válaszoltam.
-Ideje lenne felkelni...-súrolta meg az arcát majd kikelt az ágyból.
-Várj meg!-siettem utána.-Még reggeli puszit sem kaptam!-fogtam meg a kezét. Mason megállt majd maga fele fordított és egy szenvedélyes csókot lehelt az ajkaimra.
-Pfhúj!-fintorgott Olivia.
-Tündérkém ne fintorogj!-kaptam fel az ölembe, majd elfutottam vele a nappaliba.
-Tegyél leee!-sikongatott nevetve.
-Na most!-dobtam le gyengén a kanapéra,majd elfutottam.
-Luna! Gyere enni, mindjárt indulunk!-szolt rám anya.
-Hová megyünk?-ültem le Mason mellé.
-Az egyetemre!-tett le elém egy tányér rántottát.
-Óó... Értem! Édesem ugye jössz velem?-néztem a csámcsogó barátomra.
-Perfe!-motyogta teli szájjal, majd egy csókért hajolt.
-Luna kulturáltabban!-szolt ránk anya, mire bele mosolyogtam a csókunkba.

Mason elvitt minket az egyetemre ahová gyomorgörcsel mentem be. Bementünk az igazgatóhoz aki meglepődve nézett ránk. Anya elmondta a panaszát, az igazgató megértette aztán az óra közepén bementem Masonnel az óránkra. Sírva borultam Maya karjaiba. Elbúcsúztam az osztálytól, majd haza indultunk. Otthon gyorsan neki fogtunk össze pakolni a cuccaim.

Találtunk egy nagyon édes dolgot! Elérzékenyültem...