I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

39.rész

Tegnap este lefeküdtünk Masonnel azzal a céllal,hogy kisbabát szeretnénk.
-Biztos jó ötlet volt ez?-kérdezte bizonytalanúl.
-Nem tudom Mase!-temettem a tenyerembe az arcomat.
-Meggondolatlanság volt ugye?-vont szoros ölelésbe, mire hevesen bólogatni kezdtem.-Jaj Lunácska...
-Szeretlek Mason...-motyogtam a tenyerembe.
-Én is szeretlek Lun -ölelt magához.-Megoldjuk,akár mi legyen,jó?
-Jó...-szipogtam.
-Na gyere menjünk reggelizni -fogta meg a kezem és lefele kezdett húzni.
Semmi étvágyam nem volt,de azért magamba tömtem egy adag rántottát és rengeteg zöldséget. Ma is levezényeltem egy edzést a fiúknak aztán vissza mentem a szobánkba és lefeküdtem. Az egész napot átaludtam,sőt még az éjszakát is.

Ma az utolsó napunk itt a spanyol fővárosban és mehetünk haza. Szerintem ma kínoztam meg a legjobban a fiúkat,de hát muszáj volt a meccs miatt. A Real Madriddal játszottak ma viszont sajnos kiestek a nyolcaddöntőből. Késő este ültünk repülőre és vissza indultunk Londonba. Hajnali fél 4 re értünk haza. Úgy ahogy voltam farmernadrágban és pulcsiban feküdtem be az ágyba,mert semmihez sem volt erőm. Amíg Mason megfürdött addig elaludtam.

Mostanában rengeteget alszom és sose vagyok kipihent. Lassacskán neki kéne fogni az esküvő szervezésnek is,úgyhogy egy kávé mellett felhívtam a nővérem.
-Szia hugi,mondjad gyorsan!-suttogott bele a telefonba.
-Upsz,asszem zavarlak,hívj vissza majd!-mondtam és gyorsan kinyomtam. Hát a nővérkém nem ér rá, Amber feladata meg a meghívók voltak de az már készen van. Anya intézte a papot aki összead minket,Debbie meg az éttermet. Nem kevés pénz lesz az biztos.
-Szia Kincsem,megjöttem!-kiáltotta Mason.
-Konyha!-kiáltottam vissza. A vőlegényem nagy szatyrokkal próbált bejönni a konyhába,mire oda pattantam és elvettem tőle ezt azt.
-Ahhhw bevásároltál? Édes vagy!-csókoltam meg.
-Igen,vásároltam szerelmem!-mosolygott.
-Nagyon nagyon szeretlek Maseeey!-öleltem magamhoz.
-Én imádlak -nyomott egy apró puszit az ajkamra.
-Reggeliztél kicsim?-léptem el tőle.
-Igen,már rég!-bólintott.
-Hoztál granolát?-néztem rá könnyezve. Oh jaj.
-Igen,de most meg miért sírsz?-nevetett.
-Nem tudooom!-töröltem le az első könnycseppet az arcomról.
-Nehéz napjaid vannak szívem?-fonta körbe a karjait a hasam körül.
-Nem!-ráztam a fejemet,mire Mason elmosolyodott.
-Lehet ha?-kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.
-Nem,Mason! Ne legyél hülye! Még alig telt el 1 hét azóta!-forgattam a szememet majd tovább pakoltam a szatyrokat.
-Most meg mi bajod?-tárta szét a karját értetlenül.
-Semmi!-vontam meg a vállam.
-Oooké azt hiszem használati útmutatót kell vegyek hozzád!-motyogta miközben leült a kanapéra és bekapcsolta a TV-t. Amíg én főztem, Mase játszott vagy engem zargatott.
-Mason kinyitnád az ajtót kérlek, kopognak?!-kiáltottam a fiúnak. Sóhajtva felállt és elballagott az ajtóig.
-Szia Mase!-hallottam meg a nővérem hangját.
-Gioooo!-öleltem magamhoz a nővérem.
-Szia hugi! Nos azért jöttem, mert megvan a díszítés, már csak egy időpont kéne, hogy mikor lesz az esküvő!-állt meg a pult mellett.
-Nem ülsz le?-kérdeztem.
-Nem,mert sietek Hailey beteg...-sóhajtott.
-Hát akkor legyen május elején 2-4 között!-kopogtam a körmömmel a pulton.
-Oksi, majd még hívlak! Pusziii!-sietett ki az ajtón.
-Hát ez fura volt!-ráncoltam a szemöldökömet.
-Ja!-ült le Mase bólogatva a kanapéra és újra beszippantotta a fifázás.
Már vagy 2 órája végeztem a főzéssel és Mase még mindig fifázott. Borzasztóan unatkoztam ezért elkezdtem piszkálni a barátomat akinek látszólag az agyára mentem.
-Mi van már?-kapcsolta ki a játékot.
-Unatkozom,Mase az van -vontam meg a vállamat.-Nem megyünk el a parkba sétálni? Vagy vegyünk egy kutyát,hogy ne unatkozzak ha már így észre sem veszel...
-Figyu cica,mindennél jobban szeretnék most veled a parkban sétálni, de kurvára stresszes volt eddig a napom és ki szeretném kapcsolni az agyam egy kis játékkal -magyarázta. Sértődötten bólintottam és felballagtam a szobánkba és megkérdeztem Kai barátnőjét,Sophia-t,hogy lenne-e kedve elmenni valahová,de azt írta,hogy Kai-val kutyát sétáltatnak. Nekem is kell egy kutya. Először is utána néztem,hogy mi kell neki és elugrottam a PetCorner-ba. Megvettem mindent aztán elindultam a menhelyre. Rengeteg kutya volt még is egy kölyök Golden Retriever rabolta el a szívemet. Chase-nek hívják és fiú. Most töltötte be a 3 hónapot. Tudtam,hogy ő kell nekem. Tehát aláírtam az örökbefogadási papírokat és leültem amíg hozták nekem a kutyát. 20 percig ültem kint amíg meg nem érkezett az én kis Chase-em. Amint meglátott egyből odafutott hozzám és rám ugrott. A menhelyesek ide adták a kutya egészségügyi könyvét meg minden egyéb ilyesmit és már mehettünk is haza.

-Jól van Chase... indulhatunk haza!-simogattam meg a kutya fejét aki izgatottan csóválta a farkát. Gyorsan csináltam róla egy képet és elküldtem Masonnek.
Luna:

Vettem egy kutyát szerelmem!😍❤️
Mason nem válaszolt semmit még csak meg sem nézte. Szomorúan konstatáltam,hogy Mase-nek tényleg stresszes volt eddig a napja és valószínű,hogy ne zavarjanak módba tette a telefonját. Beindítottam az autót és elindultunk haza. 10 perc kocsikázás után leparkoltam a garázsba és kiszedtem a kutyát az anyós ülésről és a cuccait is és bementünk a házba.
-Szia kicsim! Megjöttünk!-köszöntem miközben leraktam a kocsikulcsot. Chase egyből odarohant Masonhöz és megszagolgatta.
-Édes,te most komolyan vettél egy kutyát?-állt fel a kanapéról és oda jött hozzám.
-Aham,jól el leszünk amíg edzésen vagy -néztem az állatra aki éppen a kanapé lábát szagolgatta.-Chase! Nehogy lepisild!-szóltam rá.
-Hagyd,most gyere ide -fogta meg a derekam és magához húzott és megcsókolt.
-Ettél kincsem?-kérdeztem két csók között.
-Nem,megvártalak téged -nézett a szemembe.
-És éhes vagy?-léptem el tőle.
-Egy kicsit -bólintott.
Nos megebédeltünk és elvittük az új kutyánkat a parkba,ahol fagyiztunk meg labdáztunk és eljöttünk haza.