I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

8.rész

Szeptember 7. péntek

Ma van az esküvőőőő! De nem alakult minden a terveim szerint... Mivel két nappal ezelőtt, Maseynek lett egy kis balesete, ezért a tegnap haza jöttünk Londonba. Haza ugrottam a lakásomba, ugyanis elkértem Lewitől Mason öltönyét és hát ki kéne vasalni... Kivasaltam a ruhám meg a Masonét is aztán indultam át a nővéremhez.

-Sziasztok!-lihegtem.
-Szia drágám!-mosolygott anyu,miközben Georgia haját csinálta.-Jaj Gi! Annyira várom már, hogy oda adjam az ajándékotokat!!!
-Majd 2 óra mulva ide adhatod!-válaszolt a nővérem.
-Anyu! Nézd milyen ruhát lőttem Manchester-ben!-mutattam a kék ruhámat.
-Hát ez álomszép!-húzta végig a kezét a ruhán.
-Masey azt mondta, hogy megy az öltönyéhez... Bár úgy tudja, hogy nem mehet... Mivel nincs párja...-kuncogtam.
-Ott van az unokatestvéretek! Lola!-vonta a vállát anya.
-Az olasz?-kérdeztük egyszerre.
-Az!-válaszolta.
-Biztos, hogy nem! Az kéne még! Jaj Isten őrizz!-szörnyülködtem.
-Tudtam, hogy szereted!-vonogatta a szemöldökét Gi.
-Mint barát igen, de kizárt, hogy Lola-val menjen! Pont ezért vettem a kék ruhát, hogy passzoljon az öltönyéhez.-büszkélkedtem.
-Óhaaaa.... Igeeen? Lola-nak is kék lesz a ruhája! Küldte a hugom...-nézett rám anyu.
-Nem! Nem! Nem! Ez nem igaz!-tiltakoztam.
-De, igaz!-erősködött anyám.
-Jó nekem erre most nincs időm! Rohannom kell Masonhoz!

Felkaptam a hajgöndörítőt, meg a smink cuccaim és ujra kocsiba ültem.

-Maseeey!-kiabáltam.
-Konyha!-kiáltotta vissza.
-Tessék! Siess! Még van 2 órád elkészülni!-adtam a kezébe az öltönyét.
-Mi!? Hová megyünk?-kérdezte.
-Hát az esküvőre!-rángattam le magamról a nadrágom.-Ne bámulj már! Menj öltözni!
-Jóvan má!!!!
-De először segíts!

Felvettem a ruhámat, majd Masey össze húzta a cipzárt. Nyitotta volna a száját, de megelőztem.

-Majd lesz időd az oltárnál gyönyörködni!-húztam fel a magassarkúm.-Sipirc! Mire sminkelek kész legyél!-parancsoltam rá.

Bevonultam a furdőszobába és neki kezdtem a sminkemnek, de először alaposan fogatmostam. Alapozó, korrektor, arany színű szemhéj púder, tus, szempilla spirál, highlighter és minden álló nude rúzs. Begöndörítettem a hajamat, parfümöztem, bepakoltam a kistáskámba és már kész is voltam. Amint kiléptem a fürdőből, Mason a gallérját igazgatta, majd mint egy filmbe illő jelenetbe, rám mosolygott.

-Szép vagy!-dicsért meg.
-Kössz...neked meg jól áll az öltöny!-indultam az ajtó fele.-Ja, és most elviszel anyuékhoz, majd mikor oda értél az oltárhoz irsz, és mikor megérkezünk úgy teszel mintha még nem láttál volna! Csak, hogy legyen meg az a jó hangulat...
-Értettem!-bólintott.

-Luna drágám de jó, hogy jössz!-sietett hozzám anya egy kis dobozzal a kezében.-Hú de csini vagy!
-Kössz... Na mi van abba a dobozba?-kérdezősködtem.
-Ezt, Lewiéknek csináltam... Nász ajándék...-nyitotta ki a dobozokat.
-Jaj anyu... Komolyan páros köves karkötőt adsz nekik?-nevettem ki.
-Igen! Majd ha Mount leszel te is akkor, kaptok majd ilyet Masonnel! Amúgy meg... A kapcsolatuk miatt adom... Szorosabb lesz tőle...-magyarázta.
-Hóhóhó! Anyu! Belőlem nem lesz Mount! Nem fogok vele össze házasodni!-ráztam meg a fejemet.
-Aha majd elválik... GEORGIA KÉSZ VAGY?-kiabált anya.
-IGEEEN! JÖVÖK!-kiabált vissza.

Levonult a lépcsőn, mint valami királynő aztán végre indulhattunk. Az oltárnál még nem volt ott mindenki, de Mason, Lewi, apu, Tony bácsi, Debbie néni, Jaz, Mark, mama, papa már igen. Anyu maradt Gi-vel a kocsinál, én meg Jaz felé vettem az irányt,de helyette Mason jött felém.

-Szia Masey!-öleltem meg.
-Mostmár gyönyörködhetek?-nézett a szemembe.
-Hogyne!-forgattam meg a szememet mosolyogva.
-Gyönyörű vagy te lány érted?!-mosolygott.
-Azért te sem nézel ki rosszúl...-néztem a földet vigyorogva.
-Oké gyerekek elég a nyálas szövegből, álljatok félre... Mindjárt kezdődik a ceremónia!-tipegett hozzánk mama.

Mason rákulcsolta a kezét az enyémre, majd a székekhez húzott és leült. Egész szertartás alatt fogta a kezem. A végére már teljesen elzsibbadtak az ujjaim.

Megérkeztünk a vendéglőbe, amit kibéreltek anyáék, aztán persze, hogy Mason 3 asztallal arrébb volt, mint én, és persze, hogy én kell ülnöm az idegesítő unokahugom mellett...

-Anya! Biztos nem fogok, Stacy mellett ülni!-tiltakoztam.-Vagy megcserélitek Masonnel vagy elmentem haza!
-Ide figyelj! Ne hisztizz! Ne járass le a család előtt!-rángatta a karomat anya.
-De anya! Mason hozzátartozói mind ennél az asztalnál ülnek! És ide szurjátok az Ő helyére ezt a rifkét!-panaszkodtam halkan,mire anyám lekevert egy jó nagy pofont.
-N-ne-nem akartam....-kapott a szájához. Könnyes szemekkel elléptem előle és a növéremékhez fordultam.
-Gratulálok Gi és Lewi! Sok sok boldogságot... De ha nem haragszotok meg én, most lelépek!-öleltem meg őket.
-Köszönjük,de ne! Ne lépj le! Kérlek hugi! Ez a nagy napom!-kérlelt Gi.
-Sajnálom, de el kell mennem!-siettem el tőlük.-Szia Masey... Majd ha vége a bulinak írj és érted jövök... Szeretlek és érezd jól magad!-nyomtam egy nagy puszit az arcára és már siettem is ki az étteremből,de Mason a kezem után kapott.
-Kérlek! Ne menj el!-húzott magához.
-Mason... Nem fogok egy légtérbe lenni anyámmal ezek után!-folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Csak értem tedd meg! Meg a nővéredért! Nézz rá! Miattad veszekszik anyáddal!-bökött a fejével anyáék felé.
-De ki nem állhatom az unokahugomat is! Hisztizik folyamatosan és elvárják, hogy mellé üljek!
-Megoldjuk! Oda ülök melléd csak maradj! Nézd, anyud elmegy... Gi meg felénk jön.
-Oké Luna, anya elment, és Stacy-t meg át ültetjük Mason helyére és ülhet melléd!-mosolygott Georgia.

Megforgattam a szemem és levágtam magam a helyemre. Mason leült mellém, és átkarolta a vállamat és nyomott egy puszit a fejemre.

-Hé Lun! Jössz egy kicsit?-szolított meg Jaz.
-Persze!-felálltam és kimentünk.-Mi a helyzet?-kérdeztem.
-Érzel valamit Mason iránt?-kérdezte.
-Azt hiszem igen...-vallottam be.
-Nagyszerű! Miután elmentél egyetemre, Mason mindent elmondott... Ez alatt azt értem, hogy azt mondta el, hogy mit érez irántad!
-Hogy mi?

Azt hiszem felrobbanok a boldogságtól! De ez még nem minden. Masonnel sehogy nem alakunak a dolgok...