I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

26.rész

-Mason? Szívem itt vagy?-kiáltottam az öltöző wc-je előtt.
-Lun, szörnyű vagyok...-szipogta.
-Dehogy is! Miért gondolod ezt?-simogattam az arcát.
-De... Megcsaltalak Sophiaval...-nézte a falat.
-Mase, az már a múlté! Most itt vagyunk szerelmem, nemrég jegyeztél el, hogy legyek a feleséged, az a korszak már lezárúlt! Felejtsd el! Nagyon nagyon szeretlek!-csókoltam meg.-Na gyere! Vár az edzés! És ne sírjjj!
-Otthon majd...Romcsizzunk...-mondta két csók között.
-Igen,mindenképp!-rángattam ki az öltözőből.

-Luna, ez az edzés kurvára kemény volt! Azt hittem nem lesz ilyen nehéz!-nézett rám fáradt arccal Ben.
-Ilyen ez...-vontam vállat mosolyogva majd Mason felé fordultam.-Mindjárt jövök várj meg a parkolóban!
Meg sem vártam, hogy mondjon valamit, Tuchel irodája felé vettem az irányt.
-Na, Luna! Még van pár papír amit alá kéne írj, meg még van olyan amit ki is kell tölteni, nem sok!-tett le egy papír köteget maga elé.
-Essünk túl rajta...-sóhajtottam, majd leültem a székbe.
-A szerződés 3 évre szól. Remélem ez nem akadály...-köszörülte meg a torkát.
-Persze, viszont, ha úgy alakulnak a dolgok Masonnel akkor nem fogok tudni jönni dolgozni!-irogattam a papírra.
-Ezt megértem, persze a gyerek egészsége a legfontosabb!-vigyorgott.

Kikerekedett szemekkel néztem Tuchelre, majd megvonta vállát és tovább adta a papír munkát. Fél óra alatt végeztünk, addig Masey a kocsiban ülve idegesen nézte a bejáratot, hogy mikor jövök már.

-Megjötteeem! Bocs, hogy sokáig voltam ott csak rengeteg papírt kellett aláírnom!-ültem be a kocsiba.
-Mehetünk?-kérdezte rám sem nézve.
-Aham!-hajtottam le a tükröt, hogy megnézhessem magam.-Milyen volt az edzés?
-Jó...-felelte szűkszavúan.
-Minden oké?-néztem rá.
-Igen, csak fáradt vagyok.-válaszolta rám se nézve.
-Áll még az esti romcsizás?-fogtam meg a kezét.
-Igen!-vágta rá egyből.

Otthon gyorsan lefürödtem aztán átmentem a nővéremékhez vigyázni a kislányukra, mert valami randira mentek. Már én is romantikáznék Masonnel, ha nem kellene itt lennem. Félre ne értsétek, szeretem Hailey-t de most szívesebben lennék egy kádban meleg vízzel töltve, Masonnel és egy jó vörös borral... A merengésemből a kislány hangja zökkentett ki. A konyha felől hallottam gyerek sírást, azonnal siettem is hozzá.

-Oohhh édes kicsikém! Mi történt?-guggoltam le az unokahugom mellé.
-Megütöttem az újjamat!-mutatta a kis újját.
-Semmi baaj, gyere teszünk rá egy kis hideget!

Bepátyolgattam Hailey újját, majd készítettem neki vacsorát, megfürdettem és éppen lefekvéshez készültünk, mikor megjöttek a szülei.

-Hála istennek...-mormogtam.
-Szia hugicám, jól szórakoztatok?-vigyorgott irritálóan a nővérem.
-Hogyne... De mostmár megyek... Programom van Mounttal! Pá pá!-siettem ki az ajtón.

-Igen?-szolt bele rekedtesen Mason a telefonba.
-Alszol szerelmem?-kérdeztem.
-Nem, csak kicsit szundiztam...-ásított egy nagyot.
-Akkor nem romcsizunk?-érdeklődtem.
-Felőlem igen, de ne csináljunk olyat amihez fel kell állni az ágyból...-mondta félálomba.
-Jólvan szívem, 5 perc és otthon vagyok!-motyogtam, majd kinyomtam.

Ahogy haza értem gyorsan lezuhanyoztam a lenti fürdőben, majd előszedtem valami enni valót a hűtőből és leültem egyedül vacsorázni. Már 5 perce rágtam azt az egy falat extrudált kenyeret, mikor Mason jelent meg mellettem egy szál alsóban.

-Min töröd így a fejed kicsim?-simogatta meg a kezemet Mason.
-Magam sem tudom... Olyan furcsa ez a mai nap.-feleltem.
-Szerintem is az de csak, mert olyan kemény edzést tartottál, hogy a maradék sejtek az izmaimba, mind elhaltak...-mosolygott.
-Tudom, nem kímélek senkit...-rágtam tovább a kenyeret.
-Szeretlek!-mért végig.
-Én if!-mondtam teli szájjal.
-Fent várlak!-mondta, majd felment.

Mire felmentem, Mason már csicsikált, én meg unatkoztam ezért beültem a fürdőbe netflixezni, hogy ne zavarjam a szerelmemet. Hamar meguntam üldögélni szóval bebujtam Mase mellé és a hajával játszadoztam. Mélyen beszívtam az illatát és csak élveztem a közelségét. A fejemet a nyakába furtam és megpróbáltam elaludni.

"-Szíveem! Gyere már!-kiáltotta Mason.
-Megyek már nyugi!-siettem le a lépcsőn.
-Indulhatunk anyuékhoz?-kérdezte.
-Igeen, igen, igeen!-ujjongtam.

-Jaj életem! Mindjárt itt az esküvő még csak 1 hééét!-doboltam a műszerfalon.
-Igen, kicsim már nagyon várom, hogy végre egy csókkal megpecsételjük és örökre összekössük az életünket!-fogta meg a combomat.
-Te nem várod már, hogy lásd a pici Summer-t? Én már nagyooon! Hiányzik a keresztlányom!-türelmetlenkedtem.
-De nekem is hiányzik! De te még jobban...-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Nem baj szívem, amikor oda értünk a szüleidhez, este összebújunk, filmezüünk meg ilyenek.
-Már alig várom! Amúgy képzeld el, hogy Kai már türelmetlenkedik!
-Miért?
-Hát, hogy mikor jön már a kis Mason!
-Ja, hogy az? Öhm, igazából... Én... Terhes vagyok és van egy olyan megérzésem, hogy kisfiú lesz.
-Apa leszek?
-Igen szerelmem, apa leszel!
-Még csak 30 perc és megtudlak végre csókolni!

Mason annyira bezsongott, hogy nem figyelt oda és kicsit jobban át ment a túlsó sávra. Aztán hirtelen egy nagy csattanás történt és felborult az autó. Eltört a lábam, meg beütöttem a fejemet, de Mason kirepült a kocsiból. Törött lábbal oda bicegtem hozzá, hogy megnézzem, hogy még él-e. Volt pulzusa! Nagyon nagyon sírtam és szerencsére hamar hívták a mentőket. Szörnyű volt... Láttam ahogy Masey több milliós merci kocsija felgyullad Ő meg véresen fekszik a kezeim közt. Imátkoztam, hogy ne hagyjon itt a nagy napunk előtt... A korházban mellettem feküdt, és kábelek lógtak minden felől a testéből. Aztán egy hangos sípolásra lettem figyelmes. Mason szíve leállt... Azonnal jöttek az orvosok, hogy újra élesszék, de akárhogy próbálkoztak... Mason itt hagyott, meghalt!"