I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

34.rész

Mikor megérkeztünk a The Greenhouse parkolójába, Mase megállította az autó motorját, majd kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. A többiek az étterem előtt várakoztak Thomas-ra.
-Sziasztok!-köszöntem a fiúknak.
-Szia Luna!-zengték kórusban.
-Mason, látom nem félted a barátnőd!-röhögött Kenedy.
-Miért is?-nézett rá furán.
-Hát, mert kábé kint a fél csöcse, meg a seggét is alig takarja valami!-közölte illetlenűl.
-Nana, azért ne essünk túlzásokba, jó? Nem illik így beszélni egy Nőről!-oltotta le Timo.
-Te csak ne figyelgesd a menyasszonyom kinézetét, foglalkozz inkább a saját dolgoddal, ha nem szeretnéd lenyelni a fogaid...-mondta mérgesen Mason.
-Kicsim, nyugodj meg, nincs baj...-simogattam meg a karját.
-Pici Masey begurult, jaj szegény!-szekálta tovább.
-Mostmár aztán tényleg elegem van belőled!-indult neki.
-Mason!-álltam be elé.-Figyelj rám!-emeltem meg a hangomat, de nem nézett rám.-Nézz rám, Mason!-fogtam meg az arcát.-Nyugodj le, ha látja, hogy mérges vagy még jobban fog szekálni.
-Luna, azért bugyi van rajtad? Ha nincs, akkor könnyebb dolgom lesz!-mondta a hátam mögött perverzen Kenedy.
Ekkor már nekem is felforrt az agyvizem. Nagy lendülettel megfordultam és megpofoztam.
-Mostmár aztán elég lesz, jó?-kiáltottam rá.
-Téged otthon nem tanítottak illemre?-kérdezte Ruben.
-Ja és ha még egyszer így mersz beszélni Lunáról... Akkor nem csak 1 ember fog megverni, hanem 10!-veregette meg a vállát Ben.
-Elmegyek, megkeresem a mosdót inkább...-suttogtam Masonnek, aki csak bólintott.

Mason szemszöge:

Amikor Luna elment, azt hittem, hogy ott fogom halálra verni Kenedy-t. Mindig minden férfi végig bámulta és ilyen beszólásokat kiabáltak utána. Aztán még ez a barom is itt szekálja! Bemostam volna neki egyet, de nem szeretnék holnap az újságban lenni... Nem tudom igazából, hogy miért mondta, hogy kilátszik Luna melle meg feneke a ruhából... Mutat belőle valamennyit, de a fenekét teljesen eltakarja a ruha meg a dekoltázsa is pont megfelelő.

-Masey, csak nem vagy mérges?-kérdezte önelégült vigyorral az arcán Kenedy.
-Nem, nem vagyok mérges!-mondtam sóhajtva, majd egy magabiztos mosolyt küldtem felé.
-Pedig nem úgy nézel ki, mint aki nem mérges. Talán megbántottam a kis szíved?-röhögött.
-Az enyémet, nem viszont Lunáét lehet, mert nem tudod min ment keresztül!-vontam meg a vállam.
-Mi történt?-kérdezte meglepődötten Timo.
-Majd elmondom edzésen... Nem olyan amit mindenki kéne tudjon!-mondtam.
-Fiúk, Thomas mondta, hogy menjetek be! Bent vár!-jött ki életem szerelme, majd megállt előttem.-Tényleg ennyire szarúl nézek ki?
-Mi? Nem, dehogy! Csodálatosan nézel ki, mint mindig!-fogtam meg a kezét.
-Hát jó, hiszek neked...-vonta meg a vállát.-Ide tudnád adni a kocsi kulcsot?
-Persze, tessék.-nyomtam a kezébe a kulcsot.-Itt megvárlak!
-Ja nem kell, csak a táskámért megyek! Menj be nyugodtan!-mosolygott.
-Nem, nem! Itt megvárlak!-tiltakoztam.

Luna szemszöge:

Miután kivettem a táskámat a kocsiból, Masonnel bementünk a többiekhez és helyet foglaltunk. Mason a jobbomon és Ben a balomon ült. Így kicsit biztonságban érezhettem magam. Megkínáltak minden féle alkoholos itallal, de egyértelműen én nem iszom előkelő helyeken, Mase pedig vezet. Igaz én is simán haza vezethetnék de Masey a sofőr.
-Nyugodtan ihatsz, ha szeretnél egy pohár pezsgőt, vagy bort...-suttogta a fülemhez hajolva Mason.
-Nem kérek most...-ráztam a fejemet.-De te ihatsz, majd én vezetek, ha gondolod.
-Neem, inkább este igyunk, amikor kettesben vagyunk...-fogta meg a combom, mire bolintottam.
Amikor kihozták a kaját, kicsit elhúztam a számat, mert pont azt hozták amit nem szeretek. Ilyen véres steak meg valami krumpli pürét hoztak egy fajta szósszal, ami eléggé rosszul nézett ki számomra. Kenedy nyitotta volna a száját, de Ben közbevágott.
-Ne, ne is mond ki...-szolta le.
-Ha nem szeretnéd, nem kell megenned, mert tudom, hogy nem szereted! Rakd át hozzám!-ajánlotta fel Mase.
-Masey kicsim, ezt nem illik egy étteremben...-mosolyogtam rá.
-Nem baj! Kit érdekel az etikett? Te fontosabb vagy nála! Na add ide azt a két húst!-nyúlt át a villájával a tányéromba, majd felszúrta rá a falatot és áttette magához.
-Khm, Mase. Ha jól tudom esküvőtök lesz még a nyár folyamán!-köszörülte meg a torkát Cesar.
-Igen, szeretnénk megtartani, de még nincs meg a helyszín, hogy hol lesz!-falt be egy darab husit Mason.
-Gratulálok nektek!-mosolygott Thomas.
-Köszönjük szépen!-mosolyogtam én is.
-Hah, azért remélem meghívtok az esküvőtökre!-nevetett Jorginho.
-Hogyne! Te leszel a sztár vendég!-röhögött Mason.

Megmondom őszintén, annyira nem élveztem ezt a kis összejövetelt. Egyedüli nőként a sok férfi közt elég fura. A vacsora további felében csendben ültem és mosolyogva figyeltem a többieket. Aztán egy idő után meguntam és írtam Masonnek üzit, majd óvatosan megböktem, hogy nézze meg a telefonját.

Lun🥴❤️‍🩹: Lépünk?

Masey🥺❤️‍🔥: Ahaaam, mehetünk!💕

-Mi a baj életem?-simogatta meg a combomat Mase.
-Semmi, csak elfáradtam.-füllentettem. Igazából az bántott ahogy Kenedy viselkedett velem. Sokan kiáltották utánam ezeket a szavakat, sőt a bulikban rengetegszer azt hitték, hogy kurva vagyok, meg hogy ingyen leszopok bárkit. Egy csávó meg is kérdezte, hogy prosti vagyok-e, mert szívesen közösülne velem. Kedves...
-Naa, Luna tudom mi a baj, de a te szádból akarom hallani!-pillantott rám.
-Mondom, Masey, hogy semmi bajom nincs!-mondtam kicsit hisztisen.
-Figyelj kicsim! Kenedy egy seggfej, ne törődj vele!-simogatta meg az arcomat.
-Hagyjuk ezt most, jó?-szálltam ki a kocsiból a könnyeimmel küszködve.
Amint beértem a házba, lerúgtam a cipőmet és a hűtőhöz mentem. Kivettem a fincsi kis boromat és leültem a pulthoz,majd egy jó nagyot kortyoltam az üvegből. Lehajtottam a fejemet, majd a könnyek csak úgy eláztatták az arcomat.

Utálom ezt a napot.