I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

11.rész

-Csináltam neked zöld teát!-mosolygott rám Mason.
-Tényleeg?-néztem rá hálásan.
-Ahaaammm, tejjel.-mondta büszkén, majd a kezembe nyomta a kezembe a kedvenc bögrém.
-Köszi Masey!-pusziltam meg az arcát.

Csináltunk kaját, felöltöztünk aztán elindultunk a városba. Csak sétálgattunk, beszélgettünk, nevetgéltünk. Régen volt már ilyen, hogy csak kettesben megyünk valahová.

-Nem ülünk le arra a padra?-kérdeztem Mason-tol.
-De igen!-mosolygott, majd a zsebéhez kapott, mert rezgett a telefonja.-Csá haver! Mi a helyzet?-kérdezte mosolyogva, majd lefehéredett.-Oké,kössz,hogy szoltál!-mondta, majd vissza süllyesztette a telefont a zsebébe.
-Mi a baj?-fürkésztem aggódva az arcát.
-Most hívott Kai, hogy látta Chloe-t a mozi előtt csókolózni egy pasival.-sóhajtotta.
-Na ne! Tudtam, hogy ez lesz! Csak ezért utálom a csajt!-sóhajtottam.-Jol vagy ugye?-karoltam át.
-Aham! De csak azért, mert itt vagy!-mosolygott.

Nyomtam egy jó nagy puszit a fejére, majd még beszélgettünk aztán haza fele indultunk.

-Várj egy picit Gi!-mondtam a nővéremnek.-Maseeey! Mehetsz fürdeni!-kiáltottam a szobámban ügyködő fiúnak.-Na itt vagyok!-fordultam vissza a kamerához.
-Na ott tartottam, hogy amikor haza mentünk anyuékhoz, hogy a régi szobámbol vegyek el valamit, akkor anya meg apa valamin nagyon veszekedtek, aztán kiderült, hogy csak azon kaptak össze, hogy miért veszekedtetek az étterembe.-csóválta a fejét.-Amugy hat ez a karkötő amit kaptam anyátol! Eskü! Mostanában Lewivel mindenben egyet értünk!
-Na az jóó! És milyen feleségnek lenni?
-Fantasztikus! Minden percét imádooom! Kár, hogy nem vagytok együtt Masonnel, és az is kár, hogy nem vett még el!-húzta a száját.
-Hát... Ami azt illeti nekem is ez a véleményem!-értettem egyet.
-HOGY MIVAAAAN?
-Giii neeem! Nem vett el! És nem is járunk! Sajnos... Pedig kiiiibaszottul szeretem!
-Ne már! Azt hittem tényleg elvett! Már ideje lenne! Annyi éve ismeritek egymást!
-Dehogy! Még korai, hogy feleség legyek! Ne idegesít!

Mason szemszöge

Nagyba pakolásztam a cuccaimat Luna szobájában, mikor meghallottam álmaim nőjének hangját. Hiába voltam Chloe-val együtt 2 évig, mindig is Lunára vágytam. Annyira törődik mindenkivel, szereti a gyerekeket, kedves, szép és nem használja ki azt, hogy több a pénzem egy átlag embernél, ja és persze istenien főz. Gyerek korunkban mindig feldöltem a bringámmal, és Ő meg mindig bragasztotta a térdem egy cuki tapasszal, mindig gondoskodott rólam, ha történt valami. Pl. Az egyik komolyabb sérülésemnél is végig mellettem volt, segített és főzött nekem. Támogatott mikor a padlón voltam egy olyas valaki miatt, aki nem érdemel meg engem. Felsegített a legrosszabb időszakaimból. Mindig kiállt mellettem, ha éppen leszoltak, minden meccs után büszke rám még akkor is ha éppen a béka segge alatt van a teljesítményem. Folyamatosan nevetek, ha vele vagyok, mindig számíthatok rá akár mi történik. Chloe-nak ennek fele sincs... Vele sosem éreztem jól magam. Mindig a plázákat jártuk és költöttük a pénzt, hol a Luis Vuitton-ban, hol a Gucci-ban. Sosem volt hozzám annyira jó, mint Luna.

Fürdés után a konyhába indultam, hogy vacsizzunk és amint kifele indultam, hallottam, hogy Luna valamit nagyon hadart a nővérének.

-Ne idegesíts!-nevetett.
-ÚR ISTEN! ELVETT?-hallottam Gi hangját.
-Nem dehogy! Nem is járunk! Pedig kurvára szeretem Masont!-tárta ki a karjait. Nem hittem a fülemnek... Ő is viszont szeret!

Luna szemszöge

Masonnel megvacsiztunk, majd lefekvéshez készülődtünk amikor Mason megállt velem szemben.

-Masey? Mi a baj?-néztem rá furán.
-Én is szeretlek Luna...-mondta ki egy levegővel.
-Várj... Mivan?-kerekedtek el a szemeim.
-Szeretlek Luna érted?-tárta szét a karjait. Egy lépéssel közelebb léptem hozzá és szenvedélyesen megcsókoltam.
-Én is szeretlek Mason...-mosolyogtam.
-Leszel a barátnőm?-kérdezte félénken.
-Leszek!-bólintottam.
-Szeretlek-szeretlek-szeretlek!-puszilta meg az ajkaim.
-Én mégjobban! De... Mi lesz Chloe-val?
-Ne foglalkoz vele! Soha többet nem szeretném látni őt!
-Okééé! Nos most, hogy végre a barátom vagy, mit szeretnél csinálni?
-Hát először is össze bujni veled és aludni! Majd reggel vagy délelőtt filmezni, aztán délután meg megyek haza...
-Ne már! Ne menj haza!-öleltem magamhoz.
-De muszáj kicsim! Ezerrel kell edzenem majd! Hisz szerdán lesz meccsünk a Malmö-val!
-Utálom, hogy ennyire távol vagyunk egymástól!
-Hidd el én is! De amikor tudok jövök rendben?
-Jó, de még ne búcsúzkodjunk! Inkább aludjunk!
-Szerintem is!

Mason szorosan magához ölelt, majd megpróbáltunk aludni. Mason el is aludt én meg csak gondolkoztam még egy darabig aztán engem is elnyomott az álom.

Nem hiszem el... Mason végre a barátom! Imádom...