I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

37.rész

-Jólvan csapat! Ügyesek voltatok ma!-tapsolt Thomas.-Holnap reggel 6kor találkozunk a reptéren!
-Mi a francért megyünk reggel 6kor?-dünnyögtem miközben lementem a tribünből.
-Luna, jó hogy jössz!-szólított le Thomas.
-Igen?-néztem rá.
-Holnap rád is szükségünk lesz, mert muszáj lesz még egy edzést megtartanod. Nagyon ramaty a csapat, sokan lesérülnek szóval szükségem lesz rád...-nézte a jegyzeteit.
-Rendben!-bologattam.
-Luna, jössz?-kiáltott Mason.
-Persze, megyek!-mondtam mosolyogva, majd megindultam felé.
-Na? A nővéredék hozzánk költöznek?-karolta át a vállamat.
-Neem, anyuéknál lesznek!-néztem rá a szemüvegem mögül.
-Hála Istennek...-nézett az ég felé.
-Naaa!-mondtam szigorúan.
-Bocsi szerelmem, de így nem tudjuk kiélni a vágyainkat, ha ott vannak. Persze ha aközben ránk jönne ez az érzés!-magyarázta.
-Majd akkor kiéljük máskor! Amúgy sem szoktunk olyan sűrűn...-néztem a nap felé.
-Igaz!-bologatott elismerően.
-Na siess! Itt megvárlak!-mondtam, majd nyomtam egy csókot a szájára és leültem a kék székek egyikére.
20 perc múlva Mason illatozva lépett ki az öltözőből.
-Megöregedtem amire jöttél! Kijöttek a ráncaim!-simogattam az arcomat.
-Nem is! Szép vagy, mint mindig édesem!-puszilta meg az arcomat.
-Imádlak! Megyünk mekizni?-ültem be a kocsiba.
-Nem, megyünk anyáékhoz!-rázta a fejét.
-De mindjárt 8 óra!-néztem az órára.
-Naés?-vonta meg a vállát, majd beindította az autót.
-Nem alszanak ilyenkor?-kérdeztem.
-Dehogy! Ilyenkor még valami műsort néznek a TV-ben vagy sétálnak valahol a városban.-nézett szét, majd kikanyarodott a főútra.
-De Mase éhes vagyook!-mondtam hisztisen.
-Majd ott eszel, anya biztos főzött valamit!-simogatta meg a combom.
-Nem, Mason én most vagyok éhes és enni fogok a McDonald's-ban!-söpörtem le a kezét a combomról, majd amikor megállt a piros lámpánál fogtam magam és kiszálltam.
-Mi a faszt csinálsz?-kiáltott utánam Mase.
Sétáltam tovább a járdán, mintha semmi sem történt volna. 2 perccel később Mason félre állt a kocsival majd kiszállt és utánam nyúlt.
-Te mi a jó istent csinálsz? Luna ezért simán meg is büntethetnek és még a jogsimat is elvehetik!-akadt ki.-Megértem,hogy éhes vagy, én is az vagyok így megálltam volna egy mekinél! De nem, mert mit csinálsz? Megmakacsolod magad és kivered a hisztit, majd kiszállsz az autóból, mint aki jól végezte a dolgát!
-Akkor vigyél enni!-zártam le a vitát, majd visszaültem a kocsiba.
-Most reménykedj azon, hogy nem látott egy rendőr sem!-mondta sóhajtva, majd elindultunk.
-Most meg hová méssz?-kérdeztem értetlenül, mert a másik irányba kanyarodott.
-A Five Guy's-ba!-mondta egyszerűen.
-Fhuuu Mason kiakasztassz!-háborodtam fel.
-Tudom, hogy jobban szereted a Five Guy's-ban a hambit ezért viszlek oda! Meg ott amúgyis nagyobb adagot és többet adnak!-simogatta meg az arcomat.
-De én most a mekit kívánom!-fujtattam.
-Jó, kicsim mensizel vagy miért vagy ilyen hisztis?-nézett rám.
-Nincs semmi bajom csak mindig ellenkezel!-ráztam a fejemet.
-Jó, figyelj! Nem csinálhatjuk mindig azt amit te szeretnél!-háborodott fel ő is.
-Jó akkor nem eszek és kész!-emeltem meg a hangomat.
-Akkor nem eszel! Ez van! De nem állunk meg egy benzinkútnál sem!-kapcsolta ki az övét, majd kiszállt a kocsiból és bement az étterembe.
Amig Mason vásárolt írtam Debbie-nek, hogy rendeljen magukhoz nekem pizzát. Logikus gondolkodás!
-Szia Kicsim, megjöttem!-ült be mellém mosolyogva. Mivel megsértődtem és haragszom rá ezért nem köszöntem.-Na Luni, ne csináld! Tudod, hogy szeretlek!-nézte az arcomat.-Akkor legalább egy puszit adj!-csücsörített.-De ne már! Egész úton kussolni fogsz?-kérdezte értetlenül.-Hát jólvan szerelmem, te tudod!-vonta meg a vállát, majd elindult.
Kábé az út felénél egy nagyon kordult a hasam amire oda kaptam a kezemet.
-Mi a baj?-kérdezte megijedve.
-Semmi...-mondtam.
-Naa nem vitte el a cica a nyelved?-simogatta meg az arcomat.
-Mason, ne nyúlj hozzám.-szoltam rá.
-Mérges vagy? Vettem neked is krumplit!-nyujtotta a kis tasak illatozó falatokat.
-Nem vagyok mérges, Mason csak nem vagyok jó kedvembe!-emeltem rá a tekintetem.
-Csak akkor hívsz Masonnek, ha mérges vagy cica. Nem tudsz hazudni!-nevetett.
-Utálom, hogy ilyen jól ismersz...-mondtam morcosan.
-Szeretlek!-tette rá a kezét a combomra.
-Én is, Mason!-fogtam meg a kezét.

Most mondjuk el a nagy híííírt Masey szüleinek!