I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

7.rész

Leparkoltunk Jack háza előtt és bementünk.

-Csá haver!-pacsizott le Masonnel Jack.-Szia Luna!-kacsintott.
-Szia Jack!-mosolyogtam.
-Gyertek beljebb!-állt félre az ajtóbol Jack.

Ahogy bementünk egy nálam magasabb gyönyörű szép lány sietett elénk.

-Szia Sash!-ölelte meg Mason.
-Sziasztok!-mosolygott.-Te Mason barátnője vagy?-kérdezte.
-Igen!-vágta rá Mason.
-Nem!-vágtam rá egyből.
-De igen!-erősködött Mason. Ekkor oldalba böktem.
-Nem, nem vagyunk együtt!-mosolyogtam rá.
-Kár... Pedig aranyosak lennétel együtt! Amúgy Sasha vagyok!-nyújtotta a kezét.
-Luna! Nagyon örvendek!-fogtam vele kezet.
-Na gyere Luna!-fogta meg a karomat Mason.
-Hová megyünk?-kérdeztem.
-Majd meglátod!-kacsintott.

A bár pulthoz értünk és egyből két, csillámos vodkát nyomtak a kezünkbe. Lehúztuk aztán mentünk tovább. Jack háza hatalmas, szó szerint 30 percet tekeregtünk bent amig kiértünk a tetőre. Ahogy kiértünk, a csillagos égbolt világított ránk, közepében a hatalmas teliholddal.

-Anyám most biztos a köveit pakolgatja az ablakba...-néztem a holdat.
-Milyen köveket? Jajj, hogy azokat a varázs köveket amikkel varázsol?-fürkészte azt arcomat mosolyogva.
-Ühüm.-emeltem rá a tekintetem.

Mason tekintete a szemem és a szám közt ingázott, majd egyre jobban közeledtünk egymáshoz, mikor De Bruyne ránk ordított.

-Hé! Nyomik!-ordította.-Nem romantikázhattok! Amig... Amig itt vagyok! Kurvára össze vesztem a feleségemmel!

Le akarta dobni a sörös üveget, de ahogy meglodította, Mason feltartotta a kezét és az üveg a tenyerén tört el. Csendben türte, ahogy a szilánkok össze vágják a tenyerét.

-MASON!-kiáltottam.-Ne, ne, ne, ne, ne! Gyere gyorsan!-fogtam meg a másik kezét.

Omlott a kezéből a vér, meg a szemeiből is a könny.

-SASHA! GYORSAN! HOZZ GÉZT MEG FERTŐTLENÍTŐT!-kiabáltam rá a lányra. Gyorsan mindent a kezembe adott, én meg az egyetemen tanultakat alkalmaztam.

Először kiszedtem a szilánkokat, majd lefertőtlenítettem és bekötöttem. Villám gyorsasággal autóba ültünk, és elvittem Masey-t a korházba. Össze varrták a tenyerét, és elindultunk hozzánk.

-Haza megyek veled Londonba!-néztem rá.
-Ne! Az egyetem fontosabb!-simította meg a combomat.
-Kit érdekel az egyetem? Nekem Te vagy a fontos Mason!
-De...
-Semmi de Mason! Veled megyek és kész!
-Oké...

-Gyere segítek!-siettem oda hozzá,hogy kigomboljam az ingét.
-Köszi, Picur!-nyomott egy puszit a homlokomra.
-Szivesen!-vörössödtem el.
-Mondtam már, hogy...
-Igen Masey, mondtad!
-A nadrágomat is le kéne venni tudod... Nehéz kigombolni.
-Persze! Le ne feküdjek veled?
-Azt is megtehed ha akarod!-kacsintott.
-Kössz nem! Szeretlek de azért nem annyira, hogy közösüljek is veled!
-Ohh pedig...
-Oké hanyagoljuk ezt Mason drágám.
-De Luna! Én szeretlek téged!-mosolygott.
-Na persze. Elmegyek fürdeni, szolj ha kell valami!

Lefürödtem és a konyhában készítettem a kakaómat, mikor Mason egykézzel átölelte a derekamat.

-Ezt nekem csinálod?-támasztotta meg az állát a vállamon.
-Nem, ezt magamnak csinálom! És miért nem vagy felöltözve!?-néztem végig rajta.
-Melegem van... Csak azért. Amugy nem, de tudod, hogy csak egy pizsi gatyóba alszok... De nem hoztam el...
-És miért nem?
-Azért Debbie Mount 2.0, mert lusta voltam rá!
-Értettem! De ne nudizz! Még megfázol!
-Lám lám fiatalok!-mosolygott Marko.
-Nem járunk!-kavargattam tovább a kakaóm.
-Ühüm na persze!-mormogta a bátyám.-Amugy Amberrel, most megyünk kikapcsolódni, Livet lepattintottuk a nagyszüleihez, majd ha méssz el írj és zárj ajtót!-magyarázta.
-Remélem nem anyuékhoz vittétek... Agybajt kap szegény kislány...-emeltem rá a tekintetem.
-Nem, na de most megyünk! Lekéssük a gépet... Pá!-vigyorgott, majd kilépett az ajtón.
-Na mit csinálunk?-fordított maga felé Masey.
-Alszunk! Vagyis én... Te fifázhatsz, ha szeretnél!-húztam le a kakaómat.
-Oké, akkor alszunk.

Megfogta a kezemet és behúzott a szobába. Majd egykézzel behajított az ágyba.

-Nem tudom hogy csináltad, de kurvára megnyomta az izmod az oldalam.-surólgattam az említett testrészem.
-Nem csodálom! Ezek az izmok itt olyan kemények, mint a Londoni aszfalt.-csapkodta a bicepszét.
-Jólvan Hulk aludjál! Látom fáradt vagy! Jó éjt Masey!-nyomtam egy puszit az arcára és hátat fordítottam neki, jelezve, hogy aludnék.
-Nem tudok aludni!-bujt a hátamhoz.
-Próbáld meg!-simitottam meg a haját.

Mason 30 perc mulva is nagyon irritálóan vette a levegőt ezért felé fordultam.

-Mason... Ne vedd már ilyen irritálóan a levegőt!-tettem neki a homlokomat a vállának.
-Oké akkor nem lélegzek.-mondta.
-Hülye! Oké mond mit csináljunk!-ültem fel.
-Nem tudom! Valamit!-vonta meg a vállát.
-Nem fáj a kezed?-kérdeztem.
-De, nagyon!-nyöszörgött.
-Akkor gyere adok gyogyszert!-csaptam a mellkasára.
-Hé ez fájt!-nevetett.

Megforgattam a szemem és kimentem egy gyógyszerért. Ezután a kezembe vettem Kiera Cass: The Selection könyvét és olvasni kezdtem.

-Fhú most komolyan olvasol mikor egy fantasztikus srác fekszik melletted?-szörnyülködött Mount.
-Igen, ha nem zavar!-mondtam fel sem nézve a könyvből.
-Na ne olvass már légysziiiiiiii!-nézett rám boci szemekkel. Letettem a könyvet az éjjeliszekrényre és csak néztem.
-Mostmár jó?-kérdeztem.
-Nem! Szeretet hiányom van!-tette keresztbe a kezét.
-Gyere ide te!

Kitártam a kezemet Mason meg szó szerint belevetette magát a karjaimba. Aztán sirni kezdett.

-Te beléd meg mi ütött?-simogattam a haját.
-Nem tudooom!-zokogott.
-Hé, hé, hé! Mason Tony Mount! Utoljára akkor sírtál, mikor 5 évesen a parkba leejtetted a fagyidat!-toltam el magától.
-Tudooom!-zokogott tovább.
-Csak álmos vagy! Mint egy nagy ovodás! Csak próbálj aludni oké?

Letöröltem az arcárol a könny cseppeket, majd lekapcsoltam a villanyt és lefeküdtem. Mason a mellkasomra helyezte a fejét, és szorosan átölelt. Nyomtam egy jó nagy puszit a feje tetejére és engem is elnyomott az álom.

Aggódom, hogy mi lesz Masonnel...