I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

32.rész

-Szia, ne haragudj, hogy így letámadtunk, csak meg szeretnénk kérdezni, hogy van-e instagramod, és esetleg megadnád-e a neved?-kérdezte vigyorogva az egyik pasas.
-Öhm, nem sajnos nincs instagramom...-ráztam meg a fejemet.
-Ohh, és esetleg lenne kedved randizni Lucassal?-bökött a balomon lévő pasi felé.
-Bocsánat, de nemsokára esküvőm lesz, szóval sajnálom, de nem lehet...-emeltem fel a kezemet, hogy megmutassam az eljegyzési gyűrűmet.
-Jaj, hát akkor elnézést, hogy zavartunk! Szia!-köszönt el, majd elmentek.
Gyors léptekkel siettem az öltözőhöz, majd át sem öltöztem, hanem fogtam a cuccaimat és elhagytam az edzőtermet amilyen gyorsan csak tudtam. Miután haza értem vettem egy gyors fürdőt, majd bebujtam az ágyba és kerestem valami nézni valót a yt-n. Hosszas keresgélés után végül úgy döntöttem, hogy a Keeping up with the Kardashian's-ot nézem.

Hajnali négy lehetett amikor lent egy csattanást hallottam. Áh biztos csak a házi szellem vagy a kutya. Aztán eszembe jutott, hogy nincsen kutyánk se szellemünk. Gyorsan lerohantam, majd megláttam Masont a bejárati ajtónál.
-Bocs szerelmem, a huzat becsapta az ajtót...-húzta a száját.
-Nem vagy normális... Azt hittem, hogy valami betörő vagy, hogy hülyére részeg vagy és leverted a vázát...-forgattam meg a szemem.
-Nem vagyok részeg, mert nem ittam sokat és nem is szeretek berúgni...-jött közelebb.-Veled ellentétben...-hajolt a számhoz. Érezni lehetett rajta az enyhe alkohol szagot ahogy megcsókolt.
-Na megyek fürdeni!-jelentette ki vidáman, majd elment a fürdőbe.
Amig Mase fürdött visszafeküdtem a helyemre és nyakig betakaróztam. Igaz nyár van de azért kell a takaró... Miután Mason illatozva kisétált a fürdőből aztán a gardróbból előszedte a boxerét, majd magára kapta és beugrott mellém az ágyba.
-Jó éjszakát Cica!-puszilt meg, majd át ölelt és a fejét a nyakamba fúrta.
-Neked is...-motyogtam félálomba.

-Szép jó reggelt napsugaram!-húzta el a sötétítőt Mase.
-Nemár! Húzd vissza!-kiáltottam rá, miközben eltakartam a szememet a reggeli napsütéstől.
-Gyere szépen! Megyünk edzésre!-húzott fel az ágyból.
-Mivan?-néztem rá értetlenül, mire válaszképp egy puszit kaptam.
-Na öltözz szépen! Vagy inkább segítsek?-kérdezte.
-Mióta lettél te ilyen hiperaktív?-öleltem meg.
-Nem tudom, jól aludtam...-vont vállat.-Na gyere már! Csomagoltam reggelit, majd a Starbucks-ban veszünk neked kávét!
-Mit vegyek fel?-toporzékoltam a gardróbban.
-Valami olyat amiben tudsz edzést tartani.-mondta Mason.
-De a piros szettem a mosásban van és a feketét meg nem szeretném felvenni, mert melegem lesz tőle!-dobáltam szét a ruháimat.
-És az a cuki kis rózsaszín?-dőlt neki az ajtónak.
-Az nem jó...-motyogtam.-Ahha! Megvan!-vettem elő a babakék szettet.
-Ez jó?-kérdezte.
-NEEM! EZ SEM JÓ!-dobtam le a földre.
-Naa Kicsim siess!-nevetett szórakozottan.
-Ne nevess!-kiáltottam rá hisztisen.-Nem megyek sehova! Szólj Tuchelnek, hogy...-gondolkodtam el.-Vesegyulladásom van és az orvos azt mondta, hogy ma még ne menjek dolgozni.
-De nincs aki helyettesítsen!-nézett rám fájdalmasan.
-Nekem meg nincs amit felvegyek!-hisztiztem.
-Nézd, ott van a neon színű!-mutatott a szekrény legfelső polcára.
-Levennéd?-kérdeztem duzzogva.
-Mégszép!-mondta, majd oda sétált és leemelte a ruhadarabot.
Végül sikerült felvennem a neon sárga edzős szettem és el is indultunk. Út közben előszedtem a reggelit amit Mase csomagolt. Fincsi avokádó toast volt benne. A Starbucks-nál a szerelmem kért nekem kávét és egy csokis muffint. Igazából nem is kértem én csokis muffint de mindegy.
-Tessék Szívem, hogy ne legyen rossz napod!-nyujtotta mosolyogva a muffint.
-Aahw, édeseem köszönöm!-néztem rá hálásan, majd egy csókot nyomtam az ajkaira.
-Szeretlek!-mondta.
-Én is téged!-vigyorogtam, majd bele haraptam a muffinba.

-Amúgy.-fogtam meg a kezét.-Szerintem már készen állok a gyerekre.-jelentettem ki boldogan mire Mason megállt és csak nézett.-Most meg mivan?-néztem rá kérdőn.
-Tényleg?-kérdezte nagy vigyorral az arcán.
-Igeen!-bólogattam.
-Ma akkor megyünk randizni, ez ki van jelentve!-mondta ünnepélyesen, majd átkarolta a vállam és bementünk az épületbe.

Szülők leszünk?