I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

3.rész

-Szia bébi!-vont magához Jackson.
-Jackson engedj el! Nem járunk már!-löktem el magamtól.
-De szeretlek Luna! Akkor legalább egy csókot adj!-vigyorgott perverzűl.
-Hagyjál már!-emeltem meg a hangom. Nem törődve semmivel bele térdeltem a gyenge pontjába. El lökött magától és mielőtt földre zuhantam volna, valaki megfogott.

-Jól vagy?-kérdezte mély hangjával.
-Igen... Köszönöm, hogy segítettél...-mosolyogtam rá hálásan.
-Nincs mit... Amúgy Jorginho vagyok!-nyújtotta a kezét.
-Luna Baker!-ráztam meg a kezét.
-Áh! Te vagy az az irtó édes lány akiről Mason egész edzésen beszél?
-Nem tudom... De mi csak legjobb barátok vagyunk... Semmi több...
-Értem! De én most megyek... Úgy látom, hogy már jön is! Örvendek Luna! Szia!-köszönt majd elment.
-Szia Mercike!-mosolygott zsebre dugodt kézzel a legjobb barátom. Oda futottam hozzá és nagyon szorosan magamhoz öleltem.
-Soha ne engedj el...-suttogtam a mellkasába.
-Soha nem foglak! Történt valami?-fogta meg az arcomat,mire csak bólogatni tudtam.-Ki bántott? Jackson?
-Igen... De kérlek ne csinálj semmit, csak legyél velem és soha ne hagyj egyedül...
-Rendben.

Össze kulcsolta az ujjainkat, és gyorsan az öltözők fele húzott.

-Figyi... Mivel tudnám neked ezt meghálálni?-álltam meg vele szembe.
-Semmiv...

Nem hagytam, hogy végig mondja, mert össze tapasztottam az ajkainkat.

-Köszönöm Mason...-mosolyogtam rá az elvörösödött fiúra.
-Ez-ez természetes Luna, hogy megvédelek... Mostmár érted, hogy miért nem akarlak egyetemre engedni?-kérdeze komolyan.
-Igen... De muszáj lesz...-sóhajtottam.-Na menj öltözni mindjárt kezdünk!

Kb fél kilenckor elkezdtük az edzést.

-Na Lunikám most megmutatja az első gyakorlatot!-vigyorgott rám perverzűl Jackson.

Előszedtem egy 5 kg-s medicin labdát és egy 3as fa szteppadot.

-Luncika most meg fogja mutatni, hogy mit is kell pontosan csinálni én meg narrálom és mutogatok!-vonogatta a szemöldökét az exem. Jackson elmagyarázta a dolgokat, majd elkezdték a gyakorlatot.

-Jólvan, tehát! Első körben 30 mp ig csináljuk a gyakorlatot, majd 30 mp pihenő aztán még 3 szor ugyan ezt, és utána jön valami más gyakorlat.-mosolyogtam körbe

Haza érve egyből a fürdőbe vettem az irányt. Kibontottam a hajamat és kopogtak az ajtón.

-Szia Luna...-köszönt Mason.
-Szia Masey. Mi a helyzet?-kérdeztem.
-Beszélhetnénk?-kérdezte komolyan.
-Persze, mi történt?-néztem végig rajta.
-Szóval... Most találkoztam Lewissel... És most mondta, hogy az esküvőjükre csak párba lehet menni. És ugye nekem nincs párom és...-tördelte az ujjait.
-Igen,Mason megyek veled! De mikor lesz?-fogtam meg a kezét.
-Szeptember 7...
-Hát...akkor én már a koliban leszek sajnálom Masey!
-Értem... Oké csak ennyit akartam, szia Luna.

Mason felállt és kisétált a házból. Megvontam a vállam és vissza mentem a fürdőbe. Beálltam a tus alá és engedtem magamra a forró vizet. Azon agyaltam, hogy mi a baja Masonnek. Felvettem a pizsim, leültem a kanapéra és videochaten hívtam Masont.

-Szia Mase! Mi volt ez az egész az előbb?-néztem furán a telefonba.
-Szia... -szipogott.
-Úr Isten! Mi történt? Miért sírsz?
-Csak... Elfáradtam, semmi több.
-Mason! Kérlek!
-Najó... Szeretnék már egy törődő barátnőt...
-Tarts ki!

Kinyomtam a hívást és a szobámba vettem az irányt. Felvettem egy nagy pulcsit és egy tasakba bele sepertem a létező összes chipset, amit találtam a szekrényben. Autóba ültem és Mason háza felé vettem az irányt.

-Lun!-ölelt szorosan magához.-De jó, hogy itt vagy!
-Hoztam chipset! Meg ideje lenne egy picit bohóckodni! Had szedjem ki a szemöldököd!-kérleltem.
-Jó...de ha fáj akkor nem csinálhatod.-tartotta fel a mutató ujját.
-Hihi oké! De várj előszőr meg kéne borotválkozz... Segítek.

Rá kentem a borotva habot az arcára, meg még egy mosolygós fejet rajzoltam a homlokára.

-Megmutizzam hogyan kell?-kérdezte mosolyogva.
-Mason... Én is használok borotvát!-nevettem ki.
-Ah! Jó!-forgatta a szemét.

Mason felült a kagyló mellé és a két lába közé húzott. A derekamat fogta és közben mosolyogva fürkézte az arcomat.

-Masey? Emlékszel mikor kint a kertben "főztünk"?-néztem a mogyoró barna szemeibe.
-Persze, hogy emlékszem! És arra emlékszel, hogy mindig azzal szekáltalak, hogy kicsi vagy?
-Ja! Igen! Miattad sírtam anyunak minden este!
-Neee, tényleg?
-Igen!
-De még most is kicsi vagy! Csak már nem a kis naiv Luna vagy, hanem az érett nagy Luna.
-És amikor a kutyánk bele húzott a gödörbe... A tej fogad ki is hullott! Emlékszeeel? Annyira nevettem.
-Nem volt vicces! Nagyon fájt! Meg amikor anyukád két copfba kötötte a hajad és nem szeretted!
-Most sem szeretem! Bruh utálom!
-Pedig aranyos voltál vele... Au!-kapott az arcához.
-Jézusom...bocsi!

Egy darab papírral megpróbáltam letörölni a vért, de véletlenűl a habot is bele kentem a sebbe ami csípte Mason húsát. Ahogy lehajtotta a fejét, hogy jobban elérjem a sebet a pólója tiszta hab lett ezért levette... Mint tudjuk imádom Mason felsőtestét. Mindig is oda voltam érte.

-Ömm...hozok fertőtlenítőt...-makogtam teljesen elvörössödve.
-Ne! Nem kell...-húzott vissza magához.-Aranyos vagy mikor elpirulsz...

Flörtölésből csillagos 5-ös vagy Mason Mount...