I'll love you always and forever... (Mason Mount ff)

40.rész

Ma van május 3.-a azaz az esküvőnk napja. A tegnapi napom egy komplett káosz volt. Az utolsó pillanatban lett meg az álom ruhám,onnan rohantam a kozmetikushoz,körmöshöz és az étterembe is muszáj volt elugranom,mert nem volt tiszta a helyvezetőnek,hogy akkor hányan is jönnek,onnan siettem át,hogy leellenőrizzem minden rendben van e a szertarás fontos elemeivel és,hogy milyen lett a díszítés. Onnan siettem a varrónőhöz elvenni a másik ruhámat közben Masont elküldtem a tortáért,de nem hittem,hogy épségben elviszi az étterembe ezért én is oda mentem. Most meg rohanok a fodrászhoz és amíg az a hajammal van elfoglalva jön a sminkes. Utána anya meg a koszorús lányaim segítenek felvenni a menyasszonyi ruhámat és már mehetünk is.

Kész lett a hajam meg a sminkem és rohantam anyáékhoz öltözni. Az egész ceremónia 12kor kezdődik és alig van 20 percem elkészülni.
-Gyorsan,gyorsan!-kaptam le a ruháimat útközben. Felrángattuk a harisnyám és bele léptem a ruhámba ami bele akadt a fenekembe és nem akart tovább jönni.
-Mi a franc van ezzel?-rángatta hisztérikusan a ruhámat Georgia.
-Anya! Nyomd le a seggem!-mutogattam nevetve.
-Ezaz! Köszi anya!-húzta fel ünnepéjesen a cipzárt Gi.
-Annyira szép vagy kislányom!-érzékenyült el anya.
-Ne most sírj!-szóltam rá.
-Bocsánat,de ez annyira megható!-pislogott fölfelé.
-Szépek a koszorús lányaim! Csináljunk egy szelfit!-kaptam elő a telefonomat.
-Ideje menni!-nézte az óráját anya.

Luna: Készen állsz szerelmem,hogy egy életre összekössük az életünket?
Mason: Készen! És te készen?
Luna: Nagyon kész vagyok! Szeretlek!❤️
Mason: Én is szeretlek téged édesem!❤️

Apával találkoztunk a "bejárat" előtt,aki majd át ad Mase-nek. A zene elindult én meg nagy vigyorral a fejemen lépkedtem apa mellett aki próbálta nem elsírni magát. Ott állt Ő, életem szerelme és csak arra várt,hogy átadjanak neki. Kimondtuk a boldogító igent és hosszasan megcsókoltuk egymást. A násznép hangos ujjongásba kezdett, mire én belemosolyogtam a csókunkba. Felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt és Gi átnyújtott nekünk egy dobozt. A dobozkában két lakat volt amibe bele volt gravírozva a nagy napunk dátuma. Kivettem az egyiket és oda adtam Mase-nek, majd elvettük a kulcsokat és összekapcsoltuk a két lakatot. A kulcsot meg oda adtuk a szertartás vezetőnek, hogy soha ne nyissuk ki a kis lakatokat.

A ceremónia után elindultunk az étterembe,hogy éjszakába nyúlóan bulizzunk egy hatalmasat. Gyorsan átöltöztünk egy kicsit kényelmesebb ruhába és kezdődhetett a tánc. A szerelmemmel kiáltunk a táncparkettre, a kezeimet a nyaka köré fontam ő pedig a derekamra és elindult a zene. A tánc végére egy kicsit elkenődött a sminkem,de megérte ezért a gyönyörű pillanatért.

1 évvel később
Kirúgtak a Chelsea-től,mert Tuchel-t leváltotta Potter és az új edző talált egy jobb mozgás koordinátort ezért kirúgatott. De amúgyis jöttem volna szülési szabadságra,mert megszülettek az ikreink. Matthew és Jasmine Mount. Mase mostanában nincs jól mentálisan,a sok veszteség miatt és fennáll a valószínűsége,hogy átigazol egy másik csapathoz és akkor költözhetünk. Bevallom őszintén,hogy már elegem van ebből a sok veszekedésből amit egy elvesztett meccs miatt művelünk. Rengeteg feszültség gyűlik fel Mason-ben és nem lehet hozzá szólni,mert akkor rám ordít,hogy ne szoljak hozzá és ebből következik az hogy összeveszünk azon,hogy ne ordítson és ne rajtam vezesse le a feszültséget,mert így is van elég bajom a két kicsivel. Már hetek óta 1 órákat alszom, főzök,mosok,takarítok és még a kutyát is én rendezem. Hisz az enyém. Néha Debbie meg Gio átjönnek segíteni a kicsikkel,anyunak pedig mindig dolgoznia kell és neki nincs ideje unokázni.
-Figyu kincsem,áttudnád venni a kicsiket? Csak 2 órácskára -nyöszörögtem fáradtan.
-Luna... mondtam,hogy most ne szólj hozzám. Majd mindjárt!-szúrt le durván. Erre felment a pumpám.
-Tudod mit?-kezdtem.-Nem érdekel az sem,ha kirúgnak a csapatból,de nem csak az én gyermekeim és ha ennyire nem szánsz ránk időt akkor ne is legyél az apjuk és ne is legyél a férjem! Elegem van már ebből! És tudod mit? Most fogom a gyerekeinket és elhúzok innen a büdös picsába és nem érdekel,ha beleposhadsz a ruháidba vagy megfulladsz a mocsokba!-ordítottam,majd fogtam magam,felöltöztettem a kicsiket és egy hatalmas nagy táskába bele raktam egy hétre való ruhát meg pelenkát nekik. Összeszereltem a babakocsit és bevágtam a kocsim csomagtartójába a ruhákkal együtt aztán a kutya cuccait is és levágtam a csomagtartót. Hátul betettem a kutyát előre pedig a két kicsit és elindultam a nővéremhez. Út közben teljesen átázott a pólóm tejjel úgyhogy félrehúzódtam egy benzinkúthoz és felraktam a fejőgépet. Gio nagyon kedves volt és az udvaron várt,hogy segítsen becuccolni a házba. Bevitte a kicsiket és a kutyát, én meg vittem a babakocsit és a ruhákat meg a kutya cuccait is.
-Nagyon köszi Gio,hogy befogadsz egy kis időre-néztem hálásan a nővéremre.
-Igazán nincs mit,de szörnyen nézel ki... menj és aludj egy kicsit addig én el leszek a gyerekekkel. Ja és cserélj pólót. Tiszta tej vagy -nevetett.
-Tényleg?-kérdeztem elámulva.
-Persze! De menj már mert a szemed alatti karikák feketébbek mint a fekete lyuk!-tolt a lépcső fele.
-Köszönöm -suttogtam a nővéremnek,majd felszaladtam a szobámba. A tükörbe belenézve elszörnyedtem,mert úgy néztem ki mint egy megtépett élőhalott. 3 órát sikerült aludnom,ami nagyon jól esett és kicsit frissebbnek éreztem magam. Holnap még be kell ugranom az irodába elintézni pár papírt és akkor már végleg elbocsátottak a klub-tól. Miután felkeltem gyorsan lesiettem a nappaliba a gyerekeimhez és Gio-hoz.
-Jó reggelt hugi!-köszöntött mosolyogva Gio.
-Neked is -mosolyogtam,majd a kicsikhez léptem.-Hát sziasztok életeim!
Felvettem Matthew-t a kanapéról és magamhoz öleltem. Mason apró másolata. Napközben Matthew elég sokat szokott sírni de viszont este annál inkább csendesebb. Jasmine pedig fordítva,úgyhogy most a kisfiammal foglalkoztam amíg a hugicája alukált. Tisztába tettem Matthew-t aztán leültem Gio mellé a kanapéra,hogy megetessem a fiamat.
-Mi a helyzet Masonnel?-kérdezte Gio.
-Idiótán viselkedik,nem lehet hozzá szólni,mert minden meccsen kikapnak és lelkileg össze van zuhanva és egész nap csak játszik meg elmegy edzésre és nem is segít. Egész nap takarítok,meg főzök és figyelek a gyerekekre és már nem bírom! Minden rám hárul!-sóhajtottam.
-Lesz olyan nap amikor nem lesz se meccs se edzés? Akkor haza mehetnél megbeszélni vele a dolgokat. Nem?-tanácsolta.
-Holnap után lesz egy szabad napja -vontam meg a vállamat.-De holnap is látom valószínűleg.
-Akkor szerintem holnap után menj haza és beszéljétek meg. Jó?-simogatta meg a karomat.
-Jó...-bólintottam. 

Egész éjjel csak egyszer keltem fel,hogy megetessem a gyerkőcöket és csodálkoztam,hogy Jas is úgy aludt mint a bunda,így én is tudtam aludni. Reggel gyorsan felöltöztettem őket meg én is kicsit rendbe szedtem magam és elindultunk. Az iroda előtt összefutottam Masonnel.
-Szia életem...-köszönt Mase.
-Szia Mase -intettem.
-Figyelj,sajnálom. Nem vagyok jól és sajnálom,hogy rajtatok vezetem le és...-kezdett magyarázkodni de közbeszóltam.
-Tudom,Mase de egész nap játszol és nem is segítesz,pedig jó lenne,mert mindent én csinálok és semmit nem alszom az éjjel és nekem sem véges az energiám...-igazítottam meg Matthew sapkáját.
-Sajnálom kicsim...gyere haza kérlek! Hülyeséget csináltam és sajnálom nagyon!-kérlelt.
-Még átgondolom,jó?-sóhajtottam.
-Jó...-bólintott.-Add csak,vigyázok rájuk amíg elintézed a dolgokat az irodában.
-Nem kell,de köszi -mosolyogtam rá erőltetetten.
-Az enyémek is,miért nem hagyod,hogy segítsek? Így nem tudok,ha nem hagyod -nézett mélyen a szemedbe.
-Luna,jöhetsz -szólt ki az elnök asszisztense.
-Rendben -bólintottam,majd Masonre néztem.
-Menj, el leszek velük -suttogta a férjem. Nagyot sóhajtva mentem be az irodába,hogy aláírjam nagyon gyorsan a papírokat és visszatérjek a gyerekeimhez. Ez a folyamat mindössze 10 percet vett igénybe aztán szinte leszakítottam az ajtót olyan sebességgel siettem ki Mase-hez. Legalább 3 an állták körbe a babakocsit és nézték ahogy Mase felemeli a kislányunkat.
-Mit csinálsz?! Most evett!-kiáltottam fel.-Add ide! Rosszul fogod!-vettem el tőle a kislányunkat és vissza tettem a babakocsiba.
-Hagyd már,hogy kicsit menőzzek a lányunkkal! Nem lesz semmi baja -kérlelte.
-Gratulálok, szép gyerekek lettek -gratulált egy számomra idegen férfi.
-Öhm,köszönjük?-néztem rá furán.-Na jó,mi megyünk. Még sétálunk egyet a parkban.
A többiek elmentek és négyesbe maradtunk.
-Szeretlek,tudod?-fogta meg a kezemet.
-Én is téged -haraptam be az ajkam.
Mase közelebb hajolt és megcsókolt ezzel jelezve,hogy többet nem akar veszekedni.

_____________ VÉGE _____________