A mosoly mögött

A Hotel

Ilyen, fizikát is meghazudtoló, furcsa épületet még soha életemben nem láttam. Hosszú percekig csak tátott szájjal bámultam az épületet, egyszerűen az elmémnek kellett párperc amíg befogadja a látványt.

A vöröses bordó színű, régimódi épület legalább 10 emelet magas volt, és mintha több épület lett volna egymás hegyén, hátán.
Pontosabban mintha egy cirkusz tetején csücsülne egy japán pagoda, az oldalából pedig egy hajóroncsa ágaskodna ki függőlegesen. Mert, hogy tényleg egy hajóroncs lógott ki az épület jobb oldalából.
A bejárat tetőszerkezete előre nyúlt a Hotel falaiból, aminek tetején egy régi mozdony kapott helyet.
Mondom egy mozdony. Az épületszárny tetején.

Ahogy haladt a tekintetem feljebb, megkellet állnom a Hotel középső szintjének részleténél is..
Közvetlenül a bejárat (ÉS A VONAT) felett egy nagy erkély volt, ami egy japán stílusú cserepes tetőben végződött. Baloldalt egy nagy neon lámpa kapott helyet, ami egy felfelé mutató nyilat ábrázolt, jobb oldalt pedig.. nos.. a jobb oldalából egy fél hajóroncs állt ki, ami már első ránézésre szemet szúrt.

A felső szintből félig kinyúló ringlispílt, és hatalmas sárga démon szemet ábrázoló épület részletet már inkább hozzá se teszem.

Bár így részletezve igen bizarr építmény volt, alapjaiban még is kellemes, de meghitt benyomást nyújtott.
Legalább is nekem.

Mire befejeztem a bámészkodást, megdöbbentem vettem észre hogy a macska szerzetnek már nyoma se volt.

Sietve elindultam én is a bejárat felé.

A hatalmas kétszárnyú üvegezett bejárati ajtó előtt még vettem egy mély levegőt, és igyekeztem a lehető legbarátságosabb arcomat mutatni, csak úgy, mint a való életben is, mikor lepleznem kellett minden érzelmi megnyilvánulást: Üveges szem, derűs mosoly!

Ahogy lenyomtam a kilincset és beléptem az ajtón, rögtön egy hosszúkás előtér fogadott, aminek oldalát oszlopok, és rengeteg festmény díszítette. Olyan hatást keltett mintha egy giccses, régimódi múzeum aulájába csöppentem volna.

A festmények legtöbbjéről egy barátságos arcú, szőke hosszú hajú lány nézett vissza rám. Őszintén szólva egyáltalán nem illett bele a képek többségébe. Az arcán mindenhol meleg, és barátságos mosoly, hófehér arcbőrén két piros folt díszelgett a szemei alatt, akár egy bohócnak.
Nagyon hasonlított arra a fehér öltönyös fickóra akit..

Héé..itt az a fickó a képen! Ugyanúgy vigyorgott rám, mint amikor először megláttam azon a hatalmas "Üdv a Pokolban" plakáton. Ki lehet ez? És vajon mi köze van ehhez a hotelhez?

-Kint hagytad a bejárat előtt? Még is hogy lehetsz ennyire bukó egy vendéggel?- Törte meg a csendet, egy nő ingerült hangja a folyosó túl végéről.

-Én egy pultos vagyok, nem egy kibaszott portás, nem az én dolgom!- Vágott a vissza a macska szerzet felháborodva ( az ő hangját azonnal felismertem).

-Vaggie, nyugodj meg, inkább köszönjük meg Husknak, hogy idevezette a Hotelünk első vendégét! Ííííí.. ez olyan hihetetlen!- Ez a női hang már sokkal barátságosabb volt, mint az előzőé.

- Gyere, ne ácsorogjunk itt, hívjuk be a kedves vendégünket!- Folytatta izgatottan a barátságos hangú lány.

Ez a kis monológ számomra elég is volt, hogy kilépjek a folyosó sötétjéből és megmutassam magam.

-Ne fáradjatok, már beengedtem magam. - Léptem elő határozottam egy kellemes mosollyal az arcomon.

A két lány tátott szájjal és döbbenten meredt rám. Az egyiküket azonnal felismertem. Ő volt a barátságos szőke hajú lány a Hotel előterének képein. Élőben még aranyosabb volt. Mint egy kis angyalka, csak furcsa ruhában.
Hosszú fekete szövet nadrágjába volt tűrve a fehér könyökig felhajtott inge, és a nadrágot egy fekete hózentrager tartotta. Fekete csokor nyakkendője, meglehetősen fiússá tette az öltözékét.