A mosoly mögött

Menny és Pokol

Csak térdre rogytam a nappali kellős közepén és az arcomba temettem a kezem.
Sötét volt, a kandalló sem égett, és a Hotel olyan csendes volt akár egy kripta mélye.
Halk zokogásom, így is fülsüketítőnek tűnt számomra.
Éreztem ahogy Alastor mögém lép, és finoman a vállamra helyezi a kezét. Epekedve vágytam a vigasztalásra és a megértésre, azok után hogy épp egy világ készült összedőlni bennem.
Centikre voltam a vágyaimtól és a céljaimtól itt a Pokolban és egy pillanat alatt visszazuhantam ebbe az örökkévalóságba.
Alastor volt az egyetlen olyan személy itt a Pokolban, akinek jelenlétében biztonságban éreztem magam, és eszméletlenül vágytam erre a biztonságra.

Gondolkodás nélkül hátrafordultam felé, és a mellkasára borulva zokogtam, majdhogynem kibillentve őt az egyensúlyából, ahogy mögöttem térdelt.
Egy pillanatra újra éreztem dermedtségét, majd finoman a karjaiba zárt.
Ölelése olyan volt mint egy cseppnyi mennyország a Pokol kellős közepén.  Olyan lágyan, mégis védelmezően szorított magához szavak nélkül, hogy soha nem akartam volna kijönni onnan.

- Kedvesem, nem kell megtenned. Van más megoldás. - Suttogta a fülembe Alastor, majd finoman lehajtotta a fejét felém.

A kijelentése  visszarántott a valóságba, és azonnal felpattantam szavai hallatára.
Ahogy ott álltam előtte és néztem le rá,  Alastor még mindig félig térdepelve nézett fel rám, és kacéran elmosolyodott.
Kellett egy kis idő mire leesett hogy min mosolyog ennyire. Épp úgy álltunk mintha készülne megkérni a kezemet féltrédre ereszkedve.
Elvörösödtem, és egy lépést hátralépve, kérdőn néztem rá.

Nagyot sóhajtott majd felállt és ruháját megigazította, akár egy igazi úriember. Sétabotos mikrofonja megjelent előtte és két kezét arra támasztva eltökélt mosollyal hozzá tette.

- Én megtudom védni a többieket, és magamat is. Nem kell ezt csinálnod. 

- Hazudsz. Lucifer még nálad is erősebb. Sokkal nagyobb hatalma van. Öngyilkosság lenne..

- Ugyan kedvesem, te még nem ismered az igazi erőmet! - Mosolygott rám magabiztosan.

- Nem hiszek neked. Ő mégis csak a Pokol ura.. nem lenne semmi esélyetek.

- Mit számít az? Ne legyél ennyire ártatlan angyalka és tedd meg! Most az egyszer ne törödj mással, csak magaddal! - Mérgesen összeszorította a pálcáját tartó kezét amiben a pálca füsté vált.

- Te képes lennél ennyi életet feláldozni csak hogy saját magadat mentsd? Mert én biztos hogy nem! - Kiabáltam vissza felé ökölbe szorított kezekkel.

-Nem, kedvesem.. Én ÉRTED lennék képes ennyi embert feláldozni!

Hirtelen ledermedtem és mozdulatlanul meredtem Alastorra aki zavarodottan nézett maga elé.

- A..Alastor... Én...- Nem jöttek ki a számon értelmes szavak, csak hebegtem habogtam.

Alastor egy pillanatra elforditotta a fejét majd dühösen nézett vissza rám.

- Látod mit tettél velem? Én próbáltam. Tényleg próbáltam, rengetegszer...De nem megy!! - Örült vigyorral közeledett felém, mint akinek elment az esze és épp az önkívület határán lebeg.
- Maga vagy a megtestesült kellemetlenség amiért rám nézel, hozzám érsz, megszólítasz és én képtelen vagyok megtenni! -Dühe olyannyira erős volt, hogy vörösen világította meg a nappalit előttem.
- VAN FOGALMAD RÓLA MENNYIRE FRUSZTRÁLÓ EZ?!?  
A gyilkolás, az egyetlen dolog amiben a legjobb vagyok, és pont ez az egyetlen dolog  amit nem tudok megtenni csak mert rám nézel?!
Soha életemben nem vágytam egy nőre sem, és teljesen jól meg voltam ezzel, de te csak úgy megjelentél, az ártatlan arcoddal, angyali szépségeddel és minél jobban küzdök ellened.. Annál jobban..ahh..- Nagyot sóhajtott - Másképp sosem lesz vége.. - Alastor hirtelen elfordult tőlem. Hangja feszült és csalódott volt egyszerre és hevesebben vette a levegőt. 
Ahogy ott állt az ablakon beszűrődő fényektől és a vörös dühétől megvilágítva, őszintén kitárulkozva, ott éreztem először igazán hogy valójában hasonlóképp érzek iránta. Bármennyire is próbálok küzdeni ellene, valami megmagyarázhatatlan erő húz hozzá és teszi vonzóvá számomra.
Csak tudnám honnan ez az ellenállás részéről, és miért menekül előle..
Mindent tudni akartam róla, és hogy mi kavarog benne most.