A mosoly mögött

A majdnem csók

Kínos volt a csend, én pedig kezdtem érezni a Rum hatását. Jobbnak láttam ha inkább én is távozom.

-Nos, azt hiszem jobb lesz ha én is..

-Szóval, kedvesem te lennél az első bűnöslélek aki a mennybe jut?- Folytotta belém szót, ujjait vizslatva mint ha csak most reszelte volna formára őket, és ellenőrzi az eredményt.

- Talán aggódsz a befektetésed miatt?- Horkantam fel gúnyosan.

-Ohh.. dehogy is drágám épp ellenkezőleg! Rendkívűl nagy örömömre szolgál, hogy itt maradsz köztünk..

- Örömödre? Chh..Mondjuk igaz.. a káröröm is az öröm egyik fajtája..de bízom benne hogy nem fogok okot adni neked rá.

- Ugyan.. kedvesem, biztosra veszem hogy jól szórakozunk majd - A tekintete elkomorodott miközben a vigyora vicsorrá görbült.

Betelt a pohár. Nem tudom ki ez az alak de nem is érdekel, elég volt a cirkuszi majom szerepből. A Rum megtette jótékonyhatását és több bátorságott öntött belém.

Összehuztam a szemöldökömet és határozott léptekkel elé álltam közell hajoltam hozzá (talán kicsit túl közel)és mélyen a szemébe néztem.

-Bármit is akarsz tőlem essünk túl rajta most, mert nem fogok részt venni a kisded játékaidban úgyhogy ne is utalgass rá! Tudom hogy a nárcisztikus személyiséged és nagy valószínűséggel a szadizmusod meggátolja, hogy ebből bármit is megérts de én nem leszek a szórakozásod tárgya világos?

Alastor mosolya vicsorból huncutt mosolyra váltott. Előre hajolt amivel kitöltötte a küztünk lévő szűk távolságot olyannyira hogy az orrunk hegye már gyakorlatilag összeért. Éreztem az arcomon a hideg lehelletét. Szemeivel végig páztázta az arcom minden szegletét, majd tekintetét az enyémbe mélyeszette.

-Az hittem ez lehetetlen, de az irántam érzett dühöd még elbűvölőbbé tett téged kedvesem.

-Most komolyan azt hiszed hogy holmi szívélyes bókkal összezavarhatsz mint egy kis csitrit? Sokkal okosabb vagyok mint azt feltételezed rólam!- Emeltem fel a hangom,miközben végig álltam a tekintetét.

- Nem állt szándékomban összevarni téged kedvesem, és nem is bóknak szántam az előbbi kijelentést, inkább egy észre vétel volt, amit szóvá tettem.
Bizonyossá vált számomra hogy felette állsz itt jó néhány elzüllött pokolfajzatnak, de ettől még te is ide tartozol és így, a büntetés neked is jár..

-És a büntetésem te lennél?- Éreztem hogy ehhez a kérdéshez túl közel vagyunk egymáshoz.

-Hehe..- Alastor erősen megragadta a kezem és még közelebb húzott magához, már a homlokunk is összeért.

- Én a végrehajtó vagyok kisszíve..- Meg se hallottam a mondat végét.

Újjabb villanások törtek elő a semmiből

*Villanás*
Egy kisfiút az erdőben kővel dobálnak, miközben rémülten fut az üldözői elől
*Villanás*
Egy fiatal férfi a falnak arcal egy hatalmas fényes könyvből olvas fel, másik kezében véres balta,körülötte pedig rengeteg gyertya és furcsa írások a falon
*Villanás*
A fiatal férfi a hóban áll, tekintete eszelős és ijesztő a kezei csupa vér.
Puskalövés
Minden elsötétül
*Villanás*
Egyszarvas néz le rám nagyon közel az arcomhoz.

A látomások, annyira sokkolóak voltak hogy ijedtemben hátrahököltem, kirántva ezzel a karjaimat Alastor kezéből.
Rémültem néztem Alastor szemébe, aki egy tappotat se moccant. Továbbra is úgy meredt rám mintha még ott állnék előtte.