A mosoly mögött

Minden oda

Lucifer látogatása keserű szájízt hagyott maga után, és erősen gondolkodtam hogy beavatom a többieket, abba amit Azrael osztott meg velem.
Kimentem a konyhába, hogy készítsek egy kis teát magamnak, hátha kitisztulnak a gondolataim, de egyre inkább az az érzésem volt hogy nincs más megoldás.
Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzetem magam és úgy éreztem, ez az egyetlen esély arra hogy megmentsem őket.
Leültem a konyhába, a forró teámmal az ölemben, és próbáltam végig gondolni, hogy is mondjam el nekik, hogy a halálukat megjósolták, és ha nem teszünk, valamit ez hamarosan bekövetkezik...

- Vanessa! - Egyszer csak Azrael kissé torz hangja törte meg a saját gondolataim hangját a fejemben, és én újból kérdőn néztem körül.
- Beszélnünk kell.. Gyere ki a hátsó kertbe, de egyedül! Ne szólj senkinek. - Hangzottak el Azrael határozott utasításai a fejemben. A hangja ideges és sürgető volt, amitől még jobban aggódni kezdtem.
Fájdalmasan néztem ki az ablakon, és rájöttem hogy ezúttal az ablak nem lesz jó megoldás a távozásra. Ekkora pocakkal biztosan nem.
Kikukucskáltam a konyha ajtóból a nappali irányába, és egy "most vagy soha" pillanatba csöppentem.
Alastor az ablakon át bámészkodott háttal nekem, Charlie pedig a telefonját bújva, kuporodott a kanapén.
Szép lassan, észrevétlenül oldalazni kezdtem a kijárat irányába, és imádkoztam hogy senki ne vegyen észre.
Visszafojtott lélegzettel tettem meg az utolsó lépéseket a biztonságot nyújtó árnyék felé, ahonnan a folyosó sötétje miatt szinte láthatatlan az ember, majd szép lassan elértem a Hotel bejáratát..

Zihálva csuktam be magam mögött a bejárati ajtót.
- Rendben. Kijutottam észrevétlenül a Hotelből, most már csak a hátsókertbe kell eljutnom..- Gondoltam magamban, miközben lihegve levegőért kapkodtam.
Elindultam a hátsó kert irányába, és ahogy távolodtam az épülettől, a Hotel biztonságot nyújtó fényei szép lassan halványulni kezdtek, és fokozatosan körül ölelt a sötétség.
Egy sötét magas alak alakját láttam meg a sötétben, nem messze a kis kerti pavilontól.
Ahogy egyre közeledtem, a fülemben fülsüketítő vészcsengő szólalt meg olyan hirtelen, hogy azt hittem ott helyben szívrohamot kapok.
Összerezzentem a hirtelen zajra, és megtorpantam.
A szemem sarkából láttam hogy, a sötét alak kisvártatva elindult felém és szép lassan kezdett kirajzolódott előttem..
Nem Azrael volt.

Lucifer állt előttem, karba tett kezekkel, önelégült mosollyal az arcán és engem bámult.
- Hát ezt szépen bevetted..- Bólintotta oldalra a fejét Lucifer, miközben le se vette rólam a tekintetét.
Csak bámultam őt, és nem értettem hogy tudott így átverni.
- Hihi..Mi van? Én is angyal voltam egykor, én is képes vagyok arra amire ők - Vigyorgott rám széttárt karokkal,  döbbent tekintetemet látva.
- Mi ez az egész, mit akarsz tőlem? - Néztem rá összehúzott szemekkel, és egy lépést hátra léptem.
- Csak szerettem volna négyszemközt gratulálni a kismamának..- Nézett rám vigyorogva Lucifer.
- Gyanítom, hogy nem csak ez az oka amiért idehívtál.
- Nahát, micsoda logika! Nagyon sajnálom kedves Vanessa de ez esetben sajnos....
Igazad van.- Sötétedett el a tekintete Lucifernek, és hirtelen megragadta az egyik karom.
- Most pedig játsszuk azt hogy nem csinálsz semmi baromságot, és szépen velem jössz.
Lucifer tekintete egy pillanat allatt elborult, és ellent mondást nem türő arccal nézett rám.

Jobbnak láttam nem hergelni, mivel nem voltam már olyan állapotban, hogy olyan gyorsan eltudjak repülni onnan, úgyhogy finoman bólintottam felé.
- Helyes! Most pedig kedves Vanessa, ha megkérhetlek, állj ide. - Mutatott félméterrel mellém a földre, de a karomat továbbra sem engedte el.
Miközben a helyemre léptem, ő földhöz koppintotta a sétapálcáját kétszer, egymás után lassan, mire a táj körülöttünk kezdett elmosódni, de Lucifer jelenléte továbbra is tisztán kivehető volt.
Olyan volt, mintha rajtunk kívül a világ elolvadna, hogy aztán újabb alakot öltsön.
Mire kitisztult a kép, már nem a Hotel hátsókertjében voltunk, hanem Lucifer irodaházának egyik szobájában. Legalább is nekem nagyon úgy tűnt.
Még nem jártam ezen a helyen.

- Mi a...? Még is mi ez az egész? Hol vagyunk? Mit akarsz tőlünk? - Háborodtam fel, miközben kerestem a kijáratot a tekintetemmel.
- Nos rendben drága, ennyit igazán megtehetek neked, még így utoljára..- Bólinott felém Lucifer, és hátra dölt a falnak, karba tett karokkal.
- Ez a gyermek nem születhet meg. Ennyi. Van még kérdés? - Vigyorgott rám Lucifer, de értetlenkedő arcomat látva, sóhajtott egy nagyot és folytatta.
- Mindez elkerülhető lett volna, ha nem döntötök még is a gyermek mellett.- Dörzsölte a fejét bosszúsan Lucifer.
- De még is miért baj? Talán nem születhet gyermek a pokolban?
 -Ugyan már Vanessa ne légy nevetséges..- Forgatta a szemét Lucifer, majd folytatta.
- Te angyal vagy. Még ha nem is élsz a mennyben, technikailag akkor is az vagy. Alastor pedig démon.
Csak is a királyi család tagjai rendelkezhetnek az angyalok és démonok erejével. Ez a poklom egyik alap törvénye.
Ha bármelyik alaptörvény, akár egyszer is hamisnak bizonyul, a poklom összeomlik, és kezdhetem előről az egészet. Érted már kedves?
- Ne.. ezt nem teheted.. -Léptem hátrább tőle, miközben könnybe lábadt szemekkel néztem rá.
- Ó szépségem, rám nem hatnak az őzike szemeid.. Hidd el, nekem sincs ínyemre ez az egész, de sajnos nincs más választásom. A Pokol nem pusztulhat el, egy gyermek miatt..Ugye megérted?- Sétált lassan felém Lucifer, sétabotját a földhöz koppintva minden egyes lépésnél.