A mosoly mögött

Fénylény

Annyit futottam már itt a pokolban, hogy ha így folytatom, lassan bajnok lesz belőlem.
A lábaim már jobban bírták az iramot, így egész gyorsan távol kerültem a Hoteltől.
A házak és épületek egyre sűrűbben sorakoztak az utcákon ahogy elrohantam melletük, és távoli neon fények is egyre közeledtek felém.

Viszont egyre jobban éreztem, hogy a lábaim tűrés határaikhoz értek, és tekintetemmel keresni kezdtem egy "biztonságosnak" tűnő helyet, ahol megállhatok és kifujhatom magam.

Találtam egy kietlen parkolót két épület közt és a szerteszétt hagyott betonelválasztók egyikére leültem, még éppen időben.
Kellett egy pár perc mire a légzésem zihálásból, egyszerű levegő vételekre váltott, helyet hagyva ezzel a bennem elhatalmasodó kétségbeesésnek.

Most mihez kezdjek? A Hotelbe semmiképp sem mehetek vissza, azok után ami történt..
Újra bevillant a kép ahogy Alastor a falnak repült, majd a földre zuhant tehetlenül. Az se tartom kizártnak hogy ezek után tényleg megölne, ha újra találkoznánk.

De még is mi a fene volt ez és hogy voltam rá képes? Ezt hogy nem vettem észre eddig?
Ahh..Fogalmam sincs mihez kezdjek most... - Könnyek tódultak a szemembe a kétségbeeséstől, ahogy feltettem magamnak a kérdést.

Hirtelen hangos fékcsikorgásra lettem figyelmes a közelben, és egy fekete furgon, pont abba a parkolóba rontott be ahol éppen ültem. A jármű hirtelen irányt váltott, és elindult felém, őrült sebességgel.
A vészjelzőm már harsogott is a fülembe, így azonnyomban felpattantam, hogy kifussak a parkolóbol,de egyszre csak egy hatalmas bika szerű lény megállt előttem, karjait kitárva hogy  elállja az utam.
Annyira hirtelen lépedt elém a semmiből, hogy meg sem bírtam állni időben és frontálisan ütköztünk.
Hatalmas karjaival megragadott és felemelt.

-HÉÉ! ERESZZ EL! TEGYÉL LE!- Ordítottam rá torkom szakadtából, de ügyet sem vetett rám.

A fekete furgon hirtelen megállt mögöttem, a toló ajto pedig kinyilt. A szörny felkapott engem, és pillanatok alatt már a furgonban találtam magam hátra kötött kézzel, az ajtók pedig csukódtak..

A furgonban még további 2 szörny utazott velem, akik szinte teljesen egyformák voltak mint két tojás. Egyik se nézett rám, vagy szólt volna bármit is, csak bámultak maguk elé mint a szolgáltra kész katonák.

- Hova visztek?? Kik vagytok?? Mit akartok tőlem?? - Kiabáltam kétségbe esetten a szörnyek felé.

- Ne dumálj annyit vagy bekötöm a szád.-  Válaszolta az egyikőjük, miközben továbbra sem néztek rám.
A furgon egyszer csak megállt, a toloajtó pedig kinyilt.
Egy hatalmas épület előtt álltunk meg ami úgy festett mint egy cirkusz és egy irodaház furcsa keveréke. Az épület komoly volt és elegáns, de a díszítés és a külcsíny még is egy vándor cirkuszéhoz hasonlított.

- Mi ez a hely? Hol vagyunk? - Háborogtam ismét

- Ne dumálj már annyit! -Jött a gyors és nyers válasz.

A két melák, kis ellenkezés után karon fogott és bevitt az épületbe ami belül még gicssesebb volt.
Táncoló majom szobrok, hullahopozó elefánt portrék borították a folyosót, azzal az apró kivétellel, hogy mindegyiktől a hideg kirázott.
A folyosó legvégébe vittek, egy sötét irodába ahol egy hatalmas íróasztallal találtam szembe magam.
A két bikaszerzet ezután elhagyta a szobát magamra hagyva a sötét irodában.

- Szóval te vonál Vanessa, igaz? - Szólalt meg egy férfi hang az íróasztal másik végéből.
A hangfelé fordítottam a tekintetem és egyszer csak egy vörös szempár nézett vissza rám a sötétből, majd egy fehérfogsor, tele éles fogakkal.

-Ki vagy te, és mit akarsz tőlem? -  Kérdeztem vissza idegesen, miközben szép lassan hátrálni kezdtem.

-Haha! Ne izgulj.. Nem foglak bántani, csak elbeszélgetünk egy kicsit.. úgyhogy felesleges az ajtó felé sántikálnod mert úgy is zárva van. Inkább foglalj helyet kérlek, helyezd magad kényelembe.