Ott maradttam velük a nappaliban és persze Vaggie azonnal nekem estett.
Csak úgy vibrált körülötte a düh és a félelem (Ezek tényleg aggódtak értem?)
-Még is mit képzeltél? Meg akarsz halni vagy mi?? Mondtuk hogy veszélyes ki menned!- Kiabált rám Vaggie felém hadonászva, majd egyenesen a lábaimra mutatott.
-Ráadásul, meg is sértültél! Csoda hogy nem történt nagyobb baj!
-Ez a sérülés már korábban történt..-Szóltam közbe lesütött tekintettel
-Ohh, remek akkor még egyel több ok, hogy..
-Vaggie, nyugi... A lényeg az hogy, hála az égnek nem történt komoly baj- Nyugtatta Charlie a feldúlt lányt.
-Ácsi...Az senkinek nem szúrt szemet, hogy a mi kis üdvöskénket maga a "Mr.Hozzám ne nyúlj" hozta vissza a karjaiban mint egy kibaszott házasspár?- Pattant fel Angel a kanapéról, majd közel hajolt hozzám.
-Még is mit csináltatok ti oda kint, te rossz kislány hmmm?- Angel csípőre tett kézzel, kacéran meredt rám. Éreztem hogy elvörösödök..
-Nem történt semmi oké? Külömben is miért olyan nagy szám ez?- Feletem még mindig lesütött és vörös tekintettel.
- Hát mert.. izé.. ahh mindegy leszarom.. Én leléptem!- Azzal Angel elindult a lépcsők felé duzzogva miközben magában mormogott.
Foggalmam se volt mi lelte, értetlenül néztem ahogy távozik.
-Vaggie, ide hoznád az első segély dobozt kérlek? - Szólt oda Charlie a még mindig kissé feldúlt lánynak.
Vaggie egy pillanatig habozott, sóhajott egy nagyot és elindult a dobozért.
-Charlie.. én.. nagyon sajnálom ahogy viselkedtem, senkit se akartam megbántani..- Fordúltam oda Charliehoz.
A lány tekintete bánatos de együtt érző volt.
- Nézd, én csak sejteni tudom milyen érzés lehet itt ébredni, de ha eldobod az életed az nem megoldás.
- Charlie, ezt te nem értheted. Egész idáig számomra mindez csak egy rossz álom volt, és vártam hogy felébredjek. Mikor megtudtam hogy ez a valóság.. én nem láttam más kiutat.. Úgy érzem nem ide tartozom, ez a hely borzalmas, maga a pokol! Mármint nem a Hotel.. vagy is szóval ... érted..és én... én...- Könnyek gyűltek a szemembe- Én nem akarok egy örökké valóságig itt szenvedni a pokolban! Nem szolgáltam rá! Nem akarok így élni..és csak így vethetek véget ennek.
-Tudod Vanessa, én is látom rajtad hogy nem vagy olyan mint a többiek, és ha engeded én megpróbálhatok segíteni rajtad..- Nézett a szemembe Charile barátságos mosolyával.
-Ha itt maradsz a Hotelben,együtt találhatunk valami megoldást, biztos vagyok benne!
-Tesssék, itt az elsősegély doboz- Szólt közbe Vaggie, vissztérve közénk és átnyújtotta Charlie-nak.
A két lány szépen ellátta a sebeimet, és Charlie-tól kaptam egy pár cipőt is.
A gondoskodásuk és a kedvességük egy pillanatra elfeledtette velem, hogy a pokolban vagyok.
- Bocsássatok meg de meg kell kérdeznem..Miért vagytok ilyen kedvesek velem? Betoppantam közétek a semmiből, majd faképnél hagytalak titeket, közben lenyúltam Angel pasiját- Tettem hozzá a felsoroláshoz egy szarkaztikus mosollyal, mire mindkét lány felkacagott- és csak bajt hoztam rátok eddig.. Akkor még is miért segítetek?
-Mert úgy érezzük hogy te alkalmas lennél a rehabilitációra, és mint láthatod, ezzel a programmal nem vagyunk túl népszerűek...MÉG! De ha eltudnánk érni a megváltásod, és hogy ez által a mennybe kerülj, biztosra veszem hogy többen élnének a lehetősséggel!-
Charile-ból csak úgy sugárzott a remény és a pozitivitás- Ő tényleg hisz ebben az egészben?
CZYTASZ
A mosoly mögött
Fantasy**18+** Csúnya beszéd, és szexuális tartalom! Nem is próbálom meg zanzásítani hogy miről is szól a történet, inkább mutatok egy részletet: "Felvettem a szórólapot a földröl és megfordítottam. Ebben a vöröslő világban üdítő volt egy kis színkavalkádo...
