A mosoly mögött

Talpra!

-Ohh. Angel.. Ne haragudj de most nincs kedvem senkivel se beszélni - Nyögtem erőtlenül a takaróm alól.

- Ne izgulj mucikám, nem beszélgetni jöttem. Öltözz fel, mert elmegyünk szórakozni! - Jött a kacér válasz Angeltől.

- Amm.. bocs, de most semmi kedvem kimozdulni..

- Ohh..drága ez nem kérdés volt..- Válaszolt élesen Angel.- Na, szedd össze magad, mert különben én szedlek rendbe és viszlek magammal!

- Ahh..Angel aranyos vagy de én..

Angel hatalmas robajjal berúgta az ajtómat, és belépett a szobámba csípőre tett kezekkel.

- Mi a..? Te megvesztél??- Ugrottam fel az ágyból ijedtemben

- DING -DONG BABY!- Nézett rám gonoszan és ellenkezést nem tűrő tekintettel a Pók szerzet.

- Na, látod így kell ezt, már kint is vagy az ágyadból! Most pedig irány egy gyors zuhany, ruci és spuri!

Az ijedségtől még mindig döbbenten álltam az ágyam végében, és tágra nyílt szemekkel bámultam ahogy Angel helyet foglal a kis fotelembe és rágyújt egy cigire.

- Én addig itt várok, de előre szólok, nem vagyok egy türelmes fajta. - Csak úgy sugárzott az elszántság a tekintetéből miközben kifújta a cigaretta füstöt egyenesen felém.

Nagyot sóhajtottam a gondolattól hogy ellenállásba kezdjek, nem volt rá mentális erőm.
Ugyanakkor viszont nagyon szerettem volna valahogy lerázni.
Megfordultam és morcosan a fürdőszobám felé vettem az irányt, és magamra zártam az ajtót.

Oké. Gondolkozz... Hogyan tudnám lerázni őt?- Tettem fel a költői  kérdést miközben a fürdőszobai tükörben néztem farkas szemet magammal.
Hmm.. talán ha eljátszanám hogy rosszul vagyok..Igen! Akkor tuti leszállna rólam!

-Am.. Angel!- Kiabáltam ki a fürdőszobából,majd kinyitottam a fürdőszoba ajtót.

- Ne is próbálkozz semmi kamu dumával!

Hirtelen az ütő is megállt bennem mert Angel már ott állt a fürdőszobaajtómban, centikre tőlem és kis híján egymásba ütköztünk ahogy léptem volna ki az ajtón.
Karba tett kezekkel, állt előttem, elzárva a fürdőszobám kijáratát.

- Nézd Vanessa-Sütötte le a szemeit miközben a vállamra két felső kezét. - Te most padlón vagy. Tudom. De eleget nyalogattad a sebeidet és most már itt az ideje hogy felállj.

Angel felemelte a tekintetét és együtt érző pillantása találkozott az enyémmel.

- Azt mondtad szeretnél a barátom lenni. Nos, én a barátaimat sosem hagyom cserben, úgyhogy segítek felállni a padlóról ha tetszik hanem!
Ha itt ülsz a szobádban egész nap magányosan és kizárod a külvilágot, azzal kurvára nem oldasz meg semmit. Hidd el nekem.
Úgyhogy jobban teszed ha szót fogadsz csajszi, mert így is úgy is elviszlek innen!

Mosolygott rám Angel és intett a fejével hogy tünés vissza fürdőbe zuhanyozni...

Ahogy kiléptem a fürdőszobából, Angel már pattant is kis a fotelból és odalépet a szekrényemhez.

- Na, most már csak találnunk kell egy jó kis....Basszus mi ez a sok kislányos förtelem??- Angel a szekrényem tartalmát vizsgálta, és hasonló következtetésre jutott mint jó magam mikor először szemügyre vettem őket.

- Na ez talán megteszi, csak igazítunk rajta egy picit.

Angel elővett egy sötétbordó , ejett vállú bársony ruhát aminek az alján csillámos fodrok voltak, majd egy határozott mozdulattal letépte róla a fodrokat. -Nah így már egy fokkal jobb!- Nyújtotta át nekem a ruhát Angel.